Kuun Géza

(1838-1905) magyar nyelvész, filológus, orientalista
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 3.

Ozsdolai gróf Kuun Géza, (Nagyszeben, 1838. december 29.Budapest, 1905. április 10.) magyar nyelvész, filológus, orientalista, MTA igazgató tag, református egyházkerületi főgondnok és utazó.

Kuun Géza
Született1838. december 29.
Nagyszeben
Elhunyt1905. április 10. (66 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • nyelvész
  • filológus
  • orientalista
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
KitüntetéseiHonorary doctor of Leiden University (1895)[2]
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Kuun Géza témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuun Géza témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Sírja a házsongárdi temetőben
Kuun Géza ex librise

Életpályája

szerkesztés

Kuun László (1800–1881) és Gyulai Konstancia (1802–1873) fia. Eleinte házi nevelésben részesült; 1850-től Pesten a Szőnyi Pál intézetébe járt, egyszersmind magántanároktól vett leckéket. Bölcseleti s nyelvészeti előadásokat hallgatott a pesti és göttingai egyetemen. Külföldi utazásait 1856-ban kezdette Kiss tanárral; beutazták Olaszországot, Svájcot és Dániát; 1858-ban Németországba ment Szilády Áron társaságában; később meglátogatta Angliát és Franciaországot, Olasz- és Németországot. Utazásai alatt jeles tudósok ismeretségét szerezte meg és teljesen otthonossá vált az európai nyelvekben, úgy hogy mondhatni egyenlő könnyűséggel beszél magyarul, franciául, németül, angolul, olaszul és latinul. Tudományos szempontból főképp a sémi nyelvekkel foglalkozott.

A Magyar Tudományos Akadémia 1867. január 30-án levelező taggá választotta, 1883. május 17-én pedig tiszteleti tag lett. A kolozsvári egyetem 1894-ben bölcseleti doktorrá, a leideni egyetem 1895-ben a sémi nyelvek doktorává s a budapesti egyetem 1896. millenniumi díszülése alkalmával bölcseleti doktorrá választotta honoris causa. Az olasz koronarend középkeresztese, volt. ev. ref. egyházkerületi főgondnok, a szászvárosi ev. ref. collegium egyik főgondnoka, a magyarországi néprajz társaság elnöke s alapító tagja, a hunyadmegyei tört. és rég. egylet elnöke s alapító tagja, a m. történelmi társulat, a m. heraldikai s genealógiai társaság s a budapesti philologiai társaság tiszteleti s alapító tagja, a vajdahunyadvári egylet tiszteletb. elnöke, az erdélyi közművelődési egyesület tiszteleti elnöke s igazgató választmányi tagja, az egyesület irodalmi szakosztályának elnöke, s Hunyadvármegye választmányának elnöke, a dévai állami iskolák gondnokságának s az erdélyi irodalmi társaságnak elnöke, a múzeum-tanács tagja, az Alsó-Fehér vármegyei történeti, régészeti és természettudományi társulat, a marosvásárhelyi Kemény-Zsigmond társaság, a magyar földrajzi társaság és az Atenes di Science e lettere di Bassano tiszteleti tagja, Patrono del Museo Indiano, a protestáns irodalmi társaság igazgatóválasztmányi tagja s a Deutsche Morgenländische Gesellschaft rendes tagja, Consigliere della Società Nazionale per le Tradizioni Popolari Italiene, a prágai Wissenschaftlicher Verein für Volskunde und Linguistik, a helsingforsi Finn-ugor társaság tiszteleti tagja s az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapító és tiszteleti tagja. A megyei politikába nem lehetett bevonni, ritkán jelent meg a közgyűléseken, de az elvállalt megbízásokat pontosan teljesítette.

Cikkei a következő folyóiratokban és hírlapokban jelentek meg: Magyar Nyelvészet; Szépművészeti Csarnok; Nyelvtudományi Közlemények; Budapesti Szemle; Rivista Europea; Magyar Tudományos Akadémia Értesítője; Keresztény Magvető; Bollettino italiano degli studii orientali; Fővárosi Lapok; Hunyad; Cordelia; Hunyadmegyei tört. és régészeti társulat Évkönyve; Giornale della Società Asiatica Italiana; Allg. Zeitung; Revue d'Ethnographie; Erdélyi Múzeum-Egylet bölcs-, nyelv- és tört. szakosztályának Értesítője; Keleti Virágok; Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn; Árménia; Irodalomtörténeti Közlemények; Erdélyi Irodalmi Társaság Évkönyveiben és Emlékkönyvében; Korrespondenzblatt; Erdélyi Irók és Művészek Almanachja; Erdély; Hunfalvy-Album; Századok; Ethnographia; Akadémiai Értesítő; Erdélyi Múzeum; Erdélyi Hiradó; Westöstliche Rundschau; Protestáns Közlöny; Marosvásárhelyi Füzetek; Magyar Polgár; Protestáns Szemle

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Budapest, 1990-1999.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Lászlóffy Aladár: Házsongárd. Fényképezte Kántor László. Budapest, Helikon Kiadó, 1989.
  • Unitárius kislexikon. Budapest, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest, Panoráma, 1993.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Budapest, Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Révai nagy lexikona. Budapest, Révai, 1911-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. [Budapest], Dante-Pantheon, 1936.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.

Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8