Főmenü megnyitása

Korjatovics Tódor (litvánul: Teodoras Karijotaitis, ukránul: Федір Коріятович ? – 1414) litván főnemes, Podólia, Novogrudok és Gomel hercege, száműzetése után Magyarországon beregi, sárosi és máramarosi főispán, Munkács várának tulajdonosa.

Korjatovics Tódor
TA(1860)pg038 Koriatovich Todor.jpg
Elhunyt 1414
Munkács
Nemzetisége litván
Gyermekei négy gyermek
SzüleiKarijotas
Tisztség Ispán (Bereg vármegye, Sáros vármegye, Máramaros vármegye)
Sírhely Munkács
A Wikimédia Commons tartalmaz Korjatovics Tódor témájú médiaállományokat.

IfjúságaSzerkesztés

Születésének időpontja ismeretlen. Apja Karijotas (szlávosan Korjat) volt, a Liutauras (Pukuver)-ház tagjának, Gediminas nagyfejedelemnek a fia. Apja 1360-as halála után Tódor novogrudoki birtokokat örökölt, ám ezeket kénytelen volt átadni Kęstutis nagybátyjának. Az 1360-as és 70-es években Magyarországon élt, itt is házasodott meg. Lehetséges, hogy felesége, Olga Kotromanics István bosnyák bán lánya volt.[1]

Lázadása és száműzetéseSzerkesztés

Tódor bátyja Alekszandr 1380 körül meghalt a tatárok elleni harcban, így ő örökölte a podóliai hercegi címet. 1385-ben Jagelló és Hedvig házasságával Lengyelország és a Litván Nagyfejedelemség unióra lépett. A változásokkal elégedetlen Korjatovics 1388-ban szövetségre lépett a kijevi, novgorod-szeverszki és vityebszki hercegekkel (valamennyien Gediminas másik fiának Algirdasnak a gyermekei), valamint Roman moldvai fejedelemmel. A lázadó főurak koalícióját Vytautas, a későbbi nagyfejedelem verte le. 1393 őszén legyőzte a podóliai-moldvai seregeket, Korjatovics Tódor pedig családjával együtt Magyarországra menekült, hogy Zsigmond királytól segítséget kérjen. Távollétében azonban a városai és helyőrségei sorra adták meg magukat, Kamjanyec lakosai pedig egy éjjel maguk engedték be a litvánokat a városukba.

Magyarországi tevékenységeSzerkesztés

 
A munkácsi vár a 17. században

Korjatovics reménytelennek ítélve helyzetét, podóliai felségjogait Zsigmondnak adta át, aki cserébe Munkács és Makovica várait és birtokait adományozta neki, valamint kinevezte beregi és sárosi főispánnak. Később a máramarosi főispánságot is megkapta. Főispánként ő kormányozta a vármegyékben található királyi birtokokat, így Beregszászt és a környező falvakat is. Zsigmond ekkoriban a főúri ligákkal küzdött és Korjatovicsot mint rokonát, igyekezett a maga oldalra vonni és megerősíteni.

Korjatovics átépítette a munkácsi várat (akkor nyerte el a mai, hármas tagoltságát) és a sziklán keresztül 85 méter mély kutat fúratott. Feleségével együtt megalapította a csernek-hegyi ortodox kolostort, amelynek 16. században hamisított alapítólevele 1360-ra teszi a kolostor építését. Állítólag 40 000 podóliai ruszint is letelepített a mai Kárpátalja területén, ám egyes történészek ezt csak legendának tartják.

Sok időt töltött a királyi udvarban, de országos méltóságot nem vállalt. 1396-ban részt vett a nikápolyi csatában, ahol török fogságba esett és csak 1401-ben, nagy váltságdíj árán szabadult. Elkísérte Zsigmondot a konstanzi zsinatra is.

Korjatovics Tódor 1414-ben halt meg. Fiúutódja nem lévén, birtokai visszaszálltak a koronára.

GyermekeiSzerkesztés

  • Vlagyimir
  • Zsedevid-Iván (†1393 után)
  • Mária (†1416 után), férje Marcali Imre
  • Anna (†1416 után), a Garai családba házasodott

JegyzetekSzerkesztés

  1. Zsigmond király később a bácsikájának nevezte Korjatovicsot. Zsigmond feleségének, Mária királynőnek anyja szintén Kotromanics lány volt. Ha ez az elképzelés igaz, akkor Korjatovics Tódor Nagy Lajos király sógora volt, és magyarázza a királyi kegyet és nagy területű birtokokat, amiben ez a száműzött főúr részesült. Zsigmond más ágról is rokonságban volt Korjatoviccsal, neki anyai ágon ükapja, míg a litván hercegnek nagyapja volt Gediminas

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Фёдор Кориатович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés