Főmenü megnyitása

Kosztasz Várnalisz (görögül: Κώστας Βάρναλης) (Burgasz, 1884. február 14.Athén, 1974. december 16.) görög költő, műfordító.

Kosztasz Várnalisz
Élete
Született 1884. február 14.
Burgasz
Elhunyt 1974. december 16. (90 évesen)
Athén
Sírhely First Cemetery of Athens
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
Kitüntetései Nemzetközi Lenin-békedíj (1959)
Kosztasz Várnalisz aláírása
Kosztasz Várnalisz aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kosztasz Várnalisz témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Burgaszban (akkori nevén Pirgoszban) született, családja Várnából származott. A plovdivi görög iskolába járt, majd a helyi görög közösség ösztöndíjával az Athéni Nemzeti Kapodísztriasz Egyetemen irodalmat tanult. A diploma megszerzése után, 1909-ben tanári állást kapott Athénban. Itt tanított 1919-ig, amikor egy ösztöndíj segítségével Párizsban folytatott posztgraduális tanulmányokat, filozófiát, irodalmat és szociológiát tanult. Az oroszországi októberi forradalom nagy hatással volt rá, marxista lett és költészetét is újraértékelte. Miután 1925-ben visszatért Görögországba Teodorosz Pangalosz rövid katonai diktatúrája alatt politikai nézetei miatt állásából elbocsátották. Ezután újságíróként és műfordítóként dolgozott élete végéig.

1959-ben Nemzetközi Lenin Békedíjat kapott, 1974-ben Athénban halt meg.

MűveiSzerkesztés

Első versét egy plovdivi újságban „Figefsz” (görögül: Φηγεύς) álnéven publikálta. Görögországban először a „Numász” (Νουμάς) magazinban, saját neve alatt adták ki versét. Első verseskötete a „Κηρύθρες” (Kiritresz) 1905-ben, Athénban jelent meg. Arisztotelész és Euripidész több művét is átültette ógörögről, újgörögre.

KöteteiSzerkesztés

  • Κηρύθρες - (1905)
  • Ο Προσκυνητής - (1919)
  • Το Φώς που καίει - A fény, mely éget (1922) - Démosz Tanaliasz álnéven
  • Ο λαός των μουνούχων - Heréltek népe (1923) - Démosz Tanaliasz álnéven
  • Ο Σολωμός χωρίς μεταφυσική - (1925)
  • Σκλάβοι Πολιορκημένοι - Ostromlott rabszolgák (1927)
  • Η αληθινή Απολογία του Σωκράτη - Szókratész igazi védőbeszéde (1931)
  • Αληθινοί άνθρωποι - (1938)
  • Το ημερολόγιο της Πηνελόπης - (1947)
  • Ποιητικά - (1956)
  • Πεζός λόγος - (1957)
  • Σολωμικά - (1957)
  • Αισθητικά Κριτικά Α και Β - (1958)
  • Ανθρωποι. Ζωντανοί - Αληθινοί - (1958)
  • Οι δικτάτορες - (1965)
  • Ελεύθερος κόσμος - (1965)
  • Άτταλος ο Τρίτος - (1972) - színdarab
  • Οργή λαού - (1975)

Posztumusz:

  • Φιλολογικά Απομνημονεύματα (1980)

ForrásokSzerkesztés