Főmenü megnyitása

Lajcsák Ferenc, más írásmóddal Laicsák (Selmecbánya (Hont vármegye), 1772. december 12.Váradolaszi, 1843. május 5.) rozsnyói, majd nagyváradi püspök, császári és királyi valóságos belső titkos tanácsos.

Lajcsák Ferenc
Nagyvárad püspöke
Született 1772. december 12.
Selmecbánya
Elhunyt 1843. május 5.
Váradolaszi
Felekezet római katolikus egyház
Püspökségi ideje
1827. október 8. – 1843. május 5.
Előző püspök
Következő püspök
Vurum József
Bémer László

ÉleteSzerkesztés

A gimnáziumot szülővárosában és Egerben végezte. 1789-ben az esztergomi érseki megye kispapjai közé vették fel. A pozsonyi papnevelőben volt teológus és 1793-ban a nagyszombati presbiteriumban a papi rendre készült. 1795-ben ugyanott fölszentelték szubdiakónussá, húsvét hétfőn diakónussá, és segédi és katechetai szolgálatot tett német nyelven 23 éves koráig. Pápai fölszabadításánál fogva december 28-án áldozó pappá szentelték fel. 1796-ban gr. Batthyány József bíbornok Budán az esztergomi helytartóságnál jegyzői hivatalra alkalmazta. 1801-ben Kondé Miklós püspökkel átköltözött Nagyváradra és ott püspöktitkári hivatalt viselt 1803-ig; ennek végén az ó papnevelő-házban igazgatóvá rendelték; hivatalát folytatta az újban is (melynek sarkkövét Miklósy Ferenc püspök tette le 1806. október 13-án, ő pedig, mint 1807. szeptember 8-án kinevezett váradi kanonok 1811-ben fölépített) a megyei és nyugalmazott papság alapítványainak gondviselésével együtt 1814-ig. Püspökszéki főesperes lett 1823-ban; rozsnyói püspök 1825-ben és augusztus 21-én Vurum József nagyváradi püspök fölkente. 1827. október 8-án a nagyváradi püspökségbe áthelyezték és november 27-én püspöki székét el is foglalta; egyszersmind a nagyváradi kedületi iskolák és tanulmányok igazgatására (mely hivatalában 1837-ig működött), királyi tanácsosi címmel kinevezték. 1836. május 13-ával belső titkos tanácsos lett. 1840. június 15-én szélütés érte, amiért hivatalától való fölmentését kérte. Ezt elnyervén 1842. november 16-án püspöki lakából kiköltözött és a Szent Ferenc kapucinusok kolostorába vonta magát.

Jótékonyságáról volt nevezetes; százezrekre menő alapítványai között fölemlítendők: A tanulók díjára: 1828-tól 1842-ig 107 698 forint 35 korona, mindkét nemű gyermekek neveltetésére és eltartására 205 016 forint 16 korona; iskolákra 500 000 forint, Szilágysomlyón egy gimnázium felállítására 1831-ben 10 000 vfrtot adott, sat.

Körlevelet bocsátott ki 1827. március 2-án Rozsnyón püspökmegyéje papjaihoz; Körlevele 1839. március 15-én a vegyes házasságok tárgyában (Sárospataki Füzetek 1864. 737. 1.); levele Beőthy Ödönhöz 1839. május 27. és Beőthy válasza jún. 27. (U. ott, 1864. 349., 350. 1.)

ForrásSzerkesztés

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés