Kerkápoly Endre
Kerkápoly Endre (Budapest, 1925. április 20. – Budapest, 2003. szeptember 20.) magyar építőmérnök, egyetemi tanár. A műszaki tudományok kandidátusa (1964), a műszaki tudományok doktora (1972). Az Osztrák Közlekedéstudományi Egyesület tagja. Az Európai Vasútmérnöki Egyesületek Uniója tudományos tanácsának elnöke. A MÁV Rt. igazgatóságának tagja.
| Kerkápoly Endre | |
| Született | 1925. április 20. Budapest[1] |
| Elhunyt | 2003. szeptember 20. (78 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | építőmérnök |
| Iskolái | Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1943–1948) |
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Szülei: Kerkápoly András és Molnár Vilma voltak. 1943–1948 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki Karának hallgatója volt. 1948–1950 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vasútépítési tanszékén tanársegéd, 1950–1964 között adjunktus, 1964–1973 között docens, 1973–1995 között egyetemi tanár volt. 1964–1991 között tanszékvezető, 1969–1975 között dékánhelyettes, 1975–1981 között dékán volt. 1965-tól a Magyar Tudományos Akadémia Közlekedéstudományi Bizottságának tagja, 1985–1994 között elnöke volt. 1985–1995 között a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) Közlekedéstudományi Egyesületének elnöke, 1995-től tiszteletbeli elnöke volt. 1989-től a Drezdai Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora. 1990-től a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja volt. 1990–1994 között az MTESZ alelnöke volt. 1991–2001 között a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja volt. 1992–1996 között a Magyar Ösztöndíj Bizottság tagja, 1994–1996 között elnöke volt. 1995-ben nyugdíjba vonult. 1998-tól nyugdíjas professzor volt.
Kutatási területe: a vasúti pálya és állomások építése valamint fenntartása. A városi villamosvasutak és földalatti gyorsvasutak vonalvezetése, pályaszerkezete és fejlesztése, valamint a városi tömegközlekedés.
Magánélete szerkesztés
1951-ben házasságot kötött Bogyó Zsuzsannával. Két fiuk született: István (1952) és Endre (1955).
Művei szerkesztés
- Vasútvonalak tervezése és korszerűsítése (1968)
- Földalatti vasutak pályaszerkezetei (1974)
- Különleges vasutak (1978)
- Mérnöki kézikönyv IV/3. (1990)
- Vasúthistória évkönyv (1998)
- Vasútépítés és pályafenntartás (1999)
Díjai szerkesztés
- Jáky József-emlékérem (1967)
- Reitter Ferenc-díj (1983)
- MTESZ-díj (1984)
- Pro urbe Budapest (1988)
- Széchenyi-díj (1991)
- 1956-os Emlékérem (1992)[2]
- Eötvös József-koszorú (1998)
- Pro Scientia Transsylvanica Érem (2000)[3]
- A Magyar Érdemrend középkeresztje (2000)[2]
- Zielinski Szilárd-díj (2002)[3]
- Budapest díszpolgára (posztumusz) (2015)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 30.)
- ↑ a b Sinek világa
- ↑ a b Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források szerkesztés
- Hermann Péter: Ki Kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
További információk szerkesztés
- A Kossuth-díj, az Állami-díj és a Széchenyi-díj fél évszázada 1948-1998. Szerkesztő bizottság elnöke Kiss Elemér. Budapest, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 1998.
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. ISBN 963-9257-02-8
- Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre; Bp., Magyar Tudományos Akadémia, Bp., 1861-1918, 1921, 1924-1943; 1973, 1986, 1991, 1997, 2001
- Révai új lexikona XI. (Kad–Kla). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-294-9
- Új magyar lexikon IV. (K–Me). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1961.