Wikipédia

Kurt Masur

német karmester
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 3.

Kurt Masur (Brieg, 1927. július 18. – Greenwich, Connecticut, 2015. december 19.) német karmester, az úgynevezett „utolsó régi stílusú maestrók” egyike,[9] sok zenekart vezényelt hosszú pályája során a lipcsei Gewandhaus Kapellmeistereként, majd a New York-i Filharmonikusok főzeneigazgatójaként.

Kurt Masur
Életrajzi adatok
Született1927. július 18.[1][2][3][4][5]
Brzeg[6]
Elhunyt2015. december 19. (88 évesen)[7][2][4][5][8]
Greenwich[7]
SírhelySüdfriedhof Leipzig
Házastársa
  • Irmgard Kaul
  • Tomoko Sakurai
GyermekeiKen-David Masur
IskoláiFelix Mendelssohn-Bartholdy Zeneművészeti Főiskola, Lipcse
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Díjak
  • a francia Becsületrend lovagja (1990–)
  • Leo-Baeck-Medal (2010)
  • A munka zászlaja (1971)
  • A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja (1982)
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (2007)
  • A Barátság Csillaga (1980)
  • Johannes-R.-Becher-Medaille (1975)
  • Hanns Martin Schleyer Prize (1991)
  • Steiger Award
  • Leipzig International Mendelssohn Prize (2007)
  • honorary doctor of the Leipzig University (1984)
  • Robert Schumann Prize of the City of Zwickau (1981)
  • Urania Medal (2010)
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje (1998. október 15.)
  • Osgar (1998)
  • German citizenship price (2011)
  • honorary citizen of Leipzig (1989. december 27.)
  • Kulturpreis der deutschen Freimaurer (2012)
Tevékenység
KiadókPhilips
Kurt Masur weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurt Masur témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajz

szerkesztés

Az alsó-sziléziai Briegben, a Weimari köztársaságban született (most Brzeg, Lengyelország). Zongorázni, és komponálni tanult, s a szászországi Lipcsében végzett. 10-től 16 éves koráig Katharina Hartmann-nál tanult zongorázni. 1943–44-ben a Landesmusikschule Breslauban vett zongoraleckéket, amíg az iskolások kénytelenek nem voltak önkéntesen csatlakozni a nemzeti milíciához.[10]

1946-tól 1948-ig folytatta zeneszerzői és zongorastúdiumait a Lipcsei Zene- és Színiakadémián. Már 21 évesen, tanulmányai befejezése előtt korrepetitori állásajánlatot kapott a Landestheater Halle an der Saalén.[10]

Háromszor nősült. Az első házassága válással végződött. Második feleségétől, Irmgardtól született Carolin leánya.[11] Irmgard 1972-ben autóbalesetben meghalt, amelyben Masur is súlyosan megsérült.[12] A harmadik feleségétől, Tomoko Sakuraitól született fia, Ken-David klasszikus zenész, énekes, karmester.[13]

Kurt Masur 88 éves korában, a Connecticut-beli Greenwichben, a Parkinson-kór szövődményeiben hunyt el. Harmadik felesége, fia, valamint lányai Angelika és Carolin, két másik fia, Michael és Matthias, és kilenc unokája gyászolja.

Karmesteri pályafutása

szerkesztés
 
1977. november 8-án Lipcsében lerakja a harmadik Gewandhaus alapkövét

Masur a Drezdai Filharmonikus Zenekart három évig, 1958-ig dirigálta, majd 1967– 1972 között ismét. A kelet-berlini Komische Operben is dolgozott. 1970-ben Kapellmeister lett a Gewandhausorchesternél, ahol 1996-ig szolgált. A zenekar fellépett Beethoven kilencedik szimfóniájával a Németország újraegyesítése alkalmából, 1990-ben rendezett ünnepségen.[14]

 
A Gewandhausorchester élén,
1983. február 7.

1991-ben a New York-i Filharmonikusok (NYP) zenei igazgatója lett. Ebben a minőségében ő rendezte a Filharmónia előadását, Brahms: Német requiemjét a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követő reggelen. Ottani működése alatt feszültség keletkezett közte és a NYP ügyvezető igazgatónője, Deborah Borda között, ami végül is oka lehetett annak, hogy szerződését 2002 után nem újították meg.[15] Egy televíziós interjúban Charlie Rose-nak Masur kijelentette, hogy „távozása a NYP-től nem az ő saját kívánsága volt”.[16] Masurt mint a NYP zenei rendezőjét 2002-ben Zenei Rendező Emeritusnak nevezték ki, az új címet kifejezetten neki kreálták. A kritikusok megegyeztek abban, hogy alatta sokat javult a zenekar teljesítménye.[17]

 
Mendelssohn: Skót szimfóniáját vezényli, San Francisco (Kalifornia), 2007. január 13.

2000-ben Masur lett a Londoni Filharmonikus Zenekar (LPO) vezető karmestere, s 2007-ig meg is tartotta ezt a pozíciót. 2002 áprilisában zenei igazgatója lett az Orchestre National de France (ONF) zenekarnak, ahol e posztját 2008-ig töltötte be,[18] amikor is az ONF tiszteletbeli zenei igazgatója lett. 80. születésnapján, 2007. július 18-án a londoni BBC Proms koncerttel búcsút mondott mind a zenészeknek, mind a zenekaroknak.[19] Masur élete végéig megtartotta az Izraeli Filharmonikus Zenekar tiszteletbeli vendégkarmestere címet. 2012-ben egy sor koncertelőjegyzését törölték, amikor Masur közzétette a honlapján, hogy Parkinson-kórban szenved.[20]

Politikai nézetei

szerkesztés

Bár Masur ideje legnagyobb részét azzal töltötte, hogy szakmai karrierjét építse az NDK-ban, soha nem csatlakozott a Német Szocialista Egységpárthoz.[21] 1982-ben megkapta az NDK Nemzeti Díját. A kommunista rezsimhez való hozzáállása akkor kezdett megváltozni, amikor 1989-ben Lipcsében letartóztattak egy utcai zenészt.[22] Október 9-én a kommunista Kelet-Németországban csatlakozott a lipcsei kormányellenes tüntetésekhez, ahol az eredménytelen tárgyalások következtében a biztonsági erők végül megtámadták a tüntetőket.[23]

Díjak

szerkesztés

Mint 1975 óta a Lipcsei Zeneakadémia tanára, Masur professzor számos kitüntetést kapott. 1995-ben megkapta a Kereszt Érdemrendet a Német Szövetségi Köztársaságtól; 1996-ban pedig a Zenei Becsületrend Aranymedálját a Nemzeti Művész Klubtól; 1997-ben elnyerte a francia Becsületrend parancsnoki fokozatát a francia kormánytól, valamint New York kulturális nagykövete lett; 1999 áprilisában megkapta a Kereszt Érdemrend parancsnoki fokozatát, a Lengyel Köztársaságtól; 2002 márciusában Németország köztársasági elnöke, Johannes Rau kitüntette a Csillagokkal ékesített Kereszt Érdemrenddel; 2007 szeptemberében Németország új elnöke, Horst Köhler megajándékozta a Csillagokkal és Szalaggal ékesített Nagykereszt Érdemrenddel; 2008 szeptemberében megkapta a Wilhelm Furtwängler Díjat Bonnban. 2001-ben díszpolgára lett szülővárosának Briegnek. Tiszteletbeli tagja a Royal Academy of Musicnak.[24] 2010-ben megkapta a Leo Baeck Érmet (Leo Baeck Intézet) a humanitárius munka támogatása, a tolerancia, a társadalmi igazságosság iránti fellépéséért. 2014-ben kapott egy Goldene Henne(wd) díjat is a közösségért kifejtett politikai munkájáért.[25]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ a b http://www.nytimes.com/2015/12/20/arts/music/kurt-masur-new-york-philharmonic-conductor-dies.html
  8. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ In praise of... Kurt Masur. The Guardian, 2007. július 18. (Hozzáférés: 2015. december 19.)
  10. ↑ a b http://www.cosmopolis.ch/english/music/e0018600/kurt_masur_biography_e01860000.htm[halott link]
  11. ↑ John Tagliabue. „Kurt Masur in Leipzig: A Favorite Son at Home”, New York Times, 1992. január 2. (Hozzáférés: 2014. november 25.) 
  12. ↑ Margalit Fox. „Kurt Masur Dies at 88; Conductor Transformed New York Philharmonic”, The New York Times, 2015. december 19. (Hozzáférés: 2015. december 19.) 
  13. ↑ Kevin Shihoten. „Ken Masur Named Resident Conductor of San Antonio Symphony”, Playbill Arts, 2007. július 18.. [2017. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. július 24.) 
  14. ↑ Pengelly, Martin: Kurt Masur, great conductor who led New York Philharmonic, dies at 88. The Guardian, 2015. december 19. (Hozzáférés: 2015. december 19.)
  15. ↑ Greg Sandow. „Kurt, We Hardly Knew Ye”, Wall Street Journal, 2002. június 5.. [2007. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. augusztus 12.) 
  16. ↑ {{{last}}}. Charlie Rose interjúja.. Interview with Kurt Masur. 2002. május 21. (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 13.) Archiválva 2008. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2008. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  17. ↑ Peter G. Davis. „Soul Man”, New York, 2002. június 17. (Hozzáférés: 2007. augusztus 13.) 
  18. ↑ Matthew Westphal. „Daniele Gatti to Succeed Kurt Masur at Orchestre National de France”, Playbill Arts, 2007. július 23. (Hozzáférés: 2007. július 24.) 
  19. ↑ George Hall. „LPO/ONF/Masur”, The Guardian, 2007. július 20. (Hozzáférés: 2007. július 24.) 
  20. ↑ Steve Smith. „A Maestro Returns With a Brahms Double Concerto and a Surprise Soloist”, New York Times, 2012. november 10. (Hozzáférés: 2014. november 25.) 
  21. ↑ Anastasia Tsioulcas. „Remembering Kurt Masur, the Conductor Who Rebuilt the New York Philharmonic”, NPR, 2015. december 19. 
  22. ↑ Michael Walsh. „New York Gets a Revolutionary”, Time, 1990. április 23.. [2013. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. augusztus 12.) 
  23. ↑ Gaddis, John Lewis. The Cold War: A New History. New York: Penguin Press (2005) 
  24. ↑ Honorary Members of the Royal Academy of Music. Royal Academy of Music, 2009. október 14. [2009. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 14.)
  25. ↑ Kurt Masur – Biography. Kurt Masur, official site. [2018. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 19.)

További információk

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kurt Masur című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kurt_Masur&oldid=26855225”