Wikipédia

Kristálykoponyák

kvarc- vagy egyéb kristályból kifaragott, emberi koponyát formázó szobrok
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 15.

A kristálykoponyák kvarc- vagy egyéb kristályból kifaragott, emberi koponyát formázó szobrok, melyek állítólagos megtalálóik szerint a pre-kolumbán időkből származnak, és közép-amerikai eredetűek. A tudományos vizsgálatok számára rendelkezésre bocsátott egyetlen példány esetében sem sikerült azonban igazolni a pre-kolumbán eredetet. A vizsgálatok eredményei alapján a vizsgált példányokat a 19. század közepe táján, vagy később készítették, csaknem bizonyosan Európában.[1] A népszerű-tudományos irodalomban felsorolt állításokkal ellentétben, a titokzatos erőkkel rendelkező kristálykoponyák legendája nem illeszkedik bele az eredeti közép-amerikai, vagy más bennszülött amerikai népek mitológiájába, ill. szellemi örökségébe. Amint azt Philip Jenkins, a Pennsylvaniai Egyetem egykori történelem és vallástudomány professzora megjegyzi: a kristálykoponyák azon nyilvánvaló példák közé tartoznak, melyek esetében a bennszülött szellemiséggel való társítás „történelmileg új” és „mesterséges” szintézis eredménye, „kreatív szellemi vállalkozók generációinak terméke”, melyek nem jellemzik egyetlen történelmi közösség gyakorlatát sem.[2]

Kristálykoponya British Museum, London
Hegyikristályból készült koponya

Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya

szerkesztés
 
Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya

A leghíresebb kristálykoponya az állítólag 1924-ben egy ősi maja város, Lubaantun (a mai Belize területén) feltárásakor talált darab. Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára. A kvarckristályból készült koponya tömege 5,2 kg, 12,7 cm magas, 17,8 cm hosszú és 12,7 cm széles, tökéletesen hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag szinte tökéletes. A koponya szemüregei trapéz alakúak, a járomcsont kicsit elemelkedik az ékcsonttól, és a halántékcsontnál ér össze újra az alappal. Az egész enyhén aszimmetrikus, ebben a finom vonásban is hűen tükrözi a valódi emberi koponya jellegzetességeit. A fogakat egyenként faragták ki, mégpedig olyan alapossággal követve a modellt, hogy a kopás mértéke alapján meg is lehet mondani, milyen korú volt, mintha valódi emberi koponyát tartanánk a kezünkben.

Frederick Albert Mitchell-Hedges 1959-ben halt meg, a koponyát fogadott lánya, a tényleges megtaláló, Anna Mitchell-Hedges örökölte. Anna 100 éves korában, 2008-ban elhunyt.[3] Halála után unokaöccse örökölte a kincset, ma ő a tulajdonosa és őrizője.[forrás?]

A koponyának számos természetfeletti erőt tulajdonítanak: képes a színét változtatni, illatot és hangot kibocsátani. A szemüregre koncentrálva pedig, állítólag rég élt embereket, épületeket lehet látni, a legkisebb légmozgásra is reagál.

Eredete

szerkesztés

A koponya két részből áll, az alsó állkapocsból és a koponya felső részéből, azonban az egész koponya egyetlen nagy kvarckristályból készült, bizonyították az 1970-es évek végén a Hewlett-Packard kristálytani laboratóriumában folytatott kutatások. Frank Dorland vezető restaurátor elmondása szerint a mikroszkópos vizsgálatok a felületén a legcsekélyebb mértékű karcolást sem tudták kimutatni.

A kvarckristály Mohs-féle keménysége 7, a gyémánté pedig 10. Dorland szerint a koponya készítői először gyémánttal gömbformát faragtak ki, majd a csiszolást, maratást, fényezést víz és homok keverékével végzett megszámlálhatatlanul sok kezeléssel kivitelezték.

A British Museum koponyája

szerkesztés

Ez a koponya nagyon hasonlít a Mitchell-Hedges koponyához, bár kevésbé kidolgozott, és nincs mozgatható állkapcsa.[4]

A British Museum a koponya eredetét valószínűleg európainak minősítette, 19. századinak.[5] és egy nem hiteles pre-kolumbán hamisítványnak minősítette.[6] Megállapították, hogy ezt a koponyát modern eszközökkel készítették.[7]

Párizsi koponya

szerkesztés

Egy három hónapos analízis-sorozat során a C2RMF mérnökei azt állapították meg, hogy "bizonyosan nem prekolumbián".[8] Részecskegyorsítós tesztek olyan víznyomokat fedeztek fel, amelyek 19. századiak.[9]

Smithsonian Koponya

szerkesztés

Hamisítványként mutatták be a Brit Nemzeti Természettudományi Múzeumban.[10]

Megjelenése a populáris kultúrában

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ British Museum (n.d.-b), Jenkins (2004, 217. old.), Sax et al. (2008), Smith (2005), Walsh (1997; 2008)
  2. ↑ Jenkins (2004, 218–219. old.).
  3. ↑ Mult-kor, Egészen váratlan helyekre vezették a tudósokat a rejtélyes kristálykoponyák, 2019. február 7.
  4. ↑ Digby (1936)
  5. ↑ British Museum (n.d.-a)
  6. ↑ British Museum (n.d.-c). See also articles on the investigations which established it to be a fake, in Connor (2005), Jury (2005), Smith (2005), and Walsh (1997, 2008).
  7. ↑ Rincon (2008), Sax et al. (2008)
  8. ↑ Quote reported by Agence France-Presse, see Rosemberg (2008).
  9. ↑ Quote reported by Agence France-Presse, see Rosemberg (2008). See also Walsh (2008).
  10. ↑ Smithsonian Puts Mysterious Crystal Skull on Display. [2008. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 7.)

Források

szerkesztés
British Museum: Rock crystal skull. Explore: Highlights. Trustees of the British Museum, n.d.-a. [2011. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 22.)
British Museum: Study of two large crystal skulls in the collections of the British Museum and the Smithsonian Institution. Explore: Articles. Trustees of the British Museum, n.d.-b. [2011. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 22.)
British Museum: The crystal skull. News and press releases: Statements. Trustees of the British Museum, n.d.-c. [2010. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 14.)
Connor, Steve (2005. január 7.). „The mystery of the British Museum's crystal skull is solved. It's a fake”. The Independent, London, Kiadó: Independent News & Media. [2011. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 13.) 
Digby, Adrian (1936. July). „Comments on the Morphological Comparison of Two Crystal Skulls”. Man, London 36, pp.107–109. o, Kiadó: Royal Anthropological Institute of Great Britain and Ireland. ISSN 0025-1496. 
Garvin, Richard. The Crystal Skull: The Story of the Mystery, Myth and Magic of the Mitchell-Hedges Crystal Skull Discovered in a Lost Mayan City During a Search for Atlantis. New York: Doubleday (1973). ISBN 0385094566. OCLC 553587 
Hammond, Norman (2008. április 28.). „Secrets of the crystal skulls are lost in the mists of forgery”. The Times, London, Kiadó: News International. (Hozzáférés: 2008. augusztus 24.) 
Hewlett-Packard (magazine editorial staff) (1971. February). „History or hokum? Santa Clara's crystals lab helps tackle the case of the hard-headed Honduran...” (PDF online facsimile at HParchive). Measure (staff magazine), Palo Alto, CA, pp.8–10. o, Kiadó: Hewlett-Packard. (Hozzáférés: 2008. április 11.) [halott link]
Holmes, William H. (1886. február 19.). „The trade in spurious Mexican antiquities”. Science, new series, Cambridge, MA ns-7 (159S), pp.170–172. o, Kiadó: The Science Company, and Moses King. DOI:10.1126/science.ns-7.159S.170. ISSN 0036-8075. PMID 17787662. 
Hruby, Zachary: Critical Notes on "Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull". Mesoweb Reports & News. Mesoweb, 2008. May. [2008. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 1.)
Jenkins, Philip. Dream Catchers: How Mainstream America Discovered Native Spirituality. Oxford and New York: Oxford University Press (2004). ISBN 0-19-516115-7. OCLC 54074085 
Jury, Louise (2005. május 24.). „Art market scandal: British Museum expert highlights growing problem of fake antiquities”. The Independent, London, Kiadó: Independent News & Media. [2008. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 13.) 
Kelly, Jim: A brief history of SiC. Industrial Materials Group, University College London, n.d.. [2008. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 23.)
Kunz, George Frederick. Gems and Precious Stones of North America [archivált változat]. New York: The Scientific Publishing Company (1890). Hozzáférés ideje: 2009. május 6. [archiválás ideje: 2011. május 22.] 
McCoy, Max. Indiana Jones and the Philosopher's Stone. New York: Bantam Books (1995). ISBN 978-0-553-56196-8. OCLC 32417516 
McCoy, Max. Indiana Jones and the Dinosaur Eggs. New York: Bantam Books (1996). ISBN 978-0-553-56193-7. OCLC 34306261 
McCoy, Max. Indiana Jones and the Hollow Earth. New York: Bantam Books (1997). ISBN 978-0-553-56195-1. OCLC 36380785 
McCoy, Max. Indiana Jones and the Secret of the Sphinx. New York: Bantam Books (1999). ISBN 978-0-553-56197-5. OCLC 40775168 
Mitchell-Hedges, F.A.. Danger My Ally. London: Elek Books (1954). OCLC 2117472 
Morant, G.M. (1936. July). „A Morphological Comparison of Two Crystal Skulls”. Man, London 36, pp.105–107. o, Kiadó: Royal Anthropological Institute of Great Britain and Ireland. ISSN 0025-1496. 
Nickell, Joe. Adventures in Paranormal Investigation. Lexington: University Press of Kentucky (2007). ISBN 978-0-8131-2467-4. OCLC 137305722 
Olivier, Guilhem. Mockeries and Metamorphoses of an Aztec God: Tezcatlipoca, "Lord of the Smoking Mirror", Michel Besson (trans.), Translation of: Moqueries et métamorphoses d’un dieu aztèque (Paris : Institut d'ethnologie, Musée de l'homme, ©1997), Boulder: University Press of Colorado (2003). ISBN 0-87081-745-0. OCLC 52334747 
Rincon, Paul: Crystal skulls 'are modern fakes'. Science/Nature. BBC News online, 2008. május 22. (Hozzáférés: 2008. május 22.)
Rosemberg, Claire: Skullduggery, Indiana Jones? Museum says crystal skull not Aztec, 2008. április 18. [2008. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 22.)
Sax, Margaret, Jane M. Walsh, Ian C. Freestone, Andrew H. Rankin, and Nigel D. Meeks (2008. May). „The origin of two purportedly pre-Columbian Mexican crystal skulls”. Journal of Archaeological Science, London Article in Press (accepted manuscript), Kiadó: Elsevier Science. DOI:10.1016/j.jas.2008.05.007. ISSN 1095-9238. 
Smith, Donald (2005). „With a high-tech microscope, scientist exposes hoax of 'ancient' crystal skulls” (online edition). Inside Smithsonian Research, Washington, DC 9 (Summer), Kiadó: Smithsonian Institution Office of Public Affairs. [2008. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 14.) 
Taube, Karl A..szerk.: Janet Catherine Berlo (ed.): The iconography of mirrors at Teotihuacan, Art, Ideology, and the City of Teotihuacan: A Symposium at Dumbarton Oaks, 8th and 9th October 1988. Washington DC: Dumbarton Oaks Research Library and Collection, 169–204. o. (1992). ISBN 0-88402-205-6. OCLC 25547129 
Walsh, Jane MacLaren.szerk.: Amy Henderson and Adrienne L. Kaeppler (eds.): Crystal skulls and other problems: or, “don't look it in the eye”, Exhibiting Dilemmas: Issues of Representation at the Smithsonian. Washington, DC: Smithsonian Institution Press (1997). ISBN 1560986905. OCLC 34598037 
Walsh, Jane MacLaren (2005. Spring). „What is Real? A New Look at PreColumbian Mesoamerican Collections” (PDF online publication). AnthroNotes: Museum of Natural History Publication for Educators, Washington, DC 26 (1), pp.1–7,17–19. o, Kiadó: Smithsonian Institution and the National Museum of Natural History Anthropology Outreach Office. ISSN 1548-6680. 
Walsh, Jane MacLaren (2008. May/June). „Legend of the Crystal Skulls” (online edition). Archaeology, New York 61 (3), pp.36–41. o, Kiadó: Archaeological Institute of America. [2011. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 0003-8113. (Hozzáférés: 2009. május 6.) 

További információk

szerkesztés
  • Chris Morton–Ceri Louise Thomas: A kristálykoponyák rejtélye. A múlt, a jelen és a jövő titkainak nyomában; ford. Babits Péter; Alexandra, Pécs, 1998
  • Irene Bellini: A kristálykoponyák és más titokzatos tárgyak. Titkok, tények, talányok; ford. Keresztfalvi Zsuzsa; Ventus Libro, Bp., 2009
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Kristálykoponyák témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kristálykoponyák&oldid=26694805”