Komnénosz Teodóra osztrák hercegné
Komnénosz Teodóra osztrák hercegné (görögül: Θεοδώρα Κομνηνή, németül: Theodora Komnena, Herzogin von Österreich; ? – 1184. január 2.) bizánci hercegnő, II. Henrik osztrák herceggel kötött házasságra révén 1148–1156 között Bajorország hercegnéje és Ausztria őrgrófnéja, majd 1156–1177 között Ausztria hercegnéje.
| Teodóra | |
 | |
| Supplinburgi Gertrúd és Komnénosz Teodóra | |
| Ausztria őrgrófnéja és hercegnéje | |
| Uralkodási ideje | |
| 1148 – 1177. január 13. | |
| Elődje | Supplinburgi Gertrúd szász hercegnő |
| Utódja | Ilona magyar királyi hercegnő |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Komnénosz-ház, Babenberg-ház |
| Született | ? Konstantinápoly |
| Elhunyt | 1184. január 2. Bécs |
| Nyughelye | bécsi Schottenkloster |
| Édesapja | Andronikosz Komnénosz bizánci herceg |
| Édesanyja | Eiréné Aineiadissza |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | II. Henrik osztrák herceg |
| Gyermekei | Ágnes, Lipót, Henrik |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Teodóra témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Teodóra bizánci hercegnő születési dátuma nem ismert. Édesapja Andronikosz Komnénosz bizánci császári herceg (1108k.–1142), II. Ióannész bizánci császár és Piroska magyar királykisasszony második fia; édesanyja Eiréné Aineiadissza († 1150/51), akinek családja ismeretlen, bár egy dicsőítő költemény utalása szerint az Aineidáktól származott.[1] A házaspárnak három leánya és két fiúgyermeke született; Teodóra a harmadik gyermek volt a sorban.[2]
A hercegnő ifjúkori éveiről keveset tudni. Édesapja 1142-ben meghalt; 1147 második felében a hercegnő apai nagybátyja, I. Manuél császár odaígérte a hercegnő kezét a második keresztes hadjáratban részvevő III. Konrád német király féltestvérének, II. Henrik osztrák őrgrófnak és bajor hercegnek (1112–1177).[3] Az osztrák őrgróf özvegyember volt, első felesége, Supplinburgi Gertrúd szász hercegnő 1143-ban hunyt el; házasságukból nem származott utód. A bizánci hercegnő és az osztrák őrgróf menyegzőjére1148 második felében került sor Konstantinápolyban: „a bizánciakat megbotránkoztatta a nász, zokogtak a szeretetre méltó ifjú hercegnő láttán, akit szörnyű sorsra kárhoztattak, »feláldozták a nyugat szörnyetegének«, miként egy udvari költő mély részvéttel írta Theodóra édesanyjának; az esküvő azonban a német és a bizánci udvar teljes megbékélését tükrözte.”[4] Az esküvő után a pár hazatért a Nyugatra.[5]
Teodóra őrgrófné házasságkötése után is ápolta a kapcsolatot bizánci rokonságával: levelezett velük,[6] valamint legalább kétszer elutazott Konstantinápolyba.[7]
II. Henrik 1156-ban a német-római császár közbenjárására lemondott bajor hercegi címéről, de kárpótlásként osztrák őrgrófi titulusát hercegire emelték. A hercegi pár bécsi udvarában keveredtek a nyugati és a Teodóra hercegné hatására átvett görög-bizánci kulturális elemek. Az oklevelek jó és nemes hercegnéként magasztalják Komnénosz Teodórát,[8] aki bizonyos szempontból kiváltságos pozíciót élvezett: Nyugaton merőben szokatlan módon férjével együtt hódolt a német-római császárnak, fiai és leányai egyaránt örökölhették a hercegséget, és amolyan hozományként megkapta az osztrák tartományt.[9] A német-római törvényeknek megfelelően a külföldi származású Komnénosz Teodóra esetében a görög jogrendnek megfelelően kellett eljárni.[9] A hercegné jogait a regensburgi Privilegium minus, a német-római császár által kiállított adománylevél rögzítette.[10]
II. Henrik hercegnek és Komnénosz Teodóra hercegnének három gyermeke született:
- Ágnes (1151 körül–1182), III. István magyar király feleségeként magyar királyné; majd első férje halálát követően II. Hermann karintiai herceg hitveseként Karintia hercegnéje;
- Lipót (1157–1194), később V. Lipót néven Ausztria uralkodó hercege;
- Henrik (1158–1223), utóbb Mödling hercege.
Teodóra bizánci hercegnő és osztrák hercegné 1184. január 2-án hunyt el. A bécsi Schottenklosterben temették el.[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Varzosz, Konsztantinosz: Η Γενεαλογία των Κομνηνών. (görögül) Theszaloníki: Centre for Byzantine Studies, University of Thessaloniki. 1984. 361–362. o. arch Hozzáférés: 2018. szeptember 3.
- ↑ a b Cawley, Charles: Byzantium 1057-1204. Medieval Lands database, Foundation for Medieval Genealogy (angolul) (2017. április 25.) (Hozzáférés: 2018. szeptember 3.)
- ↑ Runciman 1999 474. oldal
- ↑ Runciman 1999 484. oldal
- ↑ Ciggaar 1996 228. oldal
- ↑ Ciggaar 1996 346. oldal
- ↑ Ciggaar 1996 23. és 229. oldal
- ↑ Ciggaar 1996 230. oldal
- ↑ a b Ciggaar 1996 229. oldal
- ↑ Ciggaar 1996 229. és 351. oldal
Források szerkesztés
- ↑ Ciggaar 1996: Ciggaar, Krijnie N: Western Travellers to Constantinople: The West and Byzantium, 962–1204: Cultural and Political Relations. illusztrált kiadás. Leiden: E.J. Brill. 1996. ISBN 9004106375
- ↑ Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963-379-448-X
| Előző: Supplinburgi Gertrúd |
|
Következő: Árpád-házi Ilona |
