Királypingvin

madárfaj

A királypingvin, más néven óriáspingvin (Aptenodytes patagonicus) a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj.[1]

Infobox info icon.svg
Királypingvin
Két felnőtt
Két felnőtt
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Pingvinalakúak (Sphenisciformes)
Család: Pingvinfélék (Spheniscidae)
Alcsalád: Spheniscinae
Nem: Aptenodytes
Miller, JF, 1778
Faj: A. patagonicus
Tudományos név
Aptenodytes patagonicus
Miller, JF, 1778
Elterjedés
Elterjedési területe (a vörös az A. p. patagonicus élő- és vadászterülete, míg a sárga az A. p. halli alfajé; a zöld a költőterületeket jelzi)
Elterjedési területe (a vörös az A. p. patagonicus élő- és vadászterülete, míg a sárga az A. p. halli alfajé; a zöld a költőterületeket jelzi)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Királypingvin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Királypingvin témájú médiaállományokat és Királypingvin témájú kategóriát.

a tojása

Az Aptenodytes madárnem típusfaja.

ElőfordulásaSzerkesztés

A déli tengereken és az Antarktiszt körülvevő szubantarktikus szigeteken honos.

Költőkolóniái a déli szélesség 45 és 55°-a között levő szigeteken vannak. Nagy kolóniái vannak Déli-Georgia szigetén, a Macquarie-szigeten, a Heard- és MacDonald-szigeteken, Marion- és Prinz-Edward-szigeteken, valamint a Kerguelen-szigeteken és a Crozet-szigeteken.

A madarak tartózkodási helye a költési időszakon kívül nem igazán ismert. Az Antarktiszt körülvevő tengereken töltik a királypingvinek ezt az időszakot. Ilyenkor költési helyüktől jóval északabbra is elkóborolhatnak, láttak már kóborló egyedeket a Dél-afrikai Köztársaság, Ausztrália és Új-Zéland partvidékén is.

AlfajaiSzerkesztés

MegjelenéseSzerkesztés

A legnagyobb pingvinek közé tartozik, kifejlett példányai a 95 centimétert is elérik. Fekete fejének mind a két oldalán a fültájékon ovális, élénksárga foltja van, amely lefelé és előre keskeny, hátul feketeszegélyű szalagban folytatódik. Hátuk sötét, hasuk világos, ami a vízben megnehezíti, hogy meglássák őket.

ÉletmódjaSzerkesztés

A szárazföldön sután mozgó madár, a vízben szinte repül. Több méter mélyre is lemerül halakból álló táplálékáért.

SzaporodásaSzerkesztés

A királypingvinek már jóval a költési időszak kezdete előtt megjelennek a költőkolóniákban, mert a kotlás kezdete előtt vedlenek. A vedlés nagyjából két hétig tart. A fiókák hosszú nevelési időszaka miatt a faj csak kétévenként költ. Egy tojást tojik, melyet a lábán tart és egy bőrredővel takar el. A kikelt fiókának barna színű a tollazata. Miután a fióka eléri a megfelelő nagyságot, elhagyja szüleit és a többi fiókával jókora csoportba, úgynevezett „óvodába” tömörül. Ebben az óvodában töltik a fiókák a hosszú téli időszakot. Mivel ilyenkor szüleik csak nehezen találnak táplálékot, a fiókák a nyáron felhalmozott zsírtartalékaikat élik fel és tömegük jócskán lecsökken. Következő tavasszal a szülők tovább etetik a fiókákat és azok nyár elejére érik el kifejlett méretüket , majd vedlés után felnőttkori tollazatuk is kifejlődik. Ekkorra már túl késő van egy újabb költésre, így a felnőtt madarak is vedlenek, majd az egész kolónia a tengerre vonul.

 
60 000 költő pár
 
és egy fióka

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

A 19.-és a 20. században a királypingvinre könyörtelenül vadásztak olajáért, zsírjáért, tojásáért és bőréért. Köszönhetően a kolóniában élő költőállománynak, a királypingvin rendkívül könnyű célpont volt a vadászok számára, aminek következtében egyes kolóniák teljesen kipusztultak. Szerencsére a kereskedelmi célú vadászat betiltását követően a királypingvin populációi emelkedni kezdtek és a legtöbb költőhely ismét nagy és biztonságos kolóniák otthonává vált.

A szubantarktikus szigetek körüli megnövekedett emberi tevékenység következtében egyre nagyobb a kockázata egy olyan betegségnek, illetve olyan kártevő vagy ragadozó behurcolásának, amely veszélyt jelenthet a sűrűn költő pingvin populációra nézve.

Ugyanakkor széles elterjedési területének, nagy és növekvő populációjának köszönhetően és a komolyabb veszélyek hiánya miatt a királypingvint a Természetvédelmi Világszövetség a nem fenyegetett fajok közé sorolja.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés