Főmenü megnyitása

Kovarcz Emil (Felsőireg, 1899. február 4.Budapest, 1946. május 2.) a Nyilaskeresztes Párt politikusa, magyar királyi őrnagy.

Kovarcz Emil
Született 1899. február 4.
Iregszemcse
Elhunyt 1946. május 2. (47 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovarcz Emil témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Római katolikus családban született a Tolna vármegyei Felsőiregen. Nagyváradon honvédhadapród-iskolát végzett, majd tizenhét éves korától az első világháborúban szolgált. 32 hónapos frontszolgálata során megsebesült, továbbá kétszer kapott Signum Laudist és III. osztályú katonai érdemkeresztet. A háború végén beállt a román megszállók ellen felálló Székely Hadosztályba, de fogságba esett, majd megszökött, és 1919-ben Szegeden belépett a nemzeti hadseregbe. Mint az Ostenburg–különítmény tagja részt vett Somogyi Béla és Bacsó Béla szocialista újságírók meggyilkolásában (1920. február 17.).[2] 1922 és 1931 között csendőrtiszt volt, majd visszatért a honvédségbe, őrnagyi rendfokozatban a Ludovika Akadémia tanára lett (19311938).

1938-ban vonult nyugállományba az első bécsi döntést megelőző komáromi tárgyalások kudarcára hivatkozva. Még ebben az évben belépett a Nyilaskeresztes Pártba,[3] ahol pártigazgató és országos szervezés vezetője lett (19381941). Budapest I. kerületében országgyűlési képviselővé választották 1939-ben. Az 1939 februárjában a Dohány utcai zsinagóga ellen elkövetett merénylet részeseként 1940-ben elvesztette mandátumát, a honvédtörvényszék pedig kétévi börtönre ítélte és lefokozta (1941. február 28.), majd áprilisban újabb 5 évre ítélték; időközben Németországba szökött az országos körözés elől.[4]

Az 1944. március 19-i német megszállás után áprilisban hazatért, és ismét a Nyilaskeresztes Párt egyik vezetője lett. A nyilas puccs (október 15.) egyik szervezője volt.[2] 1944. október 6.1945. március 28. között a Szálasi-kormányban tárca nélküli miniszteri hivatalt viselt, feladata a nemzet totális mozgósítása és harcba állítása volt.[5] 1945 decemberében került amerikai fogságba, majd a salzburgi nemzetközi haditörvényszék fogházában tartották fogva,[3][6] azonban majd csak 1946. március 16-án tért haza.[2][7] A Budapesti Népbíróság háborús bűnösként halálra ítélte, és még ugyanazon a napon kivégezték.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08617.htm, Kovarcz Emil, 2017. október 9.
  2. a b c Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 URL hozzáférés – 2008. november 1.
  3. a b Makai Ágnes–Sallay Gergely Pál: A Mária Terézia Katonai Rend történetének utolsó fejezete. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 118. évf., 4. sz., 1064. p., 2005. december
  4. Huszadik század: Megszökött Kovarcz Emil]
  5. Bölöny József–Hubai László: Magyarország kormányai. 1848–2004. 5. bőv. és jav. kiad., Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. 377. p.
  6. Huszadik század: Elfogták Kovarcz Emilt
  7. Fiala Ferenc - Marschalkó Lajos: Vádló Bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói. Budapest, 2008, Gede Testvérek
  8. Háborús és népellenes bűnösök népbírósági perei (1945–1950) URL hozzáférés – 2008. november 1.

ForrásSzerkesztés

  • Kovarcz Emil. In Országgyűlési almanach: Az 1939-1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 229. o. arch Hozzáférés: 2010. dec. 30.