Koszmosz–272

szovjet geodéziai műhold
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 23.

Koszmosz–272 (oroszul: Космос 272) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Geodéziai műhold.

Koszmosz–272
Ország Szovjetunió
GyártóOKB–586
TípusDSZ-U2-V
Rendeltetésgeodéziai műhold
Küldetés
Indítás dátuma1969. március 17. 16:40 UTC
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér, LC–132/1 sz. indítóállás
HordozórakétaKoszmosz–3M
Tömeg600 kg
Energiaellátásnapelem/akkumulátor
Pályaelemek
Pályaalacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság1177/1206 km
Inklináció74°
Periódus109.2 perc

COSPAR azonosító1969-024A
SCN03818
SablonWikidataSegítség

Küldetés

szerkesztés

A Szfera program szerinti feladata a Föld geofizikai paramétereinek nagy pontossággal történő meghatározása, illetve térképekhez biztosított adatszolgáltatás.

Jellemzői

szerkesztés

Tervezte a Szövetségi Kozmikus Mérnöki Akadémia (Всесоюзная инженерно-космическая Краснознаменная академия им. А. Ф. Можайского). Gyártotta az OKB–586(OKB Juzsnoje; ma: Pivdenne) Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában. Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны–MO).

Megnevezései: COSPAR: 1969-024A; GRAU-kód: 11F621; SATCAT kódja: 3818.

1969. március 17-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–132/1 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–3M (11K65M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 109,2 perces, 74 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1177 kilométer, apogeuma 1206 kilométer volt. Hasznos tömege 600 kilogramm.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Nincs navigációs meghajtórendszere. Tájolása alkalmazkodik a Föld mágneses-gravitációs törvényszerűségéhez. Szolgálati idejét 6 hónapra tervezték. Tömege 750 kilogramm. A hengeres test átmérője 1,2–2, magassága 1,8–2,1 méter. Termosztatikus (fűtés, hűtés) hőmérséklet-szabályzóval ellátott. Telemetriai rendszerének működését antennák beépítésével segítették. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energiaellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították.

További információk

szerkesztés

Elődje:
Koszmosz–271

Koszmosz-program
1968

Utódja:
Koszmosz–273