Kontinentális kongresszus
A Kontinentális kongresszus az Amerikai Egyesült Államokat létrehozó, azt előkészítő tárgyalássorozat volt, mely több alkalommal 1774 és 1776 között zajlott Philadelphiában. A Kontinentális kongresszus alatt a Philadelphiában az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata elfogadásáig ülésező 13 gyarmat részvételével ülésező gyűlések érthetőek. A Függetlenségi nyilatkozat elfogadása után a Kontinentális kongresszus átalakult Szövetségi kongresszussá, mely 1781-ig, az első Konföderációs kongresszus összeüléséig ülésezett változó helyszínen, majd a Konföderációs kongresszus 1789-ig, az első, a mai értelmében vett kétkamarás képviselőház létrejöttéig volt hivatalban.
Összességében, összefoglaló néven Kontinentális kongresszusnak azt az 1774 és 1789. között lezajlott üléssorozatot, amely elősegítette az Amerikai Egyesült Államok létrejöttét.
Előzmények
szerkesztésAnglia és az észak-amerikai gyarmatok között hosszú ideig állt fenn polgárjogi, valamint adózási probléma. Az alapprobléma az volt, hogy Anglia az adóból származó bevételt elvárta, de mint gyarmat az adózók részére semmiféle képviseletet, jogi vagy politikai megnyilvánulási lehetőséget nem biztosított. Az amerikai gyarmatokon élőknek nem kívántak képviseletet biztosítani a brit törvényhozásban. A király és az angol kormány, valamint hallgatólagosan az angol uralkodó által kinevezett királyi kormányzók által egyaránt támogatott megszorítások az ipari, vagy jövedelem törvények bevezetésével kezdődtek Ezek korlátozták az amerikai feldolgozóipart. Ennek célja az volt, hogy megvédjék az angol ipart a konkurenciától, és egyúttal gyarmati státuszba szorítsák vissza az amerikai gazdaságot. Többek között ilyenek voltak a vastörvény, a kalaptörvény és a melasztörvény. Az amerikaiak számára legkomolyabb gondot a cukor- vagy melasztörvény okozta, mivel rendkívül magas vámot szabott ki a behozott melaszra, ami az amerikai rumkészítés és -exportálás üzletét tette veszteségessé. Mivel az amerikai kereskedők jelentős része ebből élt ez komoly veszteségeket okozott. Az angol uralommal szembeni ellenséges légkört szította az 1763-as királyi proklamáció is, mely tiltotta az Appalache-hegységen túli letelepedést, illetve az 1765. évi elszállásolási törvény, mely a brit hadsereg állománya számára kötelező ellátás és szállásbiztosítást írt elő.
Különböző szerveződések alakultak az intézkedések elleni fellépésre: Szabadság Fiai (Sons of Liberty), behozatalellenes mozgalom (nonimportation movement). A gyarmatok sikereket is értek el, egyes intézkedések többé-kevésbé visszavonták. Törekvésük volt, hogy beleszólást szerezzenek a rájuk kivetett adónemekbe, de a király iránt továbbra hűek kívántak maradni.
Az utcákon tüntetések zajlottak, melyeket a helyőrségek folyamatosan jelentettek Londonnak. 1770-re újabb brit katonákat kellett behívni, hogy fenn tudják tartani a rendet. A kaotikus körülmények miatt a helyiek és a katonák közti feszültség kiéleződött. Ennek eredménye lett az 1770. március 5-i bostoni sortűz, vagy bostoni mészárlás, ahol öt amerikai halt meg, és több mint egy tucat megsebesült.
A gyarmatok kárára és ellenkezését kiváltó újabb és újabb törvények (Stamp Act, Townshend-törvények, valamint az 1773-as teatörvény) olyan felháborodást keltettek a gyarmatok lakóban, hogy szükségesnek éreztek összehívni egy az összes gyarmatot lefedő kvázi érdekvédelmi gyűlést. Végül ez a gyűléssorozat vezetett a függetlenedő Amerikai Egyesült Államok alapjainak lerakásához.
Első kontinentális kongresszus
szerkesztésAz Első kontinentális kongresszus Philadelphiában, a Carpenter Hallban zajlódott le, 1774. szeptember 5. és október 26. között. Az üléssorozaton a tizenhárom korabeli gyarmat közül tizenkettő képviseltette magát (a határozottan királypárti Georgia távol maradt), ötvenhat képviselővel. A kongresszus célja az volt, hogy megtalálja a lehetőséget a londoni kormányzattal való megegyezésre. Az amerikai követelések lényegében az autonómiáról, a gyarmatok súlyának megfelelő parlamenti képviseletről és beleszólásról az egész birodalmat érintő ügyekbe szóltak. Bár a Kongresszus lett később a függetlenedő Amerikai Egyesült Államok törvényhozásának magja lett, az 1774-ben összeülő képviselők közül ekkor még csak a legradikálisabbak gondoltak a szakításra, s ez a gondolat nem is nyert különösebb támogatást. Ennek fő oka az lehetett, hogy a gyarmatoknak szüksége volt az angol uralkodó támogatására az amerikai őslakosok támadásaival szemben.
A Peyton Randolph elnökségével összeülő Kontinentális Kongresszus lehetőségei jelentősen korlátozottak voltak. Bár döntést hoztak a Nagy-Britanniából érkező áruk bojkottjáról, valamint egy III. György brit király részére küldött petícióról, de más eszközük nem volt. Az angol kereskedelem szabotálása sikeresnek bizonyult, ellenben a petíciót teljes mértékben az angol udvar figyelmen kívül helyezte, arra semmiféle választ nem adott.
Az Első Kontinentális Kongresszus legfontosabb eredménye a gyarmatok egységes fellépése lett. A Joseph Galloway által közzétett „Uniós tervben” megálmodott autonóm észak-amerikai törvényhozó testület mintegy lenyomata volt ennek a kialakulóban lévő közös identitásnak, mely végül a függetlenség útjára vitte Amerikát. Mindehhez persze arra is szükség volt, hogy III. György király - az erőviszonyok hibás felmérése után - 1774 során nyilvánosan elutasítsa a tárgyalások lehetőségét is. Ennek hatására 1774. december 1-jén életbe lépett az angol áruk teljes bojkottja. Az első kontinentális kongresszus 1774. október 26-án fejezte be a munkáját, azzal a kitétellel, hogy ha a brit kormány nem foglalkozik követeléseikkel 1775. májusában új ülésszakot hívnak össze.
Második kontinentális kongresszus
szerkesztésAz első kontinentális kongresszus után az engedetlenség felszámolására irányuló brit terveknek megfelelően újabb csapatokat küldtek Bostonba, és parancsnokuk Thomas Gage tábornok a gyarmat katonai kormányzója lett. Az első katonai összecsapásra 1775. április 19-én került sor, a Bostonból a közeli Concord mellett. Itt a lázadók fegyver- és lőporkészletét akarták lefoglalni, valamint Samuel Adams és John Hancock radikális vezetőket akarták letartóztatni. Viszont a gyarmatok lázadó lakossága felkészülten várta a brit katonákat, s az összecsapás a lázadók győzelmével zárult. Ez az időpont tekinthető az amerikai függetlenségi háború kezdetének.
Az 1775 májusában, Philadelphiában összeült Második Kontinentális Kongresszus egyes küldöttei számára a függetlenné válás már reális célnak tűnt, ám egyelőre senki sem sürgette.[1] Bár sokan úgy gondolták, a brit parlamentnek nincs törvényes fennhatósága az amerikai gyarmatok felett, azt remélték, hogy III. György király az ő oldalukon foglal állást, mivel a hozzá és a brit alkotmányhoz való hűségüket továbbra is hangsúlyozták. 1775. július 5-én a kongresszus újabb petíciót fogalmazott meg, amelyet (hat hét múlva, amikor az Londonba ért) az uralkodó nem vett át. Augusztus 23-án, a Bunker Hill-i csata (június 17.) hírére reagálva György proklamációban jelentette ki, hogy az amerikai gyarmatok „nyílt lázadásba” kezdtek, október 26-án, a parlament nyitó ülésén tartott beszédében pedig színleltnek nevezte az amerikaiak iránta való hűségét, mivel valódi céljuk szerinte egy független birodalom megalapítása volt. György kijelentette, hogy szándékában áll a lázadás fegyverrel való elfojtása, és ehhez akár idegen csapatok segítségét is igénybe veszi.
A király válasza után a függetlenséget sürgető hangok felerősödtek; köztük az egyik leghatásosabb Thomas Paine-é volt, aki Józan ész című, hamar népszerűvé váló írásában (megj. 1776. január 10.) a teljes függetlenség és a köztársaság kikiáltása mellett érvelt.[2]
Az 1776. június 7-én összeült Kongresszus egyetértett Paine teljes függetlenségre való törekvésével. Június 11-étől Benjamin Franklin, John Adams, Thomas Jefferson, Robert R. Livingston és Roger Sherman elkezdték írni a nyilatkozatot, és összeállították az első változatot, ami július 1-jén került a Kongresszus elé. John Hancock, a Kongresszus elnöke, és titkára, Charles Thomson, július 4-én aláírta az okmányt. A nyilatkozat azonban csak augusztus 10-ére ért el Londonba, és csak 1783-ban, a párizsi békével lépett érvénybe.
Szövetségi és konföderációs kongresszus
szerkesztésA Függetlenségi nyilatkozat elfogadása után a Kontinentális kongresszus átalakult Szövetségi kongresszussá. Ebben minden államnak egy szavazata volt, s a döntések meghozatalához kétharmados többség volt szükséges. Hosszas viták után derült ki ennek a rendszernek a működésképtelensége, s az 1787-ben elfogadott alkotmányba már gyakorlatilag a mai rendszer (minden államnak két szenátora van, minden állam lélekszámától függően küldhet képviselőt a kongresszusba) került be. 1781. március 1 és 1789. március 4. között Konföderációs kongresszus néven ülésezett, amikor szerepét átvette az Egyesült Államok kétkamarás kongresszusa.
Ülések helyszíne
szerkesztésA kontinentális (majd konföderációs) kongresszus a hadi állapotok miatt változó helyszíneken ülésezett.
Első kontinentális kongresszus:
- 1774. szeptember 5. - október 26.: Carpenter's House, Philadelphia, Pennsylvania
Második kontinentális kongresszus:
- 1775. május 10. - 1776. december 12.: Pennsylvania State House, Philadelphia, Pennsylvania
Szövetségi kongresszus:
- 1776. december 20. - 1777. február 27.: Henry Fite House, Baltimore, Maryland
- 1777. május 5. - 1777. szeptember 18.: Pennsylvania State House, Philadelphia
- 1777. szeptember 27. (egy napig): Court House, Lancaster, Pennsylvania
- 1777. szeptember 30. - j1778. június 27.: Court House, York, Pennsylvania
- 1778. június 2. - 1778. július 20.: College Hall, Philadelphia
- 1778. július 23. - 1781. március 1.: Pennsylvania State House, Philadelphia
Konföderációs kongresszus:
- 1781. március 1. – 1781. november 3.: Pennsylvania State House, Philadelphia
- 1781. november 5. – 1782. november 2.,: Pennsylvania State House, Philadelphia
- 1782. november 4. – 1783. június 21.: Pennsylvania State House, Philadelphia
- 1783. június 30. – 1783. november 1..: Princeton, New Jersey
- 1783. november 3. – 1783. november 4.: Princeton, New Jersey
- 1783. november 26. – 1784. június 3.: Annapolis, Maryland
- 1784. november 1. – 1784. december 24.: Trenton, New Jersey
- 1785. január 11. – 1785. november 4.: New York, New York
- 1785. november 7. – 1789. március 2.: New York, New York
A Kongresszus vezetése
szerkesztésA kongresszus elnökei
szerkesztésKép | Név | Állam | Hivatali idő kezdete | Hivatali idő vége | |
---|---|---|---|---|---|
1 | Peyton Randolph[3] | Virginia | September 5, 1774 | October 22, 1774 | |
2 | Henry Middleton[4] | South Carolina | October 22, 1774 | October 26, 1774 | |
3 | Peyton Randolph[3] | Virginia | May 10, 1775 | May 24, 1775 | |
4 | John Hancock[5] | Massachusetts | May 24, 1775 | October 29, 1777 | |
5 | Henry Laurens[6] | South Carolina | November 1, 1777 | December 9, 1778 | |
6 | John Jay[7] | New York | December 10, 1778 | September 28, 1779 | |
7 | Samuel Huntington[8] | Connecticut | September 28, 1779 | July 10, 1781 | |
8 | Thomas McKean[9] | Delaware | July 10, 1781 | November 5, 1781 | |
9 | John Hanson[10] | Maryland | November 5, 1781 | November 4, 1782 | |
10 | Elias Boudinot[11] | New Jersey | November 4, 1782 | November 3, 1783 | |
11 | Thomas Mifflin[12] | Pennsylvania | November 3, 1783 | June 3, 1784 | |
12 | Richard Henry Lee[13] | Virginia | November 30, 1784 | November 4, 1785 | |
13 | John Hancock[5] | Massachusetts | November 23, 1785 | June 5, 1786 | |
14 | Nathaniel Gorham[14] | Massachusetts | June 6, 1786 | November 3, 1786 | |
15 | Arthur St. Clair[15] | Pennsylvania | February 2, 1787 | November 4, 1787 | |
16 | Cyrus Griffin[16] | Virginia | January 22, 1788 | November 15, 1788 |
A kongresszus titkára
szerkesztésKép | Név | HIvatali időszak kezdete | Hivatali időszak vége |
---|---|---|---|
Charles Thomson[17] | 1774. május 24. | 1789. március 2. |
Küldöttek listája
szerkesztésA listában jelzésre kerül, hogy az adott illető milyen dokumentum elfogadásában vett részt.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Middlekauff, Glorious Cause, 318.
- ↑ Christie and Labaree, Empire or Independence, 270.
- ↑ a b RANDOLPH, Peyton - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ MIDDLETON, Henry - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ a b HANCOCK, John - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ LAURENS, Henry - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ History of the Federal Judiciary. www.fjc.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ HUNTINGTON, Samuel - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ Pickett, Russ: Delaware Governor's - 1776 to 1801. www.russpickett.com. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ HANSON, John - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ BOUDINOT, Elias - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ A Biography of Thomas Mifflin 1744-1800 < Biographies < American History From Revolution To Reconstruction and beyond. www.let.rug.nl. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ LEE, Richard Henry - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ GORHAM, Nathaniel - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ Arthur St. Clair - Ohio History Central. www.ohiohistorycentral.org. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ GRIFFIN, Cyrus - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ Charles Thomson (1729-1824), University of Pennsylvania University Archives. www.archives.upenn.edu. [2017. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ ADAMS, Andrew - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ American President—Miller Center. millercenter.org. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ ADAMS, Samuel - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ ADAMS, Thomas - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ ALEXANDER, Robert - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ ALLEN, Andrew - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ ALSOP, John - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ ARMSTRONG, John - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ ARMSTRONG, John, Jr. - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ ARNOLD, Jonathan - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Részvétel dátuma bizonytalan.
- ↑ ARNOLD, Peleg - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ ASHE, John Baptista - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ ATLEE, Samuel John - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ BALDWIN, Abraham - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ BANISTER, John - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ BARNWELL, Robert - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
- ↑ BARTLETT, Josiah - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ Bár delegált volt, de az első kongresszuson nem vett részt.
- ↑ BAYARD, John Bubenheim - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BEATTY, John - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BEDFORD, Gunning, Jr. - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BEE, Thomas - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BENSON, Egbert - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BERESFORD, Richard - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BIDDLE, Edward - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BINGHAM, William - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BLANCHARD, Jonathan - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BLAND, Richard - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BLAND, Theodorick - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BLOODWORTH, Timothy - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BLOUNT, William - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BOERUM, Simon - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BOUDINOT, Elias - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ Carter Braxton (1736 - 1797) - Find A Grave Memorial. www.findagrave.com. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BROWN, John - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BROWNSON, Nathan - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BULL, John - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BULLOCH, Archibald - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ BURKE, Thomas - Biographical Information. bioguide.congress.gov. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
- ↑ Visszautasította delegálását az első kongresszusra.
- ↑ Egyes források szerint 1776-ig, más források szerint lemondott 1775. novemberében
- ↑ Egyes források szerint 1779-től, más források szerint 1783-tól
- ↑ Egyes források szerint 1775-től
Források
szerkesztés- Burnett, Edward Cody. The Continental Congress. New York: Norton, 1941.
- Ellis, Richard J. Founding the American Presidency. Rowman & Littlefield, 1999. ISBN 0-8476-9499-2.
- Fowler, William M., Jr. The Baron of Beacon Hill: A Biography of John Hancock. Boston: Houghton Mifflin, 1980. ISBN 0-395-27619-5.
- Jillson, Calvin C. and Rick K. Wilson. Congressional Dynamics: Structure, Coordination, and Choice in the First American Congress, 1774–1789. Stanford University Press, 1994. ISBN 0-8047-2293-5.
- Morris, Richard B. The Forging of the Union, 1781-1789, Harper & Row, 1987.
- Sanders, Jennings Bryans, The Presidency of the Continental Congress 1774-89, Chicago, 1930.
- Library of Congress – Journals of the Continental Congress, 1774–1789
- Library of Congress – Letters of Delegates to Congress, 1774–1789
- Documents from the Continental Congress and the Constitutional Convention From the Collections at the Library of Congress
- The 14 Presidents of Congress before George Washington, The Treaty of Paris Center