Klaus Johannis

román politikus

Klaus Werner Johannis (román helyesírással Iohannis) (Nagyszeben, 1959. június 13. –) erdélyi szász politikus, 2000-től 2014-ig Nagyszeben polgármestere, 2002–2013 között a Romániai Német Demokrata Fórum (RNDF) vezetője, 2014-től az ország köztársasági elnöke.

Klaus Johannis
2022-ben
2022-ben
Románia 6. elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2014. december 21.
ElődTraian Băsescu
Nagyszeben polgármestere
Hivatali idő
2000. június 30. – 2014. december 2.
ElődDan Condurat
UtódAstrid Fodor
Nemzeti Liberális Párt elnöke
Hivatali idő
2014. június 28. – 2014. december 18.
ElődCrin Antonescu
UtódAlina Gorghiu
Romániai Német Demokrata Fórum elnöke
Hivatali idő
2002 – 2013
ElődWolfgang Wittstock
UtódPaul-Jürgen Porr

Született1959június 13. (64 éves)
Nagyszeben
Párt

HázastársaCarmen Georgeta Lăzurcă (1989–)
Foglalkozáspolitikus
Iskolái
Valláslutheránus

Díjak
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland (2014)
  • Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemjele
  • Románia Csillaga érdemrend
  • Order of the Republic
  • Sztara Planina Érdemrend (2016. június 6.)
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • National Order of Merit
  • Commander of the Order of the Star of Italian Solidarity
  • Order of Merit of the Grand Duchy of Luxembourg
  • a Koronarend tisztje (2009)
  • Károly-díj (2020)
  • a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendje (2006)
  • Order of the Gold Lion of the House of Nassau
  • Fehér Sas-rend
  • emperor Otto award (2020)
  • Franz Josef Strauss Award (2018)
  • Grand Cross of the Order of the White Double Cross‎ (2016. október 10., Andrej Kiska, Szlovákia elnöke)
  • Grand Collar Of The State Of Palestine (2022. július 19.)
  • Franz Werfel Human Rights Award (2023)
  • German citizenship price (2023)

Klaus Johannis aláírása
Klaus Johannis aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Klaus Johannis témájú médiaállományokat.

2013-ban bejelentette, hogy lemond RNDF-elnöki tisztségéről, de tagja marad a szervezetnek, mert belépett a Nemzeti Liberális Pártba (Partidul Național Liberal), amelynek első alelnökévé nevezte ki őt Crin Antonescu, a párt elnöke. 2014. június 28-tól ő a párt elnöke. 2014-ben a Keresztény-Liberális Szövetség államfőjelöltje a romániai elnökválasztáson. Másodmagával be is jutott annak második fordulójába 30–40 százalékos arányban. Órákig döntetlen volt az eredmény közte, és a román miniszterelnök, Victor Ponta között, végül a választást november 16-án este, tüntetések közepette[1] ő nyerte meg.[2]

Nevének írásmódja szerkesztés

Személyi okmányaiban neve Iohannis formában szerepel, annak ellenére, hogy a család a 16. század óta J-vel használja; születésekor azonban a nagyszebeni anyakönyvvezetője nem volt hajlandó az eredeti írásmóddal bejegyezni. A névváltoztatást kényelmi okok miatt később sem kezdeményezte, de magánlevelezésében J-vel írja családnevét.[3]

Életrajza szerkesztés

Johannis tanulmányai után gimnáziumi tanárként, tanfelügyelőként dolgozott. 1990-ben lépett be a Romániai Német Demokrata Fórumba (RNDF), amelynek nagyszebeni főpolgármester-jelöltje lett 2000-ben.

Nagy meglepetésre, annak ellenére, hogy Nagyszebenben a német kisebbség számaránya csak mintegy 2%, megválasztották Johannist, így a város főpolgármestere lett, Albert Dörr (hivatali ideje: 1940–1945) után először szászként.

A város önkormányzatában Johannis először a szociáldemokrata párttal (PSD, románul: Partidul Social Democrat) nagykoalícióban kényszerült kisebbségi kormányzásra. 2004-ben az újabb választásokon a voksok 88,7%-ával győzött.

Johannist egykori tanulmányai színhelyén, a kolozsvári egyetemen díszdoktorrá avatták.

Szülei és húga 1992 óta Würzburgban élnek.

2007 – Nagyszeben Európa kulturális fővárosa szerkesztés

Johannis igen jó kapcsolatokkal rendelkezik, mind a külföldi (főleg német) befektetőkkel, mind az EU köztisztviselőivel, így sikerült elérnie, hogy 2007-ben Nagyszeben Európa kulturális fővárosa legyen, Luxembourggal közösen.

2009 – miniszterelnök-jelölt szerkesztés

Mivel Johannis nem volt a nagy román pártok egyikének tagja, a román közvélemény szemében függetlennek tűnt. Az általa vezetett RNDF mindazonáltal eddig szorosan együttműködött a Nemzeti Liberális Párttal (PNL). Miután 2009. október 13-án a hivatalban levő miniszterelnök, Emil Boc ellen bizalmatlansági indítványt szavaztak meg, több romániai párt (PNL, RMDSZ, és más romániai kisebbségeket képviselő pártok) Johannist javasolták átmeneti utódjául.[4][5] 2009. október 14-én Johannis hivatalosan is vállalta a jelölést. Október 15-én azonban Traian Băsescu elnök Lucian Croitoru közgazdászt nevezte meg új miniszterelnökként.[6][7] A parlamenti többség ragaszkodott Johannishoz, ezért kérdéses volt, hogy Croitorut megválasztják-e. A Nemzeti Liberális Párt elnöke és jelöltje a 2009-es államelnök-választáson, Crin Antonescu szintén azt nyilatkozta, hogy megválasztása esetén Klaus Johannist kéri fel kormányalakításra.[8]

A 2009-es választások eredménye szerint az ellenfél nyert, így Johannis nem lett miniszterelnök.

2013 – belépés a Nemzeti Liberális Pártba szerkesztés

2013. február 20-án Johannis csatlakozott a Nemzeti Liberális Párthoz (PNL), ennek következtében lemondott a Romániai Német Demokrata Fórum elnöki tisztségéről, de továbbra is tagja marad a szervezetnek. 2013. február 23-án a PNL rendkívüli kongresszusán a párt első alelnökévé választotta őt Crin Antonescu, a PNL elnöke.[9]

2014 – belügyminiszter-jelölt, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, a Keresztény-Liberális Szövetség államfőjelöltje szerkesztés

„Románok, ma este hősök voltatok! … Együtt visszavettük az országot!” mondta Klaus Johannis a 2014. november 16-i elnökválasztás estéjén, mikor már bebizonyosodott, hogy megnyerte azt.

A 2014. január 21-i erdélyi repülőbaleset után lemondott Radu Stroe belügyminiszter. Helyére a PNL Johannist akarta jelölni a posztra, de egyben azt is szerette volna a párt, ha Johannis a kormányfő helyettese is lett volna. Ez azonban nem volt lehetséges, hiszen a Ponta-kormány struktúrája szerint három helyettese van a kormányfőnek: a gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős pénzügyminiszter, a közigazgatási kérdésekért felelős fejlesztési miniszter, illetve egy tárca nélküli miniszter, akinek a hatáskörébe a védelmi és nemzetbiztonsági kérdések tartoznak.[10] Ez a helyzet azonban koalíciós válsághoz vezetett, aminek következtében 2014. február 26-án kivált a román kormánykoalícióból a Nemzeti Liberális Párt, így Johannis végül nem lett belügyminiszter.[11]

A 2014. május 25-i európai parlamenti választásokon a Nemzeti Liberális Párt a várt 20 helyett mindössze csak 15 százalékos eredményt ért el, ezért Johannis 2014. május 26-án lemondott a párt első alelnöki tisztségéről, de bejelentette, hogy indulni kíván a párt elnöki tisztségéért, miután Crin Antonescu, a párt elnöke lemondott a posztjáról.[12] A 2014. június 28-i rendkívüli tisztújító kongresszusig Johannis vezette a pártot ideiglenes elnökként. 2014. június 28-án a PNL tisztújító kongresszusán óriási fölénnyel nyert, az 1500 küldött közül 1334-en szavaztak rá, 144-en pedig ellene, így Johannis lett a párt elnöke.[13]

Románia elnöke szerkesztés

2014. augusztus 11-én a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Liberális Párt összefogásával létrejött Keresztény-Liberális Szövetség bejelentette, hogy Johannist indítja jelöltként a 2014. évi romániai elnökválasztáson.[14] A választást sokak nagy meglepetésére megnyerte, így a külföldön élő román állampolgárok szavazásának rossz megszervezése miatt elégedetlenkedő tízezres tüntetések örömünneppé alakultak át.

2014. december 2-án hivatalosan is lemondott Nagyszeben polgármesteri tisztségéről, hogy átvehesse elnöki hivatalát december végén.[15] 2014. december 21-én tette le államfői esküjét.

Magyarellenes kijelentései szerkesztés

Elnökként többször tett rejtett vagy nyílt magyarellenes kijelentéseket, amiért a Országos Diszkriminációellenes Tanács meg is bírságolta.[16][17] 2020-ban Nemzetközi Nagy Károly-díjat kapott a Székely Nemzeti Tanács tiltakozása ellenére.[18]

Magyarul megjelent művei szerkesztés

  • Nagyszebentől az elnöki palotáig; ford. Lakatos Mihály; Cser, Bp., 2015

Jegyzetek szerkesztés

  1. "Utolsó sétára" indultak a kolozsváriak Ponta ellen
  2. Román államfőválasztás: most akkor mi van?. (Hozzáférés: 2014. november 17.)
  3. J-vel vállalja a nevét Klaus Johannis. www.szekelyfold.ma (2014. november 10.) (Hozzáférés: 2022. július 27.) arch
  4. Băsescu către liberali: Premierul nu poate fi independent de Cotroceni (román nyelven). Evenimentul zilei, 2009. október 3. (Hozzáférés: 2009. október 20.)
  5. PNL, PSD și UDMR îl propun premier pe Klaus Johannis. PDL, tot pe Emil Boc (román nyelven), 2009. október 3. [2009. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 20.)
  6. Băsescu vrea un premier economist care să-și formeze majoritatea (román nyelven). Evenimentul zilei, 2009. október 14. (Hozzáférés: 2009. október 20.)
  7. Basescu spune ca n-are nimic cu Iohannis dar Romania are nevoie de un premier cu experienta in economie (román nyelven). Ziarul Financiar, 2009. október 14. (Hozzáférés: 2009. október 20.)
  8. Johannis ready to head national union gov’t (angol nyelven). Financiarul.ro, 2009. október 15. [2011. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 20.)
  9. Beiratkozott a PNL-be Klaus Johannis, transindex.ro, 2013. február 13.
  10. Dan Șova: Klaus Johannis nem lehet kormányfőhelyettes – Új Magyar Szó, 2014. február 7.
  11. Felbomlott az USL, új kormányunk lesz Archiválva 2014. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben – Vásárhely.ro, 2014. február 26.
  12. Lemondott Klaus Johannis Archiválva 2014. november 4-i dátummal a Wayback Machine-ben – Erdély.ma, 2014. május 27.
  13. Klaus Johannis a PNL új elnöke – Krónika, 2014. június 29.
  14. Klaus Johannis a Keresztény-Liberális Szövetség államfőjelöltje – Transindex, 2014. augusztus 11.
  15. Nem polgármester többé Klaus Johannis – Új Magyar Szó, 2014. december 2.
  16. Johannis ismét magyarellenes kijelentéseket tett, mikoimre.ro, 2020.08.03.
  17. Elítélik Klaus Johannis magyarellenes megnyilvánulását a magyar pártok vezetői, Székelyhon.ro, 2020. április 29.
  18. Csalódott az SZNT: tiltakozásuk ellenére is odaadják Iohannisnak a Nagy Károly-díjat, Maszol.ro, 2020. július 2.

További információk szerkesztés