Kontinentális szukkulens sziki vegetáció

A kontinentális szukkulens sziki vegetáció (Camphorosmo-Salicornietalia) a kontinentális sziki szukkulens és egyéves tófenék-vegetáció (Thero-Suaedetea) növénytársulástani osztálya egyik rendje.

JellemzéseSzerkesztés

A rendbe sziki pozsgás növények szubkontinentális félsivatagi jellegű, nyílt, fajszegény társulásait vonjuk össze; ezzel a rend a tengerparti Thero-Salicornietalia rend vikariáns megfelelője. A szélsőségesen ingadozó nedvességtartalmú szikes területeken alakul ki: azokon a helyeken, különösen:

  • a szikes mocsarak peremterületein és
  • a szikes padkák közti vízerek mentén,

ahol a só akkumulációja a leghosszabb ideig tart, a felszíni réteg sótartalma a legnagyobb. E helyeken övszerűen vagy sávokban alakulnak ki a nyárra erősen kiszáradó, sókivirágzásos vakszik foltok.

Társulásiban obligát halofiton növények vesznek részt; a legfontosabb társulásalkotó fajok pozsgás terofitonok.

Sziksófüves-sóballás társulásokSzerkesztés

Magyarországon a rendnek egyetlen társulástani asszociációcsoportja fordul elő:

Sziksófüves-sóballás társulások (Salicornion herbaceae Soó 1933) a tengerparti Thero-Salicornion (Braun-Blanquet) társuláscsoport vikariáns analógja. A két csoport fő különbsége, hogy a tengerparti növényzet domináns faja az európai sziksófű (Salicornia europaea, Európában), illetve a tengerparti sziksófű (Salicornia maritima, Észak-Amerikában), a kontinentális szukkulens sziki növényzeté pedig ezek közeli rokona, a cserjés sziksófű (Salicornia prostrata).

További, karakteres pozsgás fajok:

Ezek mellett gyakran jelenik meg:

A szikfok-társulások fajai közül rendszeresen áthúzódik ezekre az élőhelyekre:

Ezek a tengerpartok halofiton növényzetére emlékeztető, meglehetősen fajszegény társulások szinte kizárólag egynyári növényekből állnak. Olyan helyeken jelennek meg, ahol a sókoncentráció annyira nagy, hogy még a legellenállóbb évelő füvek:

is csak ritkás, szigetszerű csomókban maradnak meg. Ugyancsak foltokban, az őszi esőzések hatására jelennek meg a több nitrogént igénylő libatopfélék:

mint ahogy az iszap is csak foltszerűen halmozódik fel.

Foltokban vagy sávokban dominánsak lehetnek esetleg a budavirág (Spergularia) fajok:

ezek a különösen sós vakszikeken a bárányparéjjal (Camphorosma annua) együtt vagy azt helyettesítve is előfordulhatnak.

ElterjedésükSzerkesztés

Ezek a Pannonicum flóratartomány jellemző növénytársulásai; a Fertőtől az Erdélyi-medencéig fordulnak elő gyakorlatilag minden, szélsőséges sóháztartású helyen:

Rendszertani felosztásukSzerkesztés

Az egyes társulások gyakran a karakterfajok „tiszta állományai”, míg megjelenésük a talaj egyenetlenségeit követő, mozaikos. Utóbbiakban a társulásalkotó faj mellett a fentebb sorolt karakterfajok és a szikfokok áthúzódó fajai változatos kombinációkban jelennek meg – éppen ezért a csoportban viszonylag sok társulást különböztetünk meg.

A csoport hét társulása:

ForrásokSzerkesztés