Kacagójancsi

madárfaj
(Kookaburra szócikkből átirányítva)

A kacagójancsi, más néven kacagó kokabura (Dacelo novaeguineae) a madarak (Aves) osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Kacagójancsi
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Jégmadárfélék (Alcedinidae)
Alcsalád: Halcyoninae
Nem: Dacelo
Leach, 1815
Faj: D. novaeguineae
Tudományos név
Dacelo novaeguineae
(Hermann, 1783)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kacagójancsi témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kacagójancsi témájú médiaállományokat és Kacagójancsi témájú kategóriát.

Párban

Kiváló hangutánzó képességéről ismert, hangja emberi nevetésre hasonlít, ezt a hangot reggel és kora este hallani leginkább. Érdekes nevét is erről a tulajdonságáról kapta.[3]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Johann Hermann francia ornitológus írta le 1783-ban, az Alcedo nembe Alcedo novæ Guineæ néven. Tudományos faji neve Új-Guineára utal, ahol soha nem élt. Sokáig Dacelo gigas néven volt ismert.[4]

Alfajai szerkesztés

  • Dacelo novaeguineae minor Robinson, 1900 – Észak-Queenslandben él, a York-félszigeten.
  • Dacelo novaeguineae novaeguineae (Hermann, 1783) – az egész kontinensen megtalálható.

Előfordulása szerkesztés

A kacagójancsit Ausztrália egyik legrokonszenvesebb madarának tartják, ezáltal a legismertebb is. A kontinens déli és keleti részén él, Tasmaniába, a Flinders-szigetre, a Kenguru-szigetre és Új-Zélandra betelepítették. Kedveli a sűrű erdőket és a szabad vizeket. Észak- és Északnyugat-Ausztráliában közeli rokona, a bóbitás halción helyettesíti.

Új-Zélandon 1866 és 1880 között többször próbálkoztak betelepítésével, de csak a George Grey által a Kawau-szigetre betelepített példányok tudtak túlélni. Utódaik ma is itt találhatók. Matakana közelében Új-Zéland egyik nagyobb szigetén is látták őket. Nyugat-Ausztráliában 1898-ban engedtek szabadon néhány példányt, így Délnyugat-Ausztráliában is megtalálható.

Megjelenése szerkesztés

A madár a jégmadarak között a legnagyobb, a testhossza 45 centiméter, testtömege legfeljebb 500 gramm. A többi jégmadárfajhoz hasonlóan a kacagójancsi feje viszonylag nagy, a nyaka pedig meglehetősen rövid. Fejének nagy része fehér, vagy krémszínű, kivéve sötétbarna szemcsíkjait és fejtetőjét. Törzse fehér, vagy krémszínű. Szárnyain világoskék, csillogó rajzolatok találhatók, míg a faroktollak hátoldala barna alapon feketén csíkozott. A hasoldala piszkosfehér, halványbarna hullámrajzolattal. Halántéktollai barnák. Csőre nagy méretű, hosszú, enyhén lapított és szablyaszerű, a vége hegyes. Felső kávája fekete, alsó kávája fehér-barna. Farka rozsdabarna sötétbarna csíkokkal és fehér tollhegyekkel. Szeme barna. A nemek hasonlók, bár a tojó átlagban nagyobb, és kevesebb rajta a világoskék rajzolat, mint a hímen.

 
Portré

Hangja szerkesztés

A kacagójancsi hangja

Felvéve, Ausztráliában, Pemberton mellett

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

A kacagójancsi név a madár nevető hangjára utal, amivel a család kijelöli territóriumát. Napközben bármikor hallható, de leggyakrabban napkeltekor vagy napnyugta körül hangzik fel.

A hangadást az egyik családtag kezdi egy csukló hanggal, majd fejét hátrahajtva rekedt nevetésben tör ki. A többi családtag csatlakozik. Ha egy másik család hallótávolságon belül van, és válaszol, akkor az egész család rákezd, megtöltve a bozótost a jellegzetes „ku-ku-ku-ku-ku-ka-ka-ka” hanggal. Emellett még öt különböző hangot használ.

Életmódja szerkesztés

Gilisztát fogó kacagójancsi

Fás vagy bozótos területeken telepszenek meg laza családokban. Kacagó hangjuk a területük kijelölését szolgálja, mint a legtöbb más madár éneke. Az utódok közül mindig akad, aki a szülőkkel marad.

A kacagójancsik egész évben védik területüket. Általában 3 vagy valamivel több egyed él együtt, a csoport egy párból és segítőikből áll. Ezek a segítők többnyire hímek, kiveszik részüket a költési feladatokból és a territórium védelméből egyaránt. Alapvetően békés madarak, a dominancia harcokat rendszerint inkább szimbolikus küzdelmek kísérik. Ennek egyik formája egy különleges birkózás, amely során megragadják egymás csőrét, majd megpróbálják azt forgatni és csavarni, így mutatva erejüket. A vesztes előbb-utóbb leesik az ágról, és arrébb röpül. Mindig a szaporodó pár a legmagasabb rangú, és a rangsor már korán, a fiatalok között kialakul.

Tápláléka rovarokból és más gerinctelenekből, kisemlősökből (rágcsálók), hüllőkből (köztük kígyók is), halakból, madarakból és azoknak fiókáikból áll. Kényelmesen elhelyezkedik egy ágon, és várja, amíg a kiszemelt zsákmány a közelbe ér. Zsákmányát oldalra fordított fejjel szemeli ki. Előnyben részesíti a kisebb állatokat, de néha nagyobbakat is fog, köztük mérgeskígyókat is. A kisebb állatokat, például rovarokat csőrével nyomja szét. A nagyobb állatokat keresztben fogja a csőrébe, és faágakhoz, vagy kőhöz ütögetve végez velük. A kígyókat többször is leejti, amíg azok el nem pusztulnak. A kisebb zsákmányt egyben nyeli le, a nagyobbakat feldarabolja. Ausztráliában azért kedvelik, mert egereket, patkányokat és mérgeskígyókat fog.

Szaporodása szerkesztés

 
Fiatal kacagójancsi Sydney-ben. A fiatalok csőre rövidebb, és alsó kávája is sötét. Szárnyukon fehér foltot viselnek

Udvarláskor a tojó kolduló pózt vesz fel, és hangjával a fiatal madarakat utánozza. Erre a hím felajánlja legújabb zsákmányát egy "oo oo oo" hang kíséretében. Más megfigyelők szerint azonban a tojó eteti a hímet. Október–novemberben párosodik, és ha a fészekalj elpusztult, akkor a pótköltéssel egészen a nyárig elhúzódik a fiókák felnevelése. A párválasztás életre szól.

Többnyire 10 méter magasra rakja a fészkét a fák odvába. Fészkelőhely tekintetében nem válogatós, a fák odva helyett termeszvárban is fészkel. A fészket a hím építi. A tojó 2 napos időközben 2-4 fehér tojást rak le, amit a családtagok 24-26 napig költenek. A fiókáknak nagy a táplálékigénye. A kifejlett madarak a ragadozókkal szemben erős csőrükkel többnyire sikeresen védelmezik a fiókákat. Ha kevés a táplálék, akkor a harmadik tojás és a belőle kibúvó fióka is kisebb lesz, mint a többiek. Nagyobb testvérei akár meg is ölhetik, hogyha továbbra is kevés a táplálék. Ehhez a csőrkampójukat használják fegyverként, amely kirepülésig eltűnik. Ha elég táplálék van, akkor a szülők több időt töltenek a fészken, és a fiókákat megakadályozzák a verekedésben.

A madarak egyéves korukban érik el az ivarérettséget. A fiatal madarak körülbelül 30 napos korukban repülnek ki, de a szülőkkel maradnak még egy évig, és segítenek felnevelni a következő fészekaljat. Egyes utódok akár négy évig is szüleiket segítik, mielőtt saját családot alapítanak.

Rokon fajai szerkesztés

A bóbitás halción (Dacelo leachii) a legközelebbi rokona a kacagójancsinak.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Állatkertekben szerkesztés

Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Miskolci Állatkertben, a Nagyerdei Kultúrparkban és a Jászberényi Állatkertben tartanak kacagójancsikat.

Képek szerkesztés

Kapcsolata az emberrel szerkesztés

A kacagójancsi gyakori látvány a külvárosi kertekben és a városi parkokban. Annyira hozzá vannak szokva az emberhez, hogy a tenyeréből esznek. Nyers hússal etetik őket. Gyakran minden figyelmeztetés nélkül ellopják a kézben tartott ételt.

Az őslakosok mitológiájában a kacagójancsi Baiame istentől azt a feladatot kapta, hogy ébressze fel az embereket, hogy azok ne mulasszák el a napkeltét. Egy másik hagyomány szerint aki megsérti a kacagójancsit, az büntetésre számíthat, például a gyerekeknek ferde lesz a foguk.

Ausztrália 1990 óta évente új érmet ad ki a kacagójancsival kapcsolatban. Az érmek mérete változó, és minden évben új motívum kerül rájuk. A bimetall verziót kínai csillagjegyek díszítik.

A 2000-es olimpiai játékokon az Olly nevű kabalafigura kacagójancsi volt. Társai Syd, a kacsacsőrű emlős és Millie, a hangyászsün.

Egy népszerű ausztrál gyermekdal a kacagójancsiról szól.

A Perry Mason sorozat egyik részében döntő szerep jut annak, hogy hirtelen megvilágítás hatására a madár kacagni kezd. Ez segít eldönteni az ügyet.

A The Three Investigators könyvsorozat német nyelvű kiadásában a Die drei ??? und der lachende Schatten címet viselő kötetében a kacagójancsi segít leleplezni egy ausztrál bűnözőt.

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  3. Kacag a két kookaburra. [2013. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 10.)
  4. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  5. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 26.)

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Laughing kookaburra című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jägerliest (Art) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés