Kettős éles ékezet

diakritikus jelölés
Hungarumlaut.jpg

A kettős éles ékezet ( ˝ ) egy diakritikus jelölés, ami a latin írásmódban csak a magyar ábécében található meg (emellett a cirill ábécében a csuvas nyelv használja). A tipográfiában a típust többnyire hungarumlaut néven nevezik.

Használata a magyar nyelvbenSzerkesztés

Az irodalmi magyar nyelvben 14 magánhangzó van, amik rövidek (a, e, i, o, ö, u, ü), illetve hosszúak (á, é, í, ó, ő, ú, ű) lehetnek. Az a, e, i, o, u hosszú változatai szimpla éles ékezettel írandók, míg az umlautos betűk (ö, ü) hosszú változatai egyszerűen két éles ékezettel írandók, ahelyett, hogy umlautot+szimpla éles ékezetet (ǘ) alkalmaznánk.

Használata a cirill ábécébenSzerkesztés

A csuvas nyelv cirill írásmódot használ, és az ábécét számos betűvel egészítették ki, többek között a Ӳ, ӳ betűkkel, ami az Ű-nek felel meg latin írásban, azonban ez valószínűleg a kézírásból lett átvéve.

Egyéb használatSzerkesztés

Használják még a nemzetközi fonetikus ábécében, többek között a szlovák fonetikában. Az Ő ritkán előfordul a feröeri nyelvben is, az ø helyett.

KézírásSzerkesztés

Azokban a nyelvekben, ahol van ö, ü, ä, ë betű, a kézírásnál nem két pontot, hanem két éles ékezetet írnak, hasonlóan a magyar ő, ű kézzel írt változatához. A magyar kézírásban, hogy meg lehessen különböztetni a kettős éles ékezetet az umlauttól, úgy jelölik, ahogyan a gépírásban (¨), vagy újabban, szabálytalanul, makronnal (¯). Ezt a szabálytalan jelölésmódot gerendázásnak is nevezik.

Története MagyarországonSzerkesztés

A magánhangzók hossz-jelölése a magyar írásban először a 15. században jelent meg, a huszita írással összefonódva. Először az á és az é betűk voltak használatban, majd később az í, ó, ú betűk is megjelentek, de az ö és az ü betűk hosszú változata a 18. századig nem jelent meg. A 18. századig, a nyelvújítás előtt az umlaut+szimpla éles ékezet ǘ forma volt jelen néhány iratban. Azonban a kettős ékezet sokkal esztétikusabbnak látszott, és a 19. századi nyomdászok vezették be.

ProblémákSzerkesztés

Az informatikai világban gyakran előfordul, hogy a külföldi oldalakról letöltött vagy vásárolt betűtípus nem tartalmazza a kettős éles ékezetes betűket, mivel csak nagyon kevesen használják, illetve a betűtípusokban gyakran ~ vagy ^ kerül a kettős ékezet helyére (hullámos ő, kalapos ű). Sok régebbi operációs rendszer (pl. angol nyelvű MS-DOS vagy korábbi Windows-verziók) betűtípustól függetlenül egyáltalán nem támogatta az ő és ű betűket.

Technikai információkSzerkesztés

Az Ő és az Ű is támogatott az ISO 8859-2 és az Unicode karakterkészletekben.

Codepoint 0xD5 0xF5 0xDB 0xFB
ISO 8859-1 Õ õ Û û
ISO 8859-2 Ő ő Ű ű

UnicodeSzerkesztés

A dupla éles ékezet összes előfordulása az Unicode 4.1 szabványban:

Ő Ő U+0150 LATIN CAPITAL LETTER O WITH DOUBLE ACUTE
ő ő U+0151 LATIN SMALL LETTER O WITH DOUBLE ACUTE
Ű Ű U+0170 LATIN CAPITAL LETTER U WITH DOUBLE ACUTE
ű ű U+0171 LATIN SMALL LETTER U WITH DOUBLE ACUTE
˝ ˝ U+02DD DOUBLE ACUTE ACCENT
˶ ˶ U+02F6 MODIFIER LETTER MIDDLE DOUBLE ACUTE ACCENT
 ̋ ̋ U+030B COMBINING DOUBLE ACUTE ACCENT
Ӳ Ӳ U+04F2 CYRILLIC CAPITAL LETTER U WITH DOUBLE ACUTE
ӳ ӳ U+04F3 CYRILLIC SMALL LETTER U WITH DOUBLE ACUTE
ᐥ U+1425 CANADIAN SYLLABICS FINAL DOUBLE ACUTE