Koszmosz–140

A Koszmosz–140 (oroszul: Космос–140) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műholdsorozat tagja, a Szojuz űrhajó harmadik (a második sikertelen kísérlet volt), ember nélküli próbarepülése.

Koszmosz–140
Gyártó	RKK Enyergija
Típus	Szojuz 7K–OK
Indítás dátuma	1967. február 7.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta	Szojuz hordozórakéta
COSPAR azonosító	1967-009A
SCN	02667
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

A Koszmosz–133-al végrehajtott program folytatása, a felmerült technikai problémák javított változatának, űrkörülmények közötti próbája. Az emberes űrprogram keretében, a Szojuz-program részeként a Szojuz űrhajó további ember nélküli próbarepülése volt (próbabábuval).

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1967. február 7-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11A511) juttatta Föld-közeli pályára. A 88,5 perces, 51.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 218 kilométer, apogeuma 165 kilométer volt. Szabványosított, tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai. Hasznos tömege 6450 kilogramm. Összesen 1 napot, 23 órát, 29 percet töltött a világűrben. Föld körüli fordulatainak száma: 48.

A program végrehajtása során vezérlési problémák jelentkeztek, valamint a segédfúvókák üzemideje jelentős mértékű üzemanyag-fogyasztást okozott.

Február 9-én földi vezérlésre belépett a légkörbe, a leereszkedés hagyományos módon – ejtőernyővel – megtörtént. Tájolási problémák miatt a visszatérés bármilyen élőlényre halálos lett volna. A leszállóegység a jeges Aral-tóba érkezett, búvárok segítségével emelték mentőhajóra. A gyakorlati próbák során felvetődött technikai hiányosságok ellenére alkalmasnak ítélték a feladat folytatására.

Források

• Koszmosz–140. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. február 21.)
• Koszmosz–140. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 2.)
• Koszmosz–140. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 2.)

Elődje: Koszmosz–133

Szojuz-program 1967

Utódja: Szojuz–1

Elődje: Koszmosz–139

Koszmosz-program 1967

Utódja: Koszmosz–141