Lázaro Cárdenas

(1895–1970) mexikói katonatiszt, politikus, köztársasági elnök
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 28.

Lázaro Cárdenas del Río (1895. május 21.1970. október 19.) a mexikói hadsereg tisztje, politikus és 1934–1940 között az ország elnöke. Elnökként földet osztott, kölcsönt bocsátott a parasztok rendelkezésére, munkás- és parasztszövetségeket szervezett, kisajátította és államosította a külföldi tulajdonú ipart.[4]

Lázaro Cárdenas
Született1895. május 21.[1][2]
Jiquilpan de Juárez
Elhunyt1970. október 19. (75 évesen)[1][2]
Mexikóváros
Állampolgárságamexikói
HázastársaAmalia Solórzano
GyermekeiCuauhtémoc Cárdenas Solórzano
Foglalkozása
Tisztsége
  • honvédelmi miniszter
  • Governor of Michoacán (1928–1932)
  • Mexikó elnöke (1934. december 1. – 1940. november 30.)
  • Secretary of National Defense (1942. szeptember 1. – 1945. augusztus 31.)
Kitüntetései
  • Nemzetközi Lenin-békedíj
  • Azték Sas Mexikói Érdemrend
  • Order of Playa Girón
  • National Order of Merit Carlos Manuel de Cespedes
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1995)[3]
Halál oka

A Wikimédia Commons tartalmaz Lázaro Cárdenas témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A mexikói forradalom legnagyobb konstruktív radikálisaként tisztelik, de kritizálták is, mint tekintélyelvű populistát.[5] Számos közvélemény-kutatás és elemző szerint a 20. század legnépszerűbb mexikói elnöke volt.[6][7][8]

Cárdenas nagyrészt indián származású volt.[4]

A mexikói forradalom alatt a hadsereg tábornoka volt. 1928-ban, 33 évesen szülőföldje, Michoacán kormányzójává választották.[4] Ezt a posztot egy teljes cikluson át, 1932-ig töltötte be. Fontos szerepet játszott a forradalmi rendszer megerősítését szolgáló országos párt, a Nemzeti Forradalmi Párt megalakításában is.[4] Keményen dolgozott azon, hogy a PNR-t a katonai-politikai caudillo (főnök) által vezetett állampártok laza szövetségéből valóban nemzeti párttá alakítsa.[4]

1931-ben hat hétig volt belügyminiszter, 1933-ban pedig öt hónapig hadügy- és tengerészeti miniszter.[4] Ez utóbbi állásából vonult vissza, hogy a PNR elnökjelöltje legyen az 1934-es választásokon.[4] Gyakorlatilag az ország minden városát, városát és faluját meglátogatta , találkozott a helyi vezetőkkel és az egyszerű polgárokkal, és széles körű támogatóbázist épített ki az ország minden részében.[4] A kampány során világossá tette azon szándékát, hogy végrehajtja a PNR hatéves társadalmi és gazdasági reformtervét.[4]

Elnökként

szerkesztés

1934-től az ország elnöke lett.

Miután elnökké választották, eleinte óvatosan tevékenykedett. A hadsereg, a polgári közigazgatás és a rendszer politikai struktúrájának nagy része továbbra is Calles volt elnök irányítása alatt állt, aki hatalmas befolyást gyakorolt a hatalomban.[4] Cardenas első hivatali évében elnöki ideje nagy részét azzal töltötte, hogy saját befolyását megteremtse a közigazgatás ezen ágaiban. Végül elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy Callest 1936-ban száműzze az Egyesült Államokba.[4]

Számos reformot hajtott végre. Az agrárreform-program keretében közel kétszer annyi földet osztott ki a parasztoknak, mint az összes elődje együttvéve, így kormányzása végére az ország megművelt földterületének mintegy felét korábban föld nélküli gazdák birtokolták.[4] Kibővítette az állami bankok szolgáltatásait is, hogy a reform keretében földhöz jutott parasztok kölcsönt vegyenek fel.[4] Annak érdekében, hogy politikai alapot biztosítson a föld-újraelosztási programnak, annak valamennyi kedvezményezettjét új szervezetbe szervezte: Nemzeti Parasztszövetség (Confederación Nacional Campesina, vagy CNC).[4]

1938-ban a kormánypártot is újjászervezte és átnevezte Partido de la Revolución Mexicana (PRM) névre.[4]

A Cárdenas-kormányzat Mexikón kívül a külföldi tulajdonú iparágak kisajátítására tett erőfeszítéseiről volt a legismertebb. 1937-ben a kormány kisajátította az ország fő vasútvonalait, 1938 márciusában pedig Cárdenas elnök rendeletet írt alá az ország olajiparának államosításáról.[4] Létrejött a Pemex, a nemzeti olajtársaság.

A Fidel Castro vezette kubai forradalom 1959-es győzelme után Cárdenas a kubai forradalmárok legerősebb szövetségese lett Mexikóban. Alapvetően azonban Cárdenas politikai befolyása jelentősen csökkent élete utolsó éveiben. Mindazonáltal erősen ellentmondásos személyiség maradt.[4]

1940 végén adta át a hatalmat megválasztott utódjának, Manuel Ávila Camachónak.

  1. a b Lazaro Cardenas (angol nyelven)
  2. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. BOE-A-1995-25608
  4. a b c d e f g h i j k l m n o p q Lázaro Cárdenas | president of Mexico | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  5. Alan Knight, "Lázaro Cárdenas" in Encyclopedia of Latin American History and Culture, vol. 1, p. 555. New York: Charles Scribner's Sons 1996.
  6. Batres Guadarrama, Marti. „Lázaro Cárdenas, el presidente del pueblo” (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.) 
  7. Ayala, Rodrigo: Quién fue Lázaro Cárdenas y cuáles fueron sus aportaciones. Cultura Colectiva , 2018. május 19. (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.)
  8. Velazquez, Carlos: Lázaro Cárdenas, el presidente más popular que ha tenido México. Sinaloa Dossier . [2018. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.)