Lükő Géza

Lükő Géza (Körtvélyes (Torna vármegye), 1822. július 2. – Körtvélyes, 1893. június 6.) ügyvéd és országgyűlési képviselő.

Lükő Géza
Született	1822. július 2. Körtvélyes
Elhunyt	1893. június 6. (70 évesen) Körtvélyes
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1868. december 9.) magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1875. május 24.) magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1887. május 25.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lükő Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Lükő Sándor és Horváth Johanna nemes szülők fia volt. A gimnáziumot Rozsnyón, a jogot Eperjesen végezte.

Az 1843-44-es pozsonyi országgyűlésen mint jurátus részt vett, és ott nyert ügyvédi oklevelet, mely után sokáig Tihanyi temesi grófnak volt titkára; de e hivatalából hazaszólította őt megyéje, ahol 24 éves korában alszolgabírónak választották meg. Másfél év múlva, 1848. május 15-én főszolgabírónak választotta Torna vármegye. Batthyány Lajos miniszterelnök felhívására 200 főből álló szabadcsapatot szervezett, mely egyik tisztévé Lükőt választotta, aki otthagyta szolgabírói hivatalát. Görgey Artúr táborában a kápolnai csatában Verpelétnél megsebesült; felgyógyulva újra elfoglalta hivatalát és nagy tevékenységet fejtett ki Torna vármegyében a szabadságharc érdekében. Paszkevics herceg egy cserkesz csapatot küldött ki a tornaiak megfékezésére. Lükő megmenekült, és helyette Zassz orosz tábornok egy elfogott kereskedőt halálra is ítélt, de a tévedés kiderült, és a megszabadult kereskedő sietett figyelmeztetni Lükőt, mi vár reá, ha az oroszok kezébe kerül.

A szabadságharc után egy ideig bujdosott, majd birtokára vonult és gazdálkodott. 1861-ben Torna vármegye másodalispánná választotta, de nemsokára letette hivatalát. 1865-ben a görgői kerület megválasztotta képviselőjének. 1872-ben Torna megye alispánja lett, de 1873-ban a görgői kerület újból megválasztotta, és azután folytonosan ezt a kerületet képviselte függetlenségi programmal. 1887–92-ben kimaradt, és ezután elvonulva élt szerény falusi magányában.

Az egyházi téren huzamosabb ideig volt tanácsbíró. 1881-től egyházmegyei gondnok, tagja volt a debreceni zsinatnak, a konventnek és a konventi legfőbb bíróságnak; a függetlenségi pártklubnak pedig alelnöke volt.

Országgyűlési beszédei a Naplókban (1865–68, 1872–75, 1875–78, 1878–81, 1881–1884, 1884–87) jelentek meg.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  

További információk

• Országgyűlési almanach. Szerk. Halász Sándor. Bp., Athenaeum, 1886.
• Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.