Kohóvölgy
| Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Kohóvölgy (románul: Strâmbu-Băiuț) falu Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
| Kohóvölgy (Strâmbu-Băiuț) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Erzsébetbánya |
| Rang | falu |
| Községközpont | Erzsébetbánya |
| Irányítószám | 437027 |
| Körzethívószám | +40 x62[1] |
| SIRUTA-kód | 107181 |
| Népesség | |
| Népesség | 539 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 270 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 562 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 35′ 54″, k. h. 23° 58′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 54″, k. h. 23° 58′ 57″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
A Lápos-hegységben, Magyarlápostól északkeletre, a Lápos folyó mellett, Erzsébetbánya, Nemesbudafalva és Oláhlápos közt fekvő település.
Története szerkesztés
Kohóvölgy, Horgospataka 1730 körül létesült, vasbányászat kapcsán, Láposbánya (Erzsébetbánya) mellett délre.
1835-ben Strimbulu, 1888-ban Horgospataka, (Sztrimbuly, Sztrimbu), 1913-ban Kohóvölgy néven írták.
A hagyomány a község keletkezését a 18. század harmincas éveire teszi. 1769-ben a kincstár kezelése alá került. Van ekkor vaskohója. A tőle 4 kilométer távolságban fekvő Oláhláposbányával egy időben keletkezhetett. 1775-ben mindkét helység Lápos-Debrekkel együtt fizette adóját.
1830-ban a nagybányai igazgatósághoz tartozó puszta, bányahelység.
1847-ben a vastermelést innen Rojahidjára (Podoruj) tették át, és ezután az oláh-láposbányai termékek egy részét is az itteni kohóban dolgozták fel.
Vaskohóját 1849 és 1850-ben az oláh-láposbányai kohászat előkészített középtermények feldolgozására s ólom leüzésére alakították át.
1849. április 18-án szentelték fel Kossuth-kohóját a független Magyarország szolgálatára és ugyanakkor adták át a közhasználatnak most is meglevő nagy gabonaraktárát.
1849-ben e kohóhoz gyűjtötték össze a vidék összes harangjait s öntöttek belőlük ágyukat a szabadságharc számára.
1878-ban, miután az oláh-láposbányai kohászatot beszüntették, azt is ide helyezték át.
A királyi bányakincstár épületei:
- emeletes nagy kohó, kapcsolatban vízerőre berendezett fúvóval, pörkölőházzal, kovácsműhellyel.
- agyagzúzó
- szénpajta,
- kémlőház
- asztalos műhely
- kohómérnöki s kezelői lak
- arany-, ezüst-, réz- és ólomtisztító
mellékterményei:
- földzék
- mázanyag
Tisztek száma 4, állandó munkásoké 49, kik 12 órás műszakra voltak beosztva 36–78 krajcár napszámmal.
Kohóvölgy magyar és román lakosai kohó- és erdőmunkások voltak.
1822-ben mind bányászok lakták. Ünnepi öltözetük bányász-ruha. Házaikat s gazdasági épületeiket rakófából építették zsendelyfedél alá. Lakóházaikat szent képekkel, színes tányérokkal díszítették.
1848-ban a haza védelmére itt 107 főből álló nemzetőrség alakult egy százados, 2 fő-, 2 alhadnagy, 7 őrmester és 12 tizedes vezetése alatt és volt 16 darab vadászfegyverük. Mihalás lefegyverezte őket 1848 őszén.
1848. október 20-ától 1849. március végéig a felső-bányai önkéntes és a szathmári I. és II. század, az ugocsai, szabolcsi, nyíregyházi vadászcsapat védte itt a szabadság ügyét.
Imaházuk a római és görögkatolikus hitközséggel volt közös. A királyi kincstár e célra a kohóhivatal kőből épült egyik nagyobb termét engedte át, melyet 1818-ban a boldogságos szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. Egyik harangja is ez időből való.
A nagyobbik harang felirata két egymást keresztező bányász-jelvény után: Áldassék az urnak szent neve. Öntetett Rojahidán 1888.
A kisebbik felirata: A menybe felvétetett Boldogságos Szűz Mária tiszteletére újra öntetett és nagyíttatott a Strimbuly Buzgo Evangélikus református egyháza 1889-ben.
1910-ben 577 lakosából 366 magyar, 211 román volt. Ebből 351 római katolikus, 205 görögkatolikus, 8 református és 8 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.
A 2002-es népszámláláskor 705 lakosa közül 432 fő (61,3%) román, 270 (38,3%) magyar, 1 (0,1%) német, 1 (0,1%) cigány, 1 (0,1%) ukrán volt.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 39–47. o.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}