Főmenü megnyitása

Keszthelyi Lajos (Kaposvár, 1927. február 15. –) Széchenyi-díjas fizikus, biofizikus, a fizikai tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kiemelkedő tudományos eredményeket ért el a kísérleti magfizika terén, számos, az atomok energiaszintjére vonatkozó analitikai módszer (Mössbauer-spektroszkópia, Rutherford-féle visszaszórásos spektroszkópia) magyarországi bevezetése és továbbfejlesztése fűződik a nevéhez. Biofizikusként a fehérjék elemi mikroanalízisével, a biológiai energiaátalakítással és a biológiai aszimmetria eredetére vonatkozó vizsgálataival ért el számottevő eredményeket. 1989 és 1993 között az MTA Szegedi Biológiai Központja jogelődjének, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézetének főigazgatója volt.

Keszthelyi Lajos
Született 1927. február 15. (92 éves)
Kaposvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása fizikus,
biofizikus,
egyetemi oktató
Kitüntetései Széchenyi-díj (1993)

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskolái elvégzését követően, 1946-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, itt szerezte meg matematika–fizika szakos tanári oklevelét 1950-ben. 1951-től 1954-ig a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsaként végzett kutatómunkát a fővárosi egyetem fizikai intézetében, illetve az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében (KFKI). 1954-től 1973-ig a KFKI-ben dolgozott, 1963-ig tudományos munkatársként, azt követően tudományos osztályvezetőként. Ezekben az években védte meg előbb 1955-ben kandidátusi disszertációját, majd 1962-ben a fizikai tudomány doktora lett. 1973-ban az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézetének (SZBKI) szervezeti keretébe tartozó Biofizikai Intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki, 1975-től 1993-ig az intézet igazgatója, egyúttal a bioenergetikai csoport vezetője volt. Ezzel párhuzamosan 1987–1988 folyamán több amerikai egyesült államokbeli egyetemen vendégprofesszorként oktatott. 1989 és 1993 között az SZBKI főigazgatójaként tevékenykedett, 1993-tól 2005-ig pedig kutatóprofesszorként segítette a Szegeden folyó tudományos munkát.

MunkásságaSzerkesztés

Pályája első, az 1970-es évekig húzódó szakaszában kísérleti magfizikai kutatásokat végzett. Behatóan foglalkozott a gamma-sugárzás energiaszintjének meghatározására alkalmas gamma-spektroszkópiával, s kifejlesztette az ország első, atomi részecskék észlelésére alkalmas szcintillációs számlálóját. 1955-ös kandidátusi disszertációját is e témakörben védte meg (Gamma-sugarak abszorpciója NaJ szcintilláló kristályban). Magyarországon elsőként alkalmazott ionnyalábot magreakció-analízisre, illetve az atomok felületi topográfiájának (pl. oxigéntartalom) feltárására (Rutherford-féle visszaszórásos spektroszkópia, RBS). Behatóan vizsgálta az ún. egzotikus atommagokban a nukleonok töltésének kicserélődésével járó izobár analóg magrezonancia jelenségét. Az atommagok mágneses nyomatékának, energiaszintjének pontos mérésére ő vezette be a Mössbauer-effektuson – a kibocsátott sugárzás visszalökődés-mentes rezonanciaelnyelődésén – alapuló spektroszkópiai módszert. Ez irányú kutatásainak eredményeit doktori disszertációjában 1962-ben foglalta össze (Gamma átmenetek Z=N típusú páros-páros atommagokban).

Az 1970-es évektől, az MTA Szegedi Biológiai Központjában töltött évek során fő kutatási területe a biofizika és a bioenergetika lett. Kidolgozta az elektromos töltés fehérjéken belüli mozgásának mérési módszerét. Nevéhez fűződik a fehérjék protonindukált röntgenemissziós elemi analízisének (PIXE) magyarországi bevezetése. Kutatta a biomolekulák aszimmetriájának (homokiralitásának) eredetét, s kísérleti úton demonstrálta az aszimmetriát eredményező ún. paritássértő energiakülönbséget a nem tükrözhető szerkezetű, aszimmetrikus, ún. királis molekulákban és fehérjékben (pl. bakteriodopszin). Emellett foglalkozott a napenergia-felhasználás módozataival és lehetőségeivel is. Akadémiai székfoglalói már biofizikai témában hangoztak el (Fehérjék és elektromos jelenségek, 1985; A protontranszlokáció mechanizmusa bakteriodopszinben, 1988).

Könyvei mellett megjelent tudományos közleményeinek száma meghaladja a kétszázat. 1990 és 1994 között a Journal of Photochemistry and Photobiology, 1994-től az International Series in Basic and Applied Biological Physics, több éven keresztül pedig a Fizikai Szemle szerkesztőbizottsági tagja volt.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1987-ben a rendes tagok közé emelték, a biofizikai bizottság tagja.1985 és 1990 között a Szegedi Akadémiai Bizottság alelnökeként tevékenykedett, az 1993 és 1995 közötti ciklusban az MTA elnökségének, 1995-től 1997-ig pedig az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának volt tagja. 1980 és 1985 között az Eötvös Loránd Fizikai Társulat alelnöke, 1985-től a Magyar Biofizikai Társaság alelnöki, 1990-től 1998-ig elnöki tisztét töltötte be, azóta a társaság tiszteletbeli elnöke. 1993-ban (KiKi 1991) a párizsi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (European Academy of Sciences and Arts) tagjává választották.

Tudományos eredményei elismeréseként 1958-ban Bródy Imre-díjjal, 1968-ban Akadémiai Díjjal, 1979-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Érmével, 1993-ban Széchenyi-díjjal (a magfizikai módszerek és mérőberendezések fejlesztése területén, valamint ezek interdiszciplináris problémáinak megoldására történő alkalmazásában, különösen a biológiai molekulák aszimmetriájának az eredetére vonatkozó hipotézis vizsgálatával kapcsolatban elért nemzetközileg is elismert eredményeiért), 1999-ben Ernst Jenő-emlékéremmel, 2007-ben pedig Akadémiai Aranyéremmel tüntették ki. 1982-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárává avatták.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Atomok és atomi részecskék. Budapest, Műszaki, 1959, 508 p.
  • A Mössbauer-effektus és alkalmazásai. in: Magyar Fizikai Folyóirat IX. 1961. 289–326.
  • γ-átmenetek Z_N típusú páros-páros atommagokban. in: Magyar Fizikai Folyóirat XI. 1963. 21–68.
  • Szcintillációs számlálók. Budapest, Műszaki, 1964, 239 p.
  • Fehérjék és elektromos jelenségek. Budapest, Akadémiai, 1985, 113 p. (Akadémiai székfoglalója)

ForrásokSzerkesztés