Főmenü megnyitása

Korányi Imre (Máramarossziget, 1896. január 18.Budapest, 1989. január 28.[1]) mérnök, statikus, számos híd tervezője.

Korányi Imre
Egyetemi tanári kar 01.JPG
Született 1896. január 18.
Máramarossziget
Elhunyt 1989. január 28. (93 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa Fóthy Krisztina (h. 1933–1989)
Foglalkozása hídépítő mérnök,
statikus
Kitüntetései Kossuth-díj (1955)
A Wikimédia Commons tartalmaz Korányi Imre témájú médiaállományokat.

Élete, munkásságaSzerkesztés

 
Korányi Imre emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest XIII. ker., Radnóti Miklós utca 38.).
 
Neve a forradalmi bizottság tagjainak emléktábláján, a Műegyetemen

Dr. Korányi Gyula[2] ügyvéd, tiszti alügyész és Kovássy Ilona gyermekeként született. A József Nádor Műegyetemen végzett mérnökként 1917-ben, ahol utána a Kossalka János vezette hídépítéstani tanszéken tanársegéd, majd adjunktus lett.

1926-ban került a Magyar Királyi Államvasutakhoz, mint a Hídosztály főmérnöke, a MÁV-nál később műszaki tanácsosi, illetve főtanácsosi rangot kapott. 1928-ban az Újpesti vasúti híd megerősítési munkáit vezette, a második világháborúban lebombázott hídszerkezet újjáépítésére tervet készített, de ehelyett gazdasági okból félállandó jellegű híd épült. Korányi emellett számos, a világháborúban elpusztított nagy folyami vasúti híd újjáépítését és helyreállítását irányította. Ő vezette többek között 1941-ben a szolnoki vasúti Tisza-híd, 1947-ben Budapesten a dunai Összekötő vasúti híd, 1949-ben pedig a bajai közúti-vasúti híd (ma Türr István híd) tervezési munkáit.

A műegyetemei I. hídépítéstani tanszék vezetésére 1947-ben kapott felkérést. Tanszékvezető professzorként a hídépítés és acélszerkezetek problémáival, a tartószerkezetek statikájával és kinematikájával, illetve stabilitás- és méretezési elmélettel foglalkozott, ekkor jelentek meg szakkönyvei. Ebben az időszakban, 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Az 1956-os forradalom során a Műszaki Egyetem forradalmi bizottságának tagjává választották. Az egyetemen 1959-ig, politikai okokból történt nyugdíjazásáig tanított.

Nyugdíjazása után a szaktudását az Uvaterv hídépítési osztályának szakértőjeként hasznosította. Az Uvaterv szakértőjeként tagja volt az Erzsébet híd újjáépítését tervező és irányító bizottságnak. 1975-ben vonult végleg nyugdíjba.

1933. június 17-én Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Fóthy Krisztina Erzsébet Máriával, Feigl Dénes és Pintér Mária lányával.[3]

Szakmai műveiSzerkesztés

  • Tartók sztatikája I–II., Budapest, 1953–1955
  • Acélszerkezetek, Budapest, 1960
  • Stabilitási kérdések a mérnöki gyakorlatban, Budapest, 1965

EmlékezeteSzerkesztés

Mellszobrát születésének 110. évfordulóján, 2006-ban avatták fel a Műegyetem szoborparkjában.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés