Főmenü megnyitása

Kazimiera Iłłakowiczówna (Vilnius, 1892. augusztus 6.Poznań, 1983. február 16.) lengyel költő, író, dramaturg, műfordító.

Kazimiera Iłłakowiczówna
Kazimiera Iłłakowiczówna 1.png
Élete
Született 1892. augusztus 6.
Vilna
Elhunyt 1983. február 16. (90 évesen)
Poznań
Sírhely Powązki temető
Nemzetiség lengyel lengyel
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, regény
A Wikimédia Commons tartalmaz Kazimiera Iłłakowiczówna témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Anyja, Barbara Iłłakowiczówna házasságon kívüli kapcsolatából született Vilnában. Apja, Klemens Zan ügyvéd házasságban élt és nem ismerte el apaságát. Nagyapja Tomasz Zan költő, Adam Mickiewicz barátja volt. Édesanyja kétéves korában elhunyt, ekkortól rokonoknál nevelkedett.

1908-1909 között Oxfordban tanult, majd 1910-től 1914-ig a krakkói Jagelló Egyetem hallgatója volt. Franciául, németül, angolul, oroszul és magyarul is megtanult beszélni. 1910-11-ben részt vett a híres egyetemi sztrájkban. 1915-től 1917-ig ápolóként szolgált az I. világháborús orosz hadseregben. 1918-ban a Külügyminisztériumban kezdett dolgozni. 1926 és 1935 között Józef Piłsudski titkára volt, Piłsudski halála után visszakerült a Külügyminisztériumba. Az 1936 és 1938 közötti években előadásokat tartott Európa szerte Piłsudski marsallról. Az ebben az időben alkotott irodalmi műveit különféle lapokban közölte, többek között az 1927-1939 közötti időben Poznańban kiadott Szivárvány (lengyelül: Tęcza) címűben.

A két világháború közötti korszakban Varsó irodalmi életének fontos alakja volt. Fiatal korában a feminizmus, majd a modernizmus hatott rá. Ettől függetlenül hívő volt, aki mélyen kötődött a keresztény lelkiséghez. Baráti köréhez tartozott Stanisław Ignacy Witkiewicz író, filozófus, Julian Tuwim költő, író és Maria Dąbrowska regény- és drámaíró, esszéista.

1937. november 21. és december eleje között magyarországi körúton járt, Piłsudskiról tartott előadásokat Debrecenben, Nyíregyházán, Pécsett, Szegeden, Budapesten és Sopronban. A Magyar Mickiewicz Társaság irodalmi, kulturális egyesület nevében Csekey István üdvözölte a szegedi egyetem aulájában november 29-én. A Társaság az általa alapított Mickiewicz-emlékéremmel tüntette ki.[1]

1939-ben Erdélybe költöztették, Kolozsvárott töltötte a II. világháború éveit. Ekkor fordította lengyel nyelvre Ady Endre és Jékely Zoltán verseit, s Adam Bahdajjal közösen Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényét.[2]

1947-ben tért vissza Lengyelországba és Poznańban telepedett le. Elsősorban európai klasszikusokat fordított (Goethe, Tolsztoj), de az aktuális politikai fejleményekre is érzékeny maradt. 1956-ban, a poznańi munkásfelkelés (Poznański Czerwiec) idején írta a Meglőtték a szívemet Poznańban (Rozstrzelano moje serce w Poznaniu) című versét.

Egy rosszul sikerült műtét következményeként élete utolsó éveire megvakult.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Reiman Judit: A túlélés reflexiói. Lengyel kultúra Magyarországon a második világháború alatt. In: Pálfalvi L., Reiman J. szerk. Irodalom és normalitás. Tanulmányok a modern lengyel irosalomról és színházról. Máriabesenyő - Gödöllő: Attraktor, 2006, 5-15.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés