Knézy Judit

(1940–2023) magyar néprajzkutató

Knézy Judit (Baja, 1940. november 3.2023. április 25.) magyar néprajzkutató, muzeológus, a Szennai Falumúzeum megálmodója.

Knézy Judit
Született1940. november 3.[1]
Baja[1]
Elhunyt2023. április 25. (82 évesen)[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásanéprajzkutató
KitüntetéseiJankó János-díj (1977)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Szülei Knézy László a Folyammérnöki Hivatal főmérnöke és Pálos Etelka voltak. Az ötgyermekes családban negyedikként látta meg a napvilágot. Juhász Árpád festő, iparművész a nagy-nagybátyja volt. Férje Kovács József, a Rippl-Rónai Múzeum restaurátora. Gyermekeik Kálmán (1968) és Gergely (1976).

1955-ben Budapestre költöztek, középiskolai tanulmányait a Kaffka Margit Gimnáziumban végezte. 1964-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz–magyar szakán végzett. 1964–1980 között a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum munkatársa. 1964–1965-ben már a Néprajzi Atlasz munkálatait segítette a kálmáncsai és kutasi gyűjtéseivel. Pogányszentpéteren a nagykanizsai múzeum munkatársaival településtörténeti kutatást végzett. Levéltári források bevonásával Somogy falusi lakosságának életmódját a török kiűzésétől az 1960-as évekig kívánta feldolgozni. 1968-tól Csökölyben és környékén végzett széles körű kutatásokat. 1972-ben L. Szabó Tünde építésszel közösen állították össze a Szennába tervezett szabadtéri gyűjtemény tervét. Ő készítette el a Rinyakovácsiból (1978), Kisbajomból (1979), Csökölyből (1980), Nagykorpádról (1981) áttelepített lakóházak és a gazdasági épületek berendezési tervét, sőt további tájházak kialakításában is segédkezett. 1975–1979 között a Dráva mentén és a Nagyberek falvaiban élő horvátok körében végzett adatgyűjtést. Somogy megye néprajzi kutatását ezzel új tudományos alapokra helyezte.

1980 végétől a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Agrártörténeti Főosztály Adattárának muzeológusa, majd osztályvezetője volt. 1992-ben megírta kandidátusi értékezését: Hagyományok és változások Somogy megye mezőgazdasági népességének táplálkozásában (1696–1960) címmel. 1995-től az Agrártörténeti Főosztály vezetője lett. 1994–1997 között a somogyi németek múltját, majd pedig a somogyi falun élő lakosság 1945–2002 között lezajlott életmódbeli változásait kutatta. Számos kiállítás létrehozásában vállalt szerepet, hazai és külföldi konferenciákon adott elő.

Szakmai tanulmányúton 1971-ben Romániában, 1977-ben Ausztriában járt. A Mezőgazdasági Múzeum munkatársaként kiküldetésben Alt-Schwerinbe (NSZK) 1982-ben, Dániába 1988-ban utazott. Az Agrármúzeumok Nemzetközi kongresszusain (International Association of Agricultural Museums — AIMA/CIMA) 1987-ben Budapesten, 1995-ben Nyitrán, 2001-ben Lindlaron szerepelt agrártörténeti témájú referátumokkal.

Határon túli kapcsolatokat elsősorban a népi táplálkozás kutatóival alakított ki, táplálkozástörténeti témájú, angol nyelvű előadásaival többször részt vett nemzetközi konferenciákon (International Commision for Research into European Food History: 1986-ban Krakkóban, 1994-ben MünchenFreisingben, 1996-ben Cipruson, 1998-ban Umeåban (Svédország), 2000-ben Ljubljanában, 2002-ben Bázelben, Veveyben, valamint Prágában, 2004-ben Dubrovnikban).

A Magyar Néprajzi Társaság választmányi, majd tiszteleti tagja volt. A Tájházszövetség tagja.

Elismerései szerkesztés

  • 1971 a Művelődési Miniszter dicsérete
  • 1977 a Magyar Néprajzi Társaság Jankó János-díja
  • 1996 és 1999 a Földművelési és Vidékfejlesztési Miniszter dicsérő oklevele

Művei szerkesztés

Megjegyzés: 2005-ig műveinek közel teljes bibliográfiáját lásd Knézy Judit tudományos munkássága (1965–2005). A köszöntőt írta: Kapitány Orsolya. Szerkesztette: Szulovszky János. MTA VEAB Kézművesipar-történeti Munkabizottsága. Kutatói életművek 4. Budapest–Veszprém, 2005.

Munkatársa volt a Magyar Mezőgazdasági Múzeum által kiadott Magyar agrártörténeti életrajzok című 3 kötetes lexikonnak (Budapest, 1987–1989).[3]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b PIM36362
  2. Knézy Juditra emlékezünk
  3. A mű tartalomjegyzéke alapján

Források szerkesztés

További információk szerkesztés