Főmenü megnyitása

A Koldusopera (angolul The Beggar’s Opera) Benjamin Britten kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét John Gay írta John Gay és John Cristopher Pepusch azonos című ballada-operája alapján. Ősbemutatójára 1948. május 24-én került sor Cambridge-ben, az Arts Theatre-ben. Magyarországon először 1975. január 5-én mutatták be a budapesti Erkel Színházban.

Koldusopera

SzereplőkSzerkesztés

Szereplő Hangfekvés
Lockit, koldus bariton
Mrs. Peachum alt
Mr. Peachum basszus
Polly Peachum szoprán
Macheath kapitány tenor
Filch tenor
Lucy Lockit szoprán
Mrs. Trapes, kerítőnő alt
Harry, útonálló tenor
Ben, a kasszafúró bariton
Wat, a hamiskártyás tenor
Mat, a pénzverő bariton
Jeremy, a puskaműves basszus
Ned, a lótolvaj basszus
Jenny Driver alt
Mrs. Slammekin szoprán
Mrs. Coaxer szoprán
Dolly Trull mezzoszoprán

CselekményeSzerkesztés

Első felvonásSzerkesztés

Mr. Peachum, a londoni alvilág legbefolyásosabb alakjainak egyike, feleségétől értesül, hogy egyetlen gyermekük, Polly szerelmes Macheath kapitányba. Virágzó üzletét féltve nem örül a hírnek, még jobban lesújtja, amikor tudomására jut, hogy immár nem csak szerelemről van szó, hanem Polly hozzá is ment üzleti ellenlábasához. Végül arra a következtetésre, jut, hogy az egyetelen megoldás ha akasztófára küldi ellenlábasát. Polly tudomás szerez erről és még időben értesíti a férjét. Macheath azonnal a kocsmába siet cimboráihoz, akiket értesít a Peachummal kialakult helyzetéről, de óva inti őket az esetleges nyílt leszámolástól. Rövidesen régi hölgyismerősei keresik fel, akik elhalmozzák kedveskedéseikkel. A kapitány nem is sejti, hogy mindez Peachum kelepcéje és míg a lányok szépsége, csacsogása elaltatja éberségét, rendőrök veszik körül, akik nyomban le is tartóztatják.

Második felvonásSzerkesztés

Lockit, a rendőrparancsnok régi ismerősként fogadja a kapitányt és igyekszik mindenben a kedvében járni, hogy cellája a lehető legnagyobb kényelmet nyújtsa. A kapitány akasztófára ítélik. Közben megérkezik Lucy, Lockit lánya, a kapitány korábbi szerelme, akinek szintén házasságot ígért. Időközben Lockit és Peachum, a korábbi ellenségek kibékülnek. Lucy és Polly - külön-külön - kérleli atyját Macheath szabadon bocsátására, ám az atyák a közös érdekre tekintettel hajthatatlanok. Váratlanul azonban találkozik egymással a két hitves, és amikor kiderül az igazság egymásnak esnek, és csak a berohanó atyáknak sikerül őket szétválasztani. Lucynek egy óvatlan pillanatban sikerül ellopnia Macheath cellájának kulcsát, és megszökteti a férfit. Tettét azonban bevallja apjának, aki neheztel is emiatt, hiszen ez a szöktetés megronthatja jóirányban alakuló kapcsolatát Peachummal. Peachum és Lockit újra találkoznak, újabb elszámolásba kezdenek, mert a legutóbbi üzlet a szokásosnál is nagyobb hasznot hozott. Ekkor toppan be régi, megbízható ügyfelük, a magát kerítésből fenntartó Mrs. Trapes, aki elárulja, hogy a keresett férfi éppen otthonában tartózkodik. Míg a rendőrök Macheath elfogására indulnak, Lucy egy patkányméreggel megtöltött kehellyel kínálja a békülési célból idekéretett Pollyt, hogy így szabaduljon meg vetélytársnőjétől. Kedvessége nem is kerüli el a leány figyelmét, olyannyira gyanút fog, hogy végül nem iszik az italból. Az újra elfogott kapitány készül az akasztásra, búcsúzni érkező cimborái mindegyikét ellátja egy-egy jó tanáccsal, miként feleségéhez, Pollyhoz is van néhány baráti intelme. Magát némi szíverősítővel is biztatva már éppen indulna a vesztőhelyre, amikor Lockit váratlanul, a közvélemény nyomására, megkegyelmez a fogolynak.

ForrásokSzerkesztés

  • White, Eric Walter: Benjamin Britten élete és operái, Zeneműkiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-330-245-5