Kengurufélék

emlőscsalád

A kengurufélék (Macropodidae), korábbi nevükön ugróerszényes-félék, az erszényesek (Marsupialia) közé tartozó Diprotodontia rend egy családja. Általánosan jellemző rájuk a rövid mellső és a meghosszabbodott hátsó végtag, valamint a fejlett, előre nyíló erszény.

Infobox info icon.svg
Kengurufélék
Evolúciós időszak: Késő oligocén - jelen
Derby-kenguru (Macropus eugenii)
Derby-kenguru (Macropus eugenii)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Diprotodontia
Alrend: Kengurualkatúak (Macropodiformes)
Család: Kengurufélék (Macropodidae)
Gray, 1821
Alcsaládok
Elterjedés
Australasia.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kengurufélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kengurufélék témájú médiaállományokat és Kengurufélék témájú kategóriát.

Kenguru. 1789-es illusztráció a The Voyage of Governor Phillip to Botany Bay című műből

A kengurufélék a száraz puszták legelő állatai, életmódjukat tekintve megfelelnek a más kontinensek száraz szavannáin és sztyeppéin élő patás növényevőknek (antilopok, gazellák és mások). Élnek azonban olyan kengurufélék is, amelyek az erdei életfeltételekhez alkalmazkodtak, mint Queensland és Új-Guinea trópusi erdőségeiben honos fakúszó kenguruk.

EtimológiaSzerkesztés

A magyar kenguru szó az északkelet-ausztráliai guugu-yimithirr nyelv szókészletéből ered. A szót James Cook 1770. július 14-i hajónapló-bejegyzése örökítette meg, és az útról szóló könyv kiadása nyomán vált világszerte ismert vándorszóvá. Magyar nyelvű szövegben először Földi János használta 1801-ben, kenguru alakban, de a szó csak a 19. század végére vált egyeduralkodóvá a nyelvújítás korában született riválisaival (például ugrány, górugrány) szemben. Fel-felbukkanó tévhit, hogy a szó eredeti jelentése: „nem értem a nyelvét” – amit állítólag az ausztrál őslakosok válaszoltak, miután az európaiak megkérdezték az állat nevét tőlük. Ezt a tévhitet John B. Haviland nyelvész cáfolta az 1970-es években. A Haviland által vizsgált szókészletben szerepelnek a gangurru és ngurrumugu egy kengurufaj megnevezéseként.[1]

Főbb fajaikSzerkesztés

A kengurufélék az erszényesek rendjének legismertebb családja, mintegy félszáz fajukat írták le. Valamennyi növényevő, pusztai állat. Az ausztráliai angol köznyelvben a nagy testű fajokat nevezik kengurunak: a vörös óriáskengurut, a keletit és nyugati szürke óriáskengurut, valamint a hegyi óriáskengurut.

A közepes termetű kengurukat az ausztrálok összefoglalóan wallabynak nevezik. Számos faj tartozik közéjük, mint a Bennett kenguru, ami számbelileg a legelterjedtebb mind a kontinensen, mind Tasmaniában.

A nagy kengurufajták igen gyorsan haladnak ugrásaikkal; rövid távon 60–80 kilométeres óránkénti sebességet is mértek náluk. Egy-egy ugrásuk általában 1,5–2 méteres, de szükség esetén 8–10 métert is tudnak ugrani. A kenguruk távolugrásának állítólagos „világrekordja” 13,5 m, magasságban pedig 3,3 m.[2]

RendszerezésSzerkesztés

A kengurufélék családjának alcsaládjai és nemei:

FelhasználásaSzerkesztés

A kengurukat manapság is rendszeresen vadásszák, sőt helyenként a legelők védelmében irtják is őket. Más államokban törvény védi őket, mivel számuk alaposan megcsappant. A kenguruhús emberi táplálkozásra alkalmas, sokan szeretik a wallabi hátsó combjából készült sonkát, és híres a „kengurufarok-leves” is. A kenguru húsa zsírszegény. A kengurukolbász ausztráliai neve kanga bangas.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. John B. Haviland (1974). „A last look at Cook's Guugu-Yimidhirr wordlist”. Oceania XLIV (3), 216-232. o.  
  2. Balázs-Au 45. o.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés