Krapanj (Šibenik)
Krapanj (olaszul: Crappano) falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.
| Krapanj | |
 | |
| Krapanj kikötője | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Šibenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22231 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 166 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 1 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 40′ 16″, k. h. 15° 55′ 04″43.671107°N 15.917814°EKoordináták: é. sz. 43° 40′ 16″, k. h. 15° 55′ 04″43.671107°N 15.917814°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésŠibeniktől 7 km-re délre, Dalmácia középső részén az azonos nevű szigeten fekszik. Krapanj az Adria legkisebb lakott szigete, átlagos magassága 1,25 méter, a kontinenstől való távolsága 300 méter. Alig száz évvel ezelőtt még több mint ezerötszáz lakosa volt, mellyel az Adria szigetei közül a legnagyobb népsűrűséggel rendelkezett. Ma kevesebb mint kétszáz lakosa van. A szigeten évszázados hagyományai vannak a halászatnak, búvárkodásnak és a szivacshalászatnak. Házai nagyrészt kőből épültek, melyek között a Dalmáciára jellemző kővel kirakott szűk utcák kanyarognak. Az utcák hálózatától elkülönülnek az évszázados fenyvesek és a Szent Kereszt kolostor, melyben a sziget történetét és régi életét bemutató múzeum található.
Története
szerkesztésKrapanj szigete a középkorban Šibenik (Sebenico) városához tartozott, amely 1436-ban a helyi nemesnek Toma Jurićnak adta el. Az új birtokos IV. Jenő pápa engedélyével még abban az évben kápolna építésébe kezdett, majd végrendeletében a szigetet a ferences atyákra hagyta.[2] A ferences kolostor építése 1446-ban kezdődött és 1523-ig tartott. Felszentelése 1523. május 5-én volt a Szent Kereszt tiszteletére, mely titulust valószínűleg a ferences anyaegyház titulusa után kapta. Később az épületegyüttest bővítették és késő reneszánsz stílusban építették át. Bár a sziget sohasem volt teljesen lakatlan betelepülésének fő okai a török Dalmácia elleni sorozatos támadásai voltak, melyek miatt a lakosság a biztonságosabb városokban és a szigeteken keresett védelmet. Krapanjnak már 1500-ban mintegy kétszáz háztartása volt. Vízforrások, legelők és megművelgető föld hiányában az újonnan érkezettek csakhamar rájöttek, hogy egyedül a tengertől remélhetik megélhetésüket. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1811-ben a kolostor tantermében megnyílt a sziget első iskolája amely 1888-ig működött. A szivacshalászatot az 1700 körül Krétáról érkezett Antonio atya honosította meg a szigeten.[2] Ettől kezdve a szivacshalászat az itt élők egyik fő megélhetési forrása lett. 1893-ban érkezett a szigetre az első nehézbúvár felszerelés és még abban az évben megalakult a szivacshalász egyesület. A falunak 1857-ben 622, 1910-ben 1122 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A 20. század második felében a lakosság életének megkönnyítésére nagy infrastrukturális fejlesztések történtek. 1959-ben bevezették az elektromos áramot, 1964-ben a vizet, 1967 és 1972 között pedig az utakat aszfaltozták. Lakossága halászatból, állattartásból és a turizmusból élt. 2011-ben 170 lakosa volt.
Lakosság
szerkesztés| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 622 | 1.121 | 800 | 779 | 995 | 1.122 | 1.360 | 1.471 | 1.364 | 1.400 | 1.247 | 1.067 | 263 | 362 | 237 | 170 |
Nevezetességei
szerkesztés- Szent Kereszt tiszteletére szentelt kolostora[5] 1446 és 1523 között épült. Később bővítették és késő reneszánsz stílusban építették át. A kolostor templomának eredetileg három oltára volt. A főoltár képe, mely Szent Ilonát és Szent Ferencet ábrázolja (ismeretlen mester alkotása), a Szűz Mária oltár képe Máriával és Jézussal (sienai iskola), valamint a Szent Kereszt oltár egy a Szentföldről hozott olajfából faragott feszülettel.[2] A lakosság megnövekedése miatt 1937-ben Vladislav Brusić atya román stílusban bővíttette, melynek során hosszúsága 12 méterről 32 méterre, szélessége 5,82 méterről 8, 45 méterre nőtt.[2] Egy új oltárt is építtetett Szent Antal tiszteletére. A Szent Kereszt oltár mellett látható freskó Szűz Máriát, Szent Antalt és Szent Sebestyént ábrázolja, ismeretlen festő alkotása a 18. századból. Szent Tavelics Miklós képét a kolostor egyik lakója Ambroz Testen atya festette. A kolostor épületét 1626-ban bővítették és többször is átépítették. Északi oldalán áll a templom, másik három oldalán a lakórészek vannak elhelyezve középen a kerengővel és a kúttal. A kerengő vaskos oszlopai díszítetlenek. A kolostor legreprezentatívabb része az ebédlő, melynek Utolsó vacsora képét Francesco da Santa Croce festette a 16. század második felében. A kép ma is eredeti állapotában van. Rajta kívül még hat értékes festményt őriz, melyek a 15. és 18. század között készültek. Egy fából faragott ülőhely a templomból származik. A kolostor könyvtára 23 különösen nagy értéket képviselő ősnyomtatványt is őriz.[2] Az épületben működő múzeumban a liturgikus tárgyakból álló kincstár mellett a víz alatti régészet leleteiből álló kiállítás tekinthető meg.
- A Krapanj melletti Drvenik-szigettől nyugatra, a tengerparttól körülbelül 50 méterre, 25–40 m mélységben a homokban egy nagy vashorgonyt és öt vaságyút találtak. A hajó rakományának különféle darabjai is megtalálhatók. A hajó szerkezetének egyes részeit szintén megtalálták. A hajó a 16. – 17. században szenvedett hajótörést.[6]
- Oblik-sziget és a Mala Krbela-sziget között, Krapanj-szigettől délnyugatra mintegy 1,5 tengeri mérföldre, 18 m mélységben, sík, fűvel borított fenéken egy hajótörés maradványai találhatók. A lelőhely egy nagy görög-olasz típusú amfóralelőhely volt. A hajótörés az i. e. 2. és az i. e. 1. század körül történt. A homok alatt a hajó szerkezetének még mindig jó állapotban megmaradt maradványai vannak a rakomány kis részével.[7]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e Ofm-sv-jeronim.hr:Krapanj (sv. Križ) Archiválva 2015. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RST-0179-1964.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-234.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-239.
További információk
szerkesztés- Krapanj utcáit szinte nyaldossa a tengervíz
- Šibenik község hivatalos oldala (horvátul)
- Krapanj-Brodarica turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A dalmáciai és isztriai ferences rendtartomány honlapja Archiválva 2015. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A šibeniki püspökség honlapja (horvátul)
- Képes ismertető (horvátul)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Krapanj című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
