Anatéma
Az anatéma a vallási közösségből való kizárás, az átokkal egyenlő jelentőségű.[1] A római katolikus egyház által különösen a középkor folyamán alkalmazott egyházi eljárás, ünnepélyes formák közötti kiközösítés,[2] amellyel valakit, – akár egy uralkodót az egész birodalmával együtt, − kizártak a hívők közösségéből és az egyház minden szolgáltatásától megfosztottak (szentmise, szentségvétel, házasság, temetés stb.)[3] Pál apostoltól kezdve egyházból való kitaszítás és az ördögnek való átadás volt az értelme.[4]
Etimológiája
szerkesztésAz anatéma (görög: αναθεμα) a görög anatithémi igéből származik, amelynek a magyar jelentése „felteszek, felajánlok, félreteszek, visszavetek”, tehát az ami fel van ajánlva vagy az ami „vissza van vetve”.[5] Az anadhmát mindig az előbbi, az anademát pedig mind a két jelentésben használják az ó- és az újszövetségi vallási nyelvben.
Az eredeti görög jelentése szerint fogadalmi ajándék, mivel azonban az ószövetség fordításánál a héber cherem szót adták vele vissza, ami nemcsak ezt, hanem az Isten parancsára történő kiirtás és elpusztítás fogalmát is magában foglalja.[4]
Bibliai használata
szerkesztésÓszövetség
szerkesztésAz Ószövetségben az anatéma (héberül cherem) először az, amit teljesen Istennek ajánlanak, az ilyen tárgyat, élőlényt, növényt, állatot okvetlenül meg kellett semmisíteni.[6]
Az anatéma, mint átok jelentése a következő,[7] 5Mózes 7:26-ból vett részletben: „Ne vigyél be semmit a bálványból a házadba, hogy ne legyél hozzá hasonlóan átokká. Utáld azt, mint a trágyát, és utáld azt, mint tisztátalanságot és rontást, mert átok az.”
Nemzetek, egyének, állatok és élettelen tárgyak válhatnak „anatémássá”, azaz átkozottá és pusztulásra ítéltté.[7] Így történt, hogy az Ígéret Földjén lakó népeket Mózes szavai szerint megátkozták (5Mózes 7:1-2): „Ha majd az Úr, a te Istened kezedbe adja őket, semmisítsd meg őket teljesen.”
Néha egész városokat átok alá helyeznek.[7] Amikor az átok szigorú, minden lakost ki kell irtani, az állatokkal együtt, a várost fel kell égetni, és meg kell tagadni az újjáépítését, egykori gazdagságát pedig Jehovának kell felajánlani.[7] Ez volt Jerikó sorsa (Józsué 6:17).[7] Ha kevésbé szigorú, akkor is minden lakost meg kell ölni,[7] de a haszonállatokat fel lehet osztani a győztesek között (Józsué 8:27).[7]
Újszövetség
szerkesztésAz Újszövetségben már nem halált jelent, hanem a javak elvesztését vagy a hívők közösségéből való kizárást,[7] az anatéma volt az a büntetés, amely által valakit a bűnei miatt bizonyos időre kirekesztettek a választott nép közösségéből és összes vallási gyakorlatából.[6]
Az Újszövetségben az anatéma magyar fordítása „átkozott”, „méltatlan arra, hogy létezzék”.[6] (Róm 9:3. Gal 1:8-9. 1Kor 12:3; 16:22).[5]
Pál alapján aki elszakadt Istentől, az az ördöggel egyesül,[7] ami megmagyarázza, hogy átadnak valakit a Sátánnak (1Tim 1,20 ; 1Kor 5,5).[7] Az anatéma azt is jelenti, hogy megátkozzák az embert, ahogyan az 1Kor 16:22-ben olvashatjuk: „Aki az Úr (Jézus Krisztust) nem szereti, legyen átkozott. Marána Tha.”
A katolikus egyházban
szerkesztésKözépkor
szerkesztésA legnagyobb egyházi büntetés, amellyel valakit kizárnak a hívek közösségéből. A kiközösített nem vehetett részt az istentiszteleteken, nem vehette fel a szentségeket, nem részesült az egyház imáinak hatásaiból, nem járulhatott egyházi bíróság elé, elvesztette egyházi joghatóságát és javadalmait, nem részesülhetett egyházi temetésben. A név szerint vagy nyilvánosan kiközösített személyt – ha azt a kiközösítő dekrétum előírja – a híveknek a polgári életben is kerülniük kellett.[8]
Bár az egyházi anatéma polgári jogfosztást is jelentett (az egyház és állam szétválasztása előtt), és a kiátkozott gyakorlatilag kívül került a társadalom normális működésén.
A nikaiai zsinattól a vatikáni zsinatig minden zsinat így fogalmazta meg dogmatikus kánonjait: „Ha valaki azt mondja…, legyen anatéma (átkozott)”.[7]
Az első századokban az anatéma látszólag nem különbözött a kiközösítés ítéletétől , a 6. századtól kezdődően különbséget tettek a kettő között.[7]
A középkori, 9. és 12. századi dokumentumok világos különbséget tesznek az anatéma és a kiközösítés között, az egyik a „nagyobb kiközösítés” a hívők közösségéből való kizárásra, szemben a „kisebb kiközösítés” kifejezésre, amely a rendes kiközösítésre vagy a szentségek vételéből való kizárásra vonatkozott.
Az anatéma egy súlyos kiközösítés, amelyet nagy ünnepélyességgel kell kihirdetni.[7] Ennek a szertartásnak a formuláját Zakariás pápa (741-52) dolgozta ki a Debent duodecim sacerdotes műben.[7]
A pápaság háromféle kiközösítést különböztetett meg: a kisebb kiközösítést, amelyet korábban az a személy szenvedett el, aki kommunikációs kapcsolatban állt a kiközösítés tilalma alatt álló személlyel; a nagyobb kiközösítést, amelyet a pápa egy ítélet felolvasása során mond ki; és az anatéma, vagyis a legsúlyosabb bűnökért járó büntetés, amelyet a pápa ünnepélyesen kihirdet.[7]
Az anatéma kihirdetésekor a pápa amice-t, stólát és lila palástot és mitrát visel, és tizenkét pap segíti, akik miseruhát viselnek és égő gyertyákat tartanak.[7] Leül az oltár elé vagy más alkalmas helyre, miközben kimondja az átokformulát, amely ezekkel a szavakkal végződik:[7]
„Ezért a mindenható Isten , az Atya, a Fiú és a Szentlélek, Szent Péter, az apostolok fejedelme és minden szent nevében, a mennyben és földön adott kötés és oldás hatalmánál fogva megfosztjuk ...-t, és minden bűntársát a mi Urunk testének és vérének szentségétől, elválasztjuk őt minden keresztény közösségétől, kizárjuk Szent Anyánk, a mennyei és földi Egyház kebeléből, kiközösítjük, és örök tűzre ítéljük a Sátánnal és angyalaival és minden semmirekellővel... átadjuk őt a Sátánnak, hogy megölje testét, hogy lelke üdvözüljön az ítélet napján.” [7]
A pápa és a tizenkét pap ezután a földre dobja az általuk vitt égő gyertyákat, és írásban értesíti a papokat és a püspököket a kiközösítettről és a kiközösítés okáról, hogy ne érintkezhessenek vele. Bár átadják a Sátánnak és angyalainak, még mindig megbánhatja bűneit, sőt köteles is megbánni azokat. Az átokátadás ilyen ünnepélyes kihirdetése alkalmas arra, hogy megrémítse a bűnöst, és bűnbánatra késztesse, különösen, ha az Egyház ehhez hozzáteszi a Maranatha szertartását.[7]
A nyugati (római) egyházban a maranatha nagyon ünnepélyes formulává vált, mint átok, amellyel ha a bűnöst kiközösítik, Isten ítéletére bízzák, és az egyház kebeléből kiutasítják, egész az Úr eljöveteléig.[7]
Újkor
szerkesztésAz anatémát az újkorban az "önmagától beálló kiközösítés" terminusa váltotta föl. Ez azt jelenti, hogy aki a katolikus egyház 1) alapvető tanításával szöges ellentétben álló tanokat 2) megátalkodott makacssággal terjeszt (pl. folytatólagosan tagadja a Niceai hitvallás vagy a szentségtan alapjait), az ezzel a cselekedetével automatikusan kizárja magát a katolikus közösségből. Ezért nincs szükség ennek nyilvános megállapítására és patetikus "kiátkozási" rituáléra: a közösségtől való elszakadás ettől függetlenül objektíve létrejön.
Bár az újkorban anatémát nem gyakoroltak, de az elvi lehetőség érvényben maradt. XXIII. János pápa sürgetésére a második vatikáni zsinat mindennemű anatémáról lemondott.[9]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Anatéma (magyar nyelven). Gutenberg Nagy Lexikon, 3. kötet. (Budapest, 1931). (Hozzáférés: 2025. május 1.)
- ↑ Tolnai Új Világlexikona 1. A-Bad (Budapest, 1926) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. május 1.)
- ↑ Vallástörténeti kislexikon, Kossuth, 1975
- ↑ a b Anatéma (magyar nyelven). adt.arcanum.com. Tolnai Új Világlexikona 1. A-Bad (Budapest, 1926). (Hozzáférés: 2025. május 1.)
- ↑ a b Pallas
- ↑ a b c Anatéma (magyar nyelven). adt.arcanum.com, Révai Nagy Lexikona, 1. kötet: A-Arany (1911) |. (Hozzáférés: 2025. május 1.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t CATHOLIC ENCYCLOPEDIA: Anathema. www.newadvent.org. (Hozzáférés: 2025. május 1.)
- ↑ Gecse gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
- ↑ Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
Források
szerkesztés- Anatéma. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
