Főmenü megnyitása

Kovács György (színművész)

romániai magyar színész, drámaíró, előadóművész

Kovács György (Kolozsvár, 1910. február 22.Kolozsvár, 1977. november 8.) erdélyi magyar színművész, drámaíró, előadóművész.

Kovács György
György Kovács.jpg
Született 1910. február 22.
Kolozsvár
Elhunyt 1977. november 8. (67 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása színművész,
drámaíró,
előadóművész,
pedagógus
Sírhely Házsongárdi temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács György témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

A kolozsvári Unitárius Kollégiumban érettségizett, művészi pályafutását szülővárosában a Magyar Színházban kezdte, s erdélyi szerzők műveiben nyújtott kiváló alakításaival, a két világháború közt divatos társalgási színművek szerepeinek megformálásával a vezető színészszemélyiségek közé emelkedett.

Versmondó művészete is népszerűvé tette. Stílusteremtő korszaka az 1940-es évek második felében kezdődött, amikor a marosvásárhelyi Székely Színház alapító tagjainak egyike. Az együttes vezető művészeivel, Tompa Miklóssal, Szabó Ernővel, Delly Ferenccel együtt az erdélyi színjátszás realista hagyományaira, a szép beszéd kultuszára alapozva színjátszó stílusát az értelmi hatásfok növelése és a modern lélektan felfedezéseinek hasznosítása irányába fejlesztette. Ezt a színházszemléletet oltotta be számos színésznemzedékbe 1950-től a kolozsvári, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanáraként. Az 1970-es években ismét Kolozsvárra szerződött, s Luigi Pirandello IV. Henrik c. darabjának rendezése közben érte a halál.

Híres alakítása volt Metternich, Cyrano de Bergerac (Edmond Rostand azonos című drámájának főhőse), Lucifer (Madách Imre Az ember tragédiája drámai költeményéből), Hamlet, Tartuffe, Móka (Tamási Áron Énekes madár c. darabjában), Biberach, Szatyin (Gorkij Éjjeli menedékhelyében), Szakhmáry Zoltán (Móricz Zsigmond Úri murijának főhőse), Kossuth Lajos (Illyés Gyula Fáklyalángjában), az ostoba Li (Bánffy Miklós darabjában), Cațavencu (Caragiale-darabban), Mamlock (Wolf-darabban), Manole Crudu (Lovinescu Egy művész halála c. drámájában). Számos román filmalkotás főszereplője. Munkásságát kétszeres Állami Díj és „a nép művésze” cím jutalmazta.

Színházi irodalmunkat tollal is szolgálta. 1957-ben mutatta be a Székely Színház Eugen Mireával közösen írt Az utolsó vonat c. színművét. A nemzeti előítéletek ellen küzdő dráma tematikai erényeit, dramaturgiai megoldásait üdvözölte a kritika, de mindez nem feledtette a túlzó melodramatikus helyzeteket. Egy 23 szavalatát rögzítő Electrecord verslemeze A kor falára címmel 1975-ben jelent meg; erről Sütő András értékelése szerint „a kornak irtózatos fémdörejében is hallható még az örök humánum hangja.”

IrodalomSzerkesztés

  • Jordáky Lajos: Két nagy színészi alakítás. Igaz Szó 1956/2;
  • Oláh Tibor: Az utolsó vonat. 1958/4;
  • Oláh Tibor: Kovács György. A Hét évkönyve 1982. 24-27;
  • Hajdu Győző: Egy színész – négy Tartuffe. Igaz Szó 1971/11;
  • Köszöntjük Kovács Györgyöt. Igaz Szó 1975/2;
  • Marosi Ildikó: Kimondom a kimondhatatlant. Beszélgetés Kovács Györggyel. A Hét 1974/32;
  • Sütő András: A költő és a színész szövetsége. Igaz Szó 1976/1. Újraközölve Évek – hazajáró lelkek. 1980. 122-25;
  • Kötő József: Fejezetek a romániai magyar dráma történetéből. Kv. 1976;
  • Krizsán Zoltán: Művészi végrendelet. Kovács György utolsó rendezéséről. Igazság, 1977. november 10;
  • Ruffy Péter: Emléksorok Kovács Györgyről. Magyar Nemzet, Budapest, 1977. nov. 11;
  • Páll Árpád: Ceruzavonások Kovács György portréjához. Közli Loreley sziklája. Kolozsvár, 1981. 167-75.

ForrásokSzerkesztés