Főmenü megnyitása

Kornel Morawiecki

lengyel fizikus, szakszervezeti aktivista, politikus

Kornel Andrzej Morawiecki (Varsó, 1941. május 3.Varsó, 2019. szeptember 30.[3]) lengyel fizikus, politikus, a Harcoló Szolidaritás mozgalom egyik alapítója és vezetője volt. 2015. november 12-től a Szejm tagja és korelnöke volt. Fia, Mateusz Morawiecki közgazdász és politikus, 2017 decemberétől Lengyelország miniszterelnöke.

Kornel Morawiecki
Kornel Morawiecki portrait 2010.jpg
Született 1941. május 3.
Varsó
Elhunyt 2019. szeptember 30. (78 évesen)[1]
Varsó
Állampolgársága lengyel
Gyermekei Mateusz Morawiecki
Foglalkozása
  • fizikus
  • szakszervezeti aktivista
  • politikus
  • másként gondolkodó
  • egyetemi oktató
Tisztség a Szejm képviselője
Iskolái
  • Wrocławi Egyetem
  • Varsói Egyetem
  • Wrocław University of Technology
Kitüntetései
Halál okarák
Sírhely Powązki katonai temető

Kornel Morawiecki aláírása
Kornel Morawiecki aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kornel Morawiecki témájú médiaállományokat.

Élete és pályafutásaSzerkesztés

Morawiecki Varsóban született Lengyelországban, Michał és Jadwiga (született Szumańska) Morawiecki házasságából. 1958-ban a varsói Adam Mickiewicz Gimnáziumban érettségizett. A Wrocławi Egyetemen 1964-ben diplomázott fizikából. Doktori címét 1970-ben szerezte meg a kvantummező elméletéből, Jan Rzewuski témavezetése mellett. Kutatóként dolgozott a Wrocławi Egyetemen, előbb a Fizikai, majd később a Matematikai Intézetben. 1973 után a Wrocław Műszaki Főiskolán dolgozott.

1968-ban diáktüntetéseken és demonstrációkon vett részt.[4] A hallgatói tiltakozások elfojtása után, egy közeli baráti társasággal együtt szerkesztette, nyomtatta és terjesztette azokat a röpiratokat, amelyek elítélték a kommunista kormányt a tiltakozó diákokkal szembeni elnyomás miatt.

1979-től Jan Waszkiewicz-al együtt a Biuletyn Dolnośląski (Alsó-Sziléziai Közlemény) szerkesztője lett, ami titkos sajtóként működött. A Szolidaritás első nemzeti kongresszusának küldötte volt.

1982 májusának végén, Paweł Falickival együtt megalapította a "Harcoló Szolidaritás" mozgalmat, amely egyedülálló politikai ellenzéki szervezet volt Lengyelországban és a szovjet blokk országaiban egyaránt. Ez volt az egyetlen olyan csoport, amely működésének kezdetétől fogva követelte a lengyelországi kommunizmus és más szovjet elnyomások megszüntetését, a Moszkvától független szuverén kormányok létrehozását, a Szovjetunió felbomlását és a Szovjetunió területén fekvő köztársaságok új nemzetállamokba való szétválasztását, valamint Németország újraegyesítését a potsdami határok szerint belül. Végül ezek a dolgok valójában megtörténtek, azonban abban az időben ez a program meglehetősen radikálisnak és irreálisnak tűnt, még ellenzéki körökben is.

A Harcoló Szolidaritás azonban elutasította az erőszak alkalmazását a célok elérése érdekében. Miután 1981-ben szükségállapotot hirdettek Lengyelországban, Morawiecki ellen körözést adtak ki. 1984-ben Czesław Kiszczak tábornok irányelve alapján a Belügyminisztériumban egy külön csoport alakult arra, hogy megfigyeljék azt a több tucat helyszínt, amelyről a hatóságok úgy gondolták, hogy ott felbukkanhat.

1987. november 9-én, 6 évnyi illegalitás után a Służba Bezpieczeństwa (titkos rendőrség) elfogta és letartóztatta Morawieckit Wrocławban, és azonnal Varsóba szállították helikopterrel, ahol bebörtönözték a Rakowiecka börtönben. Annak ellenére, hogy elfogták, senki mást nem ejtettek foglyul a munkatársai közül, sem azok közül, akik abban a 6 évben rejtegették, vagy akik a szervezet levéltárában dolgoztak. 1988. április végén szükséges orvosi kezelés miatt Rómába szállították a kommunista hatóságok (akik abban az időben megpróbálták megszabadulni a "problémás" emberektől), a lengyelországi visszatérésére a katolikus egyház közvetítésével vállaltak garanciát. Három nappal később megpróbált visszatérni Lengyelországba, de az útlevelét elkobozták, és a varsói repülőtérről Bécsbe deportálták..[5] 1988 szeptemberében, kanadai emberi jogi küldöttként álcázva magát, illegálisan lépett be újra Lengyelországba.[6]

A kommunizmus lengyelországi bukása után, 1990-ben Morawiecki jelöltette magát Lengyelország elnökének, de végül nem tudta összegyűjteni az induláshoz szükséges 100.000 aláírást. Televíziós választási kampánya során szimbolikusan felborított egy kerekasztalt, utalva a lengyel kerekasztal-megállapodásra, amelyről úgy érezte, túlságosan sok engedményt tett a kommunistáknak.

A független Lengyelországért végzett tevékenységéért, Kazimierz Sabbat elnöksége alatt a lengyel kormány kitüntette a Polonia Restituta (Lengyelország Újjászületése érdemrend) Tiszti keresztjével. 2007 júniusában, a Szolidaritás Mozgalom megszületésének 25. évfordulója alkalmából a Polonia Restituta Nagykeresztjével tüntették ki, azonban azt nem fogadta el, azzal érvelve, hogy az általa képviselt szervezet a lehető legnagyobb állami kitüntetést, a Fehér Sa rendjét érdemelné meg. A cseh miniszterelnök, Mirek Topolánek a Karel Kramář-éremmel tüntette ki, mivel szembeszállt a Varsói Szerződés csehszlovákiai megszállásával 1968-ban.

A 2010-es lengyel elnökválasztás egyik jelöltje volt, de csak a szavazatok 0,13% -át kapta meg, amely nem volt elegendő második fordulóra. A 2015-ös Szejm-választáson a wrocławi választási körzetben Paweł Kukiz „Kukiz15”-ös választási listájának első helyezettje volt, és bejutott a Szejmbe. 2016 áprilisában belekeveredett egy Szejm botrányba is.[7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. https://www.tvn24.pl/wiadomosci-z-kraju,3/kornel-morawiecki-nie-zyje-marszalek-senior-mial-78-lat,973437.html
  2. http://ceny.pametnaroda.cz/laureati/#kornel-morawiecki
  3. Kornel Morawiecki nie żyje. Marszałek senior Sejmu zmarł w wieku 78 lat. Wiadomosci.gazeta.pl. 2019. szept. 30.
  4. Norbert Wójtowicz, Kornel Morawiecki, „Biuletyn Instytutu Pamięci Narodowej“ nr 5–6/2009, S. 126–127.
  5. Bilet w jedna stronę (lengyel nyelven). Newsweek. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  6. Norbert Wójtowicz, Kornel Morawiecki, „Biuletyn Instytutu Pamięci Narodowej“ nr 5–6/2009, S. 135.
  7. Oto nazwiska posłów z Wrocławia i Dolnego Śląska. Wygrywa PiS (lengyel nyelven). gazetawroclawska.pl. (Hozzáférés: 2018. december 11.)