Komnénosz Teodóra osztrák hercegné

Ausztria hercegnéje
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. március 31.

Komnénosz Teodóra osztrák hercegné (görögül: Θεοδώρα Κομνηνή, németül: Theodora Komnena, Herzogin von Österreich; ? – 1184. január 2.) bizánci hercegnő, II. Henrik osztrák herceggel kötött házasságra révén 1148–1156 között Bajorország hercegnéje és Ausztria őrgrófnéja, majd 1156–1177 között Ausztria hercegnéje.

Teodóra
Supplinburgi Gertrúd és Komnénosz Teodóra
Supplinburgi Gertrúd és Komnénosz Teodóra

Ausztria őrgrófnéja és hercegnéje
Uralkodási ideje
1148 1177. január 13.
ElődjeSupplinburgi Gertrúd szász hercegnő
UtódjaIlona magyar királyi hercegnő
Életrajzi adatok
UralkodóházKomnénosz-ház, Babenberg-ház
Született?
Konstantinápoly
Elhunyt1184. január 2.
Bécs
Nyughelyebécsi Schottenkloster
ÉdesapjaAndronikosz Komnénosz bizánci herceg
ÉdesanyjaEiréné Aineiadissza
Testvére(i)
  • John Doukas Komnenos
  • Maria Komnene
  • Alexios Komnenos
HázastársaII. Henrik osztrák herceg
GyermekeiÁgnes, Lipót, Henrik
A Wikimédia Commons tartalmaz Teodóra témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Teodóra bizánci hercegnő születési dátuma nem ismert. Édesapja Andronikosz Komnénosz bizánci császári herceg (1108k.–1142), II. Ióannész bizánci császár és Piroska magyar királykisasszony második fia; édesanyja Eiréné Aineiadissza († 1150/51), akinek családja ismeretlen, bár egy dicsőítő költemény utalása szerint az Aineidáktól származott.[1] A házaspárnak három leánya és két fiúgyermeke született; Teodóra a harmadik gyermek volt a sorban.[2]

A hercegnő ifjúkori éveiről keveset tudni. Édesapja 1142-ben meghalt; 1147 második felében a hercegnő apai nagybátyja, I. Manuél császár odaígérte a hercegnő kezét a második keresztes hadjáratban részvevő III. Konrád német király féltestvérének, II. Henrik osztrák őrgrófnak és bajor hercegnek (1112–1177).[3] Az osztrák őrgróf özvegyember volt, első felesége, Supplinburgi Gertrúd szász hercegnő 1143-ban hunyt el; házasságukból nem származott utód. A bizánci hercegnő és az osztrák őrgróf menyegzőjére1148 második felében került sor Konstantinápolyban: „a bizánciakat megbotránkoztatta a nász, zokogtak a szeretetre méltó ifjú hercegnő láttán, akit szörnyű sorsra kárhoztattak, »feláldozták a nyugat szörnyetegének«, miként egy udvari költő mély részvéttel írta Theodóra édesanyjának; az esküvő azonban a német és a bizánci udvar teljes megbékélését tükrözte.”[4] Az esküvő után a pár hazatért a Nyugatra.[5]

Teodóra őrgrófné házasságkötése után is ápolta a kapcsolatot bizánci rokonságával: levelezett velük,[6] valamint legalább kétszer elutazott Konstantinápolyba.[7]

II. Henrik 1156-ban a német-római császár közbenjárására lemondott bajor hercegi címéről, de kárpótlásként osztrák őrgrófi titulusát hercegire emelték. A hercegi pár bécsi udvarában keveredtek a nyugati és a Teodóra hercegné hatására átvett görög-bizánci kulturális elemek. Az oklevelek jó és nemes hercegnéként magasztalják Komnénosz Teodórát,[8] aki bizonyos szempontból kiváltságos pozíciót élvezett: Nyugaton merőben szokatlan módon férjével együtt hódolt a német-római császárnak, fiai és leányai egyaránt örökölhették a hercegséget, és amolyan hozományként megkapta az osztrák tartományt.[9] A német-római törvényeknek megfelelően a külföldi származású Komnénosz Teodóra esetében a görög jogrendnek megfelelően kellett eljárni.[9] A hercegné jogait a regensburgi Privilegium minus, a német-római császár által kiállított adománylevél rögzítette.[10]

II. Henrik hercegnek és Komnénosz Teodóra hercegnének három gyermeke született:

Teodóra bizánci hercegnő és osztrák hercegné 1184. január 2-án hunyt el. A bécsi Schottenklosterben temették el.[2]

  1. Varzosz, Konsztantinosz: Η Γενεαλογία των Κομνηνών. (görögül) Theszaloníki: Centre for Byzantine Studies, University of Thessaloniki. 1984. 361–362. o. arch Hozzáférés: 2018. szeptember 3.  
  2. a b Cawley, Charles: Byzantium 1057-1204. Medieval Lands database, Foundation for Medieval Genealogy (angolul) (2017. április 25.) (Hozzáférés: 2018. szeptember 3.)
  3. Runciman 1999  474. oldal
  4. Runciman 1999  484. oldal
  5. Ciggaar 1996  228. oldal
  6. Ciggaar 1996  346. oldal
  7. Ciggaar 1996  23. és 229. oldal
  8. Ciggaar 1996  230. oldal
  9. a b Ciggaar 1996  229. oldal
  10. Ciggaar 1996  229. és 351. oldal
  • Ciggaar 1996: Ciggaar, Krijnie N: Western Travellers to Constantinople: The West and Byzantium, 962–1204: Cultural and Political Relations. illusztrált kiadás. Leiden: E.J. Brill. 1996. ISBN 9004106375  
  • Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963-379-448-X  
Előző:
Supplinburgi Gertrúd
Ausztria hercegnéje
1148–1177
Következő:
Árpád-házi Ilona