Kuznya na Ribalszkomu

ukrán hajógyár Kijevben

A Kuznya na Ribalszkomu (ukránul: Кузня на Рибальському), korábban Lenyinszka Kuznya (cirill betűkkel: Ленінська кузня, magyarul: Lenini kovácsműhely) Ukrajna fővárosában, Kijevben, a Dnyeper partján működő gépgyár. Fő tevékenységi köre a hajógyártás, mellette fegyvereket is készít. Folyami és kisebb tengeri hajók építésére egyaránt alkalmas. 1862-ben alapították, 1928-tól foglalkozik hajóépítéssel. A vállalat Petro Porosenko érdekeltségébe tartozik.

Kuznya na Ribalszkomu
Kuznya na Rybalskomu.png
A hajógyár 10. sz. üzemcsarnoka
A hajógyár 10. sz. üzemcsarnoka
Típus nyílt részvénytársaság
Alapítva 1862
Székhely Kijev
Vezetők Valerij Olekszandrovics Sandra (vezérigazgató)
Alapító Fjodor Grigorjevics Donat
Iparág gépgyártás
Tulajdonos Szerhij Leonyidovics Tyihipko
Forma nyilvánosan működő részvénytársaság
Termékek hajók, hadihajók, fegyverek, acélszerkezetek, kazánok
Anyavállalata Ukrprominveszt
Leányvállalatai LK Metalurhija

Kuznya na Ribalszkomu (Kijev)
Kuznya na Ribalszkomu
Kuznya na Ribalszkomu
Pozíció Kijev térképén
é. sz. 50° 28′ 35″, k. h. 30° 31′ 35″Koordináták: é. sz. 50° 28′ 35″, k. h. 30° 31′ 35″
A Kuznya na Ribalszkomu weboldala
Az Ukrán Haditengerészet Hjurza–M gyorsnaszádja Odesszánál

TörténeteSzerkesztés

A gépgyárat 1862-ben alapított Fjodor Grigorjevics Donat mérnök és iparos öntöttvas termékek és vasszerkezetek előállítására, Donat, Lipovsukij és Társa néven. 1868-ban már ott készültek a Dnyeper új vashídjának elemei. 1898-ban átszervezték és átnevezték Kijevi Gépgyár névre, majd 1895-ben a vállalat a Dél-oroszországi Gépgyár tulajdonába került. A szovjethatalom kiépülése után államosították, majd 1924-ben átnevezték Lenyinszka Kuznya névre.

1928-ban az Ukrán Legfelsőbb Tanács határozatot hozott arról, hogy a Lenyinszka Kuznya gyárban beindítják a hajógyártást. Döntöttek arról, hogy a Dnyeper mentén, a Ribalszkij-félszigeten elkezdik egy hajóépítő üzem és a hozzá tartozó dokkok építését.

Az 1930-as évektől a Lenyinszka Kuznya gyárban a hajógyártás vált a fő profillá. Az első hajót, egy teljes egészében hegesztett hajótesttel rendelkező vontatóhajót 1931-ben bocsátották vízre. A következő évben pedig elkezdődött a 300 LE-s és 400 LE-s gőzhajtású folyami vontatóhajók sorozatgyártása. A hajók gőzgépeit is a gyár állította elő.

1938-ban a hajógyár tervezőirodájának vezetőjévé Olekszandr Bajbakovot nevezték ki, aki az 1970-es évek elejéig meghatározó személyisége volt a gyárban folyó hajóépítésnek.[1] A második világháború előtti években folyami monitorokat is gyártottak, melyeket a Dnyeperen, az Azovi-tengeren és a Dunán használtak. A gyárban épített egyik monitor, a Zseleznyakov nevű egység 1941-től 1945-ig szolgált, ez idő alatt 40 ezer km-t hajózott. Ezt a hajót 1967-ben a hajógyár parkjában állították ki.

A második világháború után bővült a gyártmányválaszték. A vontatóhajók mellett utasszállító hajók, kotróhajók, tengeri vontatóhajók és uszályokat is építettek a hajógyárban. Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején elkezdődött a tengeri halászhajók építése, az 1970-es évektől pedig a Lenyinszka Kuznya hajógyár is épített több példányt az 1124-es tervszámú (NATO-kódja: Grisha osztály) korvettekből.[2]

A hajógyárban készült az 1986-os csernobili atomerőmű-balesetben megsérült atomreaktor köré épített szarkofág fémszerkezeteinek jelentős része.

A Lenyinszka Kuznya hajógyárban építették az Ukrán Haditengerészet számára az U205 Luck és az U209 Ternopil korvetteket. 1995-ben a gyárat privatizálták és részvénytársasággá alakították. A privatizáció óta Petro Porosenko üzletember és politikus érdekeltségei közé tartozik. A gyár a Porosenko tulajdonába tartozó Ukrprominveszt holding része.

GyártmányaiSzerkesztés

A hajógyár fő termékei a halászhajók, teherhajók, tankhajók, kikötői vontató és tolóhajók. Egyéb gépipari termékei a kazánok, hulladékégető berendezések, szivattyúk, hajócsavarok és különféle öntödei termékek. Katonai célú termékei közé tartoznak az 1124M tervszámú korvettek, az 58150 tervszámú ágyús gyorsnaszádok (Hjurza-M), az 58503-as típusú deszant-rohamnaszád (Kentavr-LK), valamint a KAU–30M hajófedélzeti tüzérségi rendszer és az UAG–40 automata gránátvető.

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés