Wikipédia

Lê Đức Anh

(1920–2019) vietnámi katonatiszt, az ország elnöke

Lê Đức Anh (angol átírásban: Le Duc Anh; Bình Trị hiện, ma: Thừa Thiên-Huế tartomány, 1920. december 1. – Hanoi, 2019. április 22.) vietnámi katonatiszt, tábornok, hadügyminiszter, az ország államfője 1992 és 1997 között.

Lê Đức Anh
SzületettLê Văn Giác
1920. december 1.[1][2][3]
Thừa Thiên-Huế
Elhunyt2019. április 22. (98 évesen)[4][3]
Hanoi[4]
Állampolgárságavietnámi
Foglalkozása
Tisztsége
  • a vietnámi néphadsereg vezérkari főnöke (1986. december 1. – 1987. február 1.)
  • védelmi miniszter (1987. február 16. – 1992. augusztus 10.)
  • Vietnám elnöke (1992. szeptember 22. – 1997. szeptember 24.)
Kitüntetései
  • Gold Star Order
  • Order of Ho Chi Minh
  • Feat Order
Halál okaagyi érkatasztrófa
Lê Đức Anh aláírása
Lê Đức Anh aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Lê Đức Anh témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

 
A vietnámi háború idején a Dél-vietnami Népi Felszabadító Fegyveres Erők parancsnokhelyetteseként.

Egyszerű sorú családból származott, 17 éves korában egy konzervgyárban dolgozott, amikor csatlakozott a francia gyarmatosítók ellen harcoló gerillákhoz, a későbbi Việt Minhhez. 1938-ban lépett be az Indokínai Kommunista Pártba (későbbi – mai – nevén: Vietnámi Kommunista Párt). Hivatásos katonai pályafutása csak 1945 után kezdődött – addigra egy balesetben elveszítette egyik szemét –, elméleti képzést pártiskolákban, katonai szakképzést a Szovjetunióban kapott. Vezetője volt a Nemzeti Front Dél-Vietnám Felszabadításáért (közismert nevén: vietkong) Dél-Vietnám területén harcoló alakulatainak, s ő volt a helyettes parancsnoka annak a hadműveletnek, mellyel 1975-ben kiszorították az amerikai csapatokat Saigonból. Ő volt a parancsnoka a kambodzsai–vietnámi háború során a szomszédos országba behatoló, és a Vörös Khmerek rendszerét megbuktató vietnámi és kambodzsai csapatoknak, illetve a Kambodzsában állomásozó alakulatok parancsnokaként az országban is maradt 1981-ig.[5]

1976 óta tagja a VKP központi bizottságának, 1982 óta pedig a 13 tagú politikai bizottságnak is.[5] 1987 február 16-án egy jelentős kormányátalakítás keretében Văn Tiến Dũng korábbi nemzetvédelmi miniszter helyett Lêt nevezték ki a tárca élére.[6] Már miniszterként szorgalmazta az 1979-ben mélyponton lévő kínai–vietnámi kapcsolatok normalizálását, s e célból 1991-ben Kínába utazott, ahol tárgyalásokat folytatott kínai vezetőkkel. A sajtóban már ekkor a VKP második legfontosabb embereként emlegették.[7]

1992 augusztusában miniszteri pozíciójából felmentették (utóda Đoàn Khuê lett), szeptember 10-én pedig - Võ Chí Côngot váltva - a Quốc hội (vietnámi nemzetgyűlés) az ország államelnöki pozíciójába választotta. A külföldön kevéssé ismert, amolyan szürke eminenciásnak tartott állami vezetőt alapvetően konzervatívnak tartották, ugyanakkor az elsősorban jelképes, illetve reprezentatív pozíciónak tartott államelnökség jelentőségét növelni kívánta azzal, hogy a Võ Văn Kiệt miniszterelnök által elindított gazdasági és politikai nyitását ellensúlyozni akarta.[5] Ezt bizonyos szempontból valóban sikerült is elérnie, mert Võ Chí Công reformjai megtorpantak, ugyanakkor az a szándéka, hogy a miniszterelnököt a pozíciójából elmozdítsa, nem teljesült. A még nála is konzervatívabbnak tartott Đỗ Mười pártfőtitkárhoz képest Lê tulajdonképpen a mérleg nyelvének szerepét töltötte be a kommunista pártvezető és a reformer kormányfő között.

Lê Đức Anh folytatta a Kína-barát politizálást azzal, hogy 1992-ben, már mint államelnök fogadta Li Penget - akkor másfél évtized után történt ilyen magas szintű eszmecsere az országok között. A megbeszéléseken ugyan nem sikerült a vitatott hovatartozású Spratly-szigetekről döntésre jutni, de az a tény, hogy mindkét fél a békés megegyezést hangoztatta, a korábbi fagyos helyzet olvadására utalt.[8] egy évvel később a vietnámi államelnök látogatott Kínába, amit utóbb a két ország kapcsolatai helyreállásának dátumaként tartanak számon.[9] Lê Đức Anh elnöksége idején áldozott le be a kommunista világnak a Szovjetunió szétesésével, ám az általa csak Gorbacsov-fóbiának nevezett változásoknak mereven ellenállt. Az ország politikai berendezkedése nem változott, de a gazdasági fejlődés tovább folytatódott.[10]

Lê Đức Anh még pozíciója betöltése idején agyvérzést kapott, és orvosai nem is fűztek nagy reményt állapota javulásához, de csak igen nehezen mondott le: erre 1997 őszéig kellett várni: szeptember 24-én váltotta államelnöki posztján Trần Đức Lương. Lemondását, és vietnám politikai életéből való hátrahúzódását követően még két évtizedig élt: 2019 tavaszán hunyt el.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Top-ranking General: If we frighten, we will lose sovereignty (vietnámi nyelven), 2011. június 14. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
  2. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  3. ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b https://bnews.vn/nguyen-chu-tich-nuoc-le-duc-anh-tu-tran/120276.html
  5. ↑ a b c Zsigovits Edit: Le Duc Anh Vietnam új elnöke. Magyar Nemzet, LV. évf. 226. sz. (1992. szeptember 24.) 2. o.
  6. ↑ Nemzetközi eseménynaptár. Nemzetközi Szemle, XXXI. évf. 4. sz. (1987. április 1.) 94. o.
  7. ↑ Olvad a jég? Kurír, II. évf. 147. sz. (1991. július 30.) 2. o.
  8. ↑ Türelem békét terem. Pesti Hírlap, I. évf. 249. sz. (1992. december 3.) 2. o.
  9. ↑ Csoma Mózes: Vietnam: a nagyok árnyékában. História, 4. sz. (2002) 11. o.
  10. ↑ Zsigovits Edit: Keresztúton a változó Vietnam. Magyar Nemzet, LIX. évf. 278. sz. (1996. november 28.) 2. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lê_Đức_Anh&oldid=26765107”