Lévai Oszkár

(1890–1920) banktisztviselő, politikus, katona

Lévai Oszkár, 1904-ig Lerner[1] (Jászberény, 1890. január 1.Budapest, 1920. szeptember 9.[2]) kerületi munkásbiztosító pénztári fogalmazó, politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején vörösőr-parancsnok.

Lévai Oszkár
Született Lerner Oszkár
1890. január 1.
Jászberény
Elhunyt 1920. szeptember 9. (30 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • politikus
  • szakszervezeti tisztségviselő
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

Lerner Jakab (1839–1922)[m 1] kiskereskedő és Reiner Borbála (1845–1911)[m 2] gyermekeként született Jászberényben, izraelita vallású. Testvére volt Lévai Miklós és Lévai Sándor. Jászberényben járt középiskolába, itteni érettségi vizsgáját követően az Országos Munkásbiztosító Pénztár fogalmazója lett, és belépett az MSZDP-be. Egy ideig jogot hallgatott, az első világháborúban tartalékos tisztként vett részt, az olasz fronton harcolt,[3] ám nem megfelelő egészségi állapota miatt 1918-ban leszerelték. Ezután Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkáraként működött, az őszirózsás forradalom idején pedig novembertől kezdve a Budapesti Munkástanács tagja volt. Belépett a KMP-be, ekkoriban rendszeresen agitált. A kommün idején beállt a Vörös Hadseregbe, és több, az ország keleti részén lévő város parancsnokaként tevékenykedett. Ilyen minőségben legtöbbször Cegléd városában volt, júniusban a Duna-Tisza közén kitörő ellenforradalmak idején Kiskőröst irányította, és részt vett a lázadások (pl. devecseri) leverésében. A kiskőrösi ellenforradalom leverése után 1919. június 23-án érkezett meg a városba. Braun Mórral és Gábor Károllyal forradalmi törvényszéket alakított, és három embert, Spang József főhadnagyot, az „ellenforradalom” idején Kiskőrös városparancsnokát, Szenohradszky Pált és Kutyifa Jánost halálraítéltek.[4] Júliusban újra szakszervezetben működött, 1919. július 29-én Szolnokra küldték ki, kormányzótanácsi biztosként.[5]

A vörös uralom bukása (1919. augusztus 1.) után 1919. augusztus 11-én délelőtt 9 órakor Budapesten letartóztatták.[6] Egyes források szerint a kommün összeomlását követően Bécsbe emigrált, ám a KMP megbízásából visszatért Magyarországra, ekkor tartóztatták le. Más források szerint Magyarországon maradt illegális pártmunkára, ekkor fogták le. Egy augusztus 19-én kelt rendelet alapján vizsgálati fogságba helyezték, egészen november 18-ig.[6] A Békésmegyei Közlöny így írt ügyéről: „Lévai Oszkár három gyilkosságban szerepel, mint felbujtó, 22 rablásban, mint tettes 26 esetben személyes szabadság megsértésének vétsége cimén és végül izgatás bűntettében emeltek ellene vádat.”[7] A Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék 1920. május 25-én halálra ítélte.[6] Október első napján szállították a Margit körúti fogházba,[6] és annak ellenére, hogy több szervezet is közbenjárt érdekében,[3] a kőbányai Gyűjtőfogház udvarán,[8] miután Horthy Miklós kormányzó kegyelmi kérelmét visszautasította,[8] szeptember 9-én délelőtt fél 11-kor kivégezték.[m 3] Utolsó szavai: „Éljen a proletariátus forradalmi diktatúrája”.[8] A Kerepesi temetőben temették el.[9]

Haláláról a Proletár c. lap számolt be 1920. szeptember 23-i számában (Katz Lipót: Lévai Oszkár), személyével október 7-i számban is foglalkoztak (Hogyan halt mártírhalált Lévai Oszkár?).

Budapesten, a VIII. kerületben utca viselte nevét (ma Fecske utca).[10]

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A jászberényi temetőben nyugszik. 1. Parcella 1. Sor 632. sírhely
  2. A jászberényi temetőben nyugszik. 1. Parcella 1. Sor 474. sírhely.
  3. A halál beálltát 10:30-kor állapították meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Belügyminisztérium 1904. évi 40908. sz. rendelete. MNL-OL 30799. mikrofilm 1116. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1904. év 39. oldal 21. sor.
  2. Halálesete bejegyezve Budapest X. ker. polgári akv. 1288/1920. folyószám alatt.
  3. a b Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz. pp. 241. Arcanum. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
  4. Vígh Károly: Vörös Pest vármegye pp. 170. Arcanum, 1979. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
  5. Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919. Arcanum, 1986. (Hozzáférés: 2015. június 19.)
  6. a b c d HU BFL - VII.101.c - fegyenc.I - 4571
  7. A kommunisták rémuralma a Duna–Tisza között. Békésmegyei Közlöny, XLVII. évf. 25. sz. (1920. feb. 25.) 4. o.
  8. a b c Adatok Szolnok megye történetéből I. kötet.: A jászberényi születésű Lévai Oszkár halálbüntetésének végrehajtásáról készült jegyzőkönyv pp. 246, 1980 (Hozzáférés: 2015. június 23.)
  9. A Kerepesi úti temető. II. Budapesti Negyed, (1999) 493. o.
  10. Utcanév változások. Józsefváros anno. (Hozzáférés: 2015. június 22.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Értünk éltek. A munkásmozgalom kiemelkedő, elhunyt Szolnok megyei harcosainak életrajzkötete. Szolnok, 1968. 59. o.
  • Lévai Oszkár búcsúlevelei. Párttörténeti Közlemények, 1956. 2. sz. 159-161. o.
  • A munkásmozgalom jászberényi mártrjai. Jászberény, 1972. 19-44. o.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.