Kogurjói–jamatói háború
A kogurjói–jamatói () háború a 4. század végétől az 5. század elejéig zajlott egy részről Kogurjo () és Silla, más részről Pekcse (), Kaja () és Jamato () szövetsége között. A háború kogurjói () győzelemmel zárult, és a győztes hatalmak 50 évre egyesítették a Koreai-félsziget államait.[5]
| Kogurjói–jamatói () háború | |||
 | |||
| Dátum | 391–404 | ||
| Helyszín | Koreai-félsziget | ||
| Eredmény | döntő kogurjói ()–sillai győzelem[1][2][3][4] | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
396-ban Kvanggetho () megtámadta Pekcsét (), számos várat elfoglalva a délnyugati koreai államtól. A pekcsei () főváros, Ürjeszong () eleste után Asin pekcsei () király megadta magát, és vállalta, hogy állama Kogurjo () alárendeltje lesz. Kvanggetho () király a hadjárat alatt 58 várost és 700 falvat foglalt el, majd számos fogollyal tért haza, köztük egy pekcsei () herceggel, és számos állami hivatalnokkal.
399-ben Pekcse () felmondta a viszonyt Kogurjónak (), és szövetségre lépett a japán Jamato () állammal. Silszong () király követet küldött Phenjan ()ba, aki tájékoztatta Kvanggetho () királyt, hogy a pekcsei () és jamatói () katonák támadásba lendültek Silla ellen. Mivel Silla királyság ekkoriban Kogurjo () alárendeltje volt, az északi koreai állam királya egy 50 ezer fős hadsereg küldésével beleegyezett a katonai intervencióba.
400-ban a kogurjói () és sillai katonák visszafoglalták Kumszong ()ot, a sillai fővárost. Ekkor a pekcsei () és jamatói () hadtest Kaja () államszövetség irányába vonult vissza. A támadók őket követve egészen Aragajáig () üldözték őket, ahol a pekcsei (), jamatói () és kajai () csapatok megadták magukat.
A háború lezártnak mutatkozott egészen 404-ig, amikor a jamatói () csapatok váratlan támadást indítottak Kogurjó () ellen. Kvanggetho () király Phenjan () közelében legyőzte a támadó csapatokat.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The Archaeology of Japan: From the Earliest Rice Farming Villages to the Rise of the State. Cambridge University Press, 51. o. (2013)
- ↑ Encounter Or Syncretism: The Initial Growth of Japanese Buddhism, 38. o.
- ↑ Coexistence and Cultural Transmission in East Asia, 155. o.
- ↑ Gateway to Japan: Hakata in War And Peace, 500-1300, 16. o.
- ↑ De Bary, Theodore and Peter H. Lee, "Sources of Korean Tradition", p. 25–26
