Távolból

(Kis lak áll a nagy Duna mentében szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. szeptember 28.

A Távolból Petőfi Sándor verse. 1843. május második felében íródott Pozsonyban és 1843. június 15-én jelent meg Bajza József folyóiratában, az Athenaeumban. Később megzenésítették, zenéjét Bognár Ignác szerezte.[1], így lett különösen népszerű.

Távolból
A vers első közlése
A vers első közlése
DallamBognár Ignác
SzövegPetőfi Sándor
Hangfajdúr
A kotta hangnemeC dúr
SorokA B C D
Hangterjedelem3–6 2–6 5–9 ♯VII–8
Kadencia4 (3) 4
Szótagszám10 10 10 10

Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.

Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat.

Kínok égtek a szülőkebelben,
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának.

Mint ölelt át reszkető karával!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztott volna tán hiába.

Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll;
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.

Engem is hogy csillogó reményem
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott.

...Szép hazámba ismerősök mennek;
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Útazástok háza közelében.

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse – –
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szive szegénynek!

Keletkezése, műfaja, jellemzői

szerkesztés

Petőfi 1843 május elején érkezett Pozsonyba, hogy színésznek álljon, de a társulatba nem vették fel. Némi másolói munkát kapott, de valósággal nyomorgott. A versben a csalódás keserűsége, a jelen nyomorúsága szólal meg, és vádló ellentétül merül fel az elhagyott otthon boldogságának emléke. A költemény törzse az emlékező rész, különösen a búcsú. A befejezés kegyes hazugsága az anya fájdalmát enyhítheti – írja Horváth János irodalomtörténész – „a költőé azonban megmarad s ez a fájdalom (a kíméletes gyermeki szeretet társaságában) a költemény végső kizengése, eredménye. Élmény, emlék, ihlet erejével jelenlevő érzelem: Petőfi személyi lyrájának egyik, kor szerint legelső komoly képviselőjévé avatják a népdalnak indult, de nem azzá lett költeményt.”[2]

Petőfi Bajza Józsefnek küldött levelében a verssel kapcsolatban megjegyezte:

Tekintetes Úr tanácsát, miszerint a népdalokat is mértékben írjam, követtem a „távolból"-lal; aligha sikerrel.[3]

Horváth János szerint nincs is benne semmi különlegesen népi jelleg. „Nyelve választékos, képei irodalmiak, olykor dagályosak. Nemcsak nem népdal: nem is dal..., hanem egy igen egyéni képű lyrai költemény.”

A „kis lak”, amiről a vers szól, Dunavecsén a községi kocsma épülete volt, közvetlenül a folyó mellett állt. Petőfi szülei 1840-ben költöztek oda, a költő 1841 tavaszán két hónapot töltött náluk és júliusban vett tőlük búcsút. Az épületet 1875-ben lebontották.

Dallama és kottája

szerkesztés
 
  1. Kis lak áll a nagy Duna mentében Archiválva 2016. november 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (Színház- és Filmművészeti Egyetem Könyvtára)
  2. Horváth János i. m. 39. o.
  3. Petőfi Sándor összes költeményei (1838-1843), jegyzetek, 416–419. o.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
  • Petőfi Sándor: Távolból (Kárpátalja)
  • Petőfi Sándor: Összes költeményei (1838-1843). 1. kötet Sajtó alá rendezte Kiss József és Martinkó András. Kritikai kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1973. 416–419. o. = Petői Sándor összes művei, Hozzáférés: 2022. november 28.  
  • Horváth János: Petői Sándor. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. 1922. 39. o. Hozzáférés: 2022. november 29. mek.oszk.hu  
  • Tiboldi József: A magyar népdal családfája: A magyar népdal eredete és családfájának ismertetése művelődéstörténet, etnográfia, esztétika és a nemzetnevelés szempontjából. Mellékelve a legszebb magyar népdalokból összesen 101 dal. Budapest: Szerző kiadása: Rózsavölgyi és Társa. 1936. 72. kotta  

Felvételek

szerkesztés

További információk

szerkesztés