A korallsikló (Lampropeltis triangulum sinaloae) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a siklófélék (Colubridae) családjába tartozó, nem mérges vörös királysikló (Lampropeltis triangulum) egyik alfaja. Színezete az erős mérgű korallkígyókét (Micrurus) utánozza.[1]

Korallsikló
Fogságban tartott példány
Fogságban tartott példány
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Siklófélék (Colubridae)
Alcsalád: Igazi siklóformák (Colubrinae)
Nemzetség: Lampropeltini
Nem: Lampropeltis
Faj: Lampropeltis triangulum
Alfaj: L. t. sinaloae
Tudományos név
Lampropeltis triangulum sinaloae
(K.L. Williams, 1978)
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Korallsikló témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Korallsikló témájú kategóriát.

A vörös királysiklónak ezt az alfaját tenyésztik a leggyakrabban. Ritkán harap. Kézbe véve szagos váladékot bocsát ki a kloákájából.

Előfordulása szerkesztés

Mexikóban él, Nyugat-Mexikóban Sonoráig és Chihuahuáig.[2] Alfajneve onnan származik, hogy Sinaloában is megjelenik. A sivatagos alföldeken él egészen 1000 méteres tengerszint feletti magasságig. Előfordul a kevésbé száraz helyeken is, mint például a művelt földeken, gabonamezőkön. Napközben kaktuszok, sziklák, bokrok, kunyhók, csűrök menedékébe húzódik, deszkák, bádogdarabok és más rejtekek védelmében pihen.

Megjelenése szerkesztés

Erős kígyó. Hossza többnyire 90–122 centiméter. Alapszíne piros, amit ritkásan keskeny fekete csíkok tarkáznak — ezeket fehér vagy okkersárga csíkok választják ketté.[2] Könnyen megkülönböztethető a többi alfajtól, mivel a vörös csíkok háromszor olyan szélesek, mint a feketék. A farok felé a csíkok távolsága csökken. Nyakán háromszög alakú folt jelenik meg, amelynek a fehér csíkja tölcsér alakot vesz fel. A fej felső oldala fekete; a torka világosabb, fekete foltos. Maximális élettartama 20 év. Sötétedéskor és éjszaka aktív. Főként talajlakó, de néha felkeres alacsonyabb bokrokat is. Ahogy a többi, úgy ez az alfaj is mozgékony.[2]

Táplálkozása szerkesztés

 
Táplálkozás közben

Kisemlősökkel, például az istállókban és a gabonaföldeken található egerekkel, patkányokkal, madarakkal, tojásokkal, kisebb gyíkokkal, kígyókkal táplálkozik. Mérges kígyókat is eszik, és legalább bizonyos mértékig immunis a mérgükre. Főként rágcsálókon él.[2] Nem kannibál hajlamú. A néphit szerint azért megy az istállók környékére, hogy kiszívja a tehenek tejét.[3]

Szaporodása szerkesztés

A hideg téli hónapokban a nyugalomban van. A tavaszi felmelegedéssel kezdetét veszi a szaporodási idő. A párosodásra jellemzően májusban vagy júniusban kerül sor. Az eredményes párosodás után nyolc héttel a nőstény 2–17 tojást rak korhadó fa, növényzet és sziklák közé. A kikelésig tartó idő a hőmérséklettől függ, 28 Celsius-fokon 56–64 nap. Keléskor a fiatalok 23–25 centiméter hosszúak. 2–3 évesen válnak ivaréretté.[4]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sinaloa-Dreiecksnatter című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sinaloan milk snake című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés