Wikipédia

Lana Del Rey

Lana Del Rey (született Elizabeth Woolridge Grant) (New York, 1985. június 21.[1] –) amerikai énekesnő-dalszövegíró. Művésznevét a néhai Lana Turner hollywoodi színésznő és a Ford Motor Company brazil gyártású Ford Del Rey típusának nevéből alkotta meg.

Lana Del Rey
Életrajzi adatok
BecenévLizzy Grant
ÁlnévLana Del Rey
Született1985. június 21. (38 éves)
New York, New York
Iskolái
  • Kent School
  • Fordham Egyetem
Pályafutás
Műfajokindie rock, pop
Aktív évek2003–
Híres dalVideo Games, Born to Die, Summertime Sadness
Hangszerének, gitár
HangKontraalt
Tevékenységénekes-dalszövegíró
Kiadók5 Points Records
Stranger Records
Interscope
IPI-névazonosító00579892274
Lana Del Rey aláírása
Lana Del Rey aláírása
Lana Del Rey weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lana Del Rey témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Családi háttere és zenei fejlődése szerkesztés

1985. június 21-én, New Yorkban született, a milliomos Rob Grant internetes domain-befektető vállalkozó leányaként, majd a New York állambeli Lake Placidben élt hosszabb ideig. Gyermekkorában nem sok könnyűzenét hallgatott, inkább filmek érdekelték, majd tizenegy éves korától templomi kórusban énekelt. Az írás is egészen fiatal korától kezdve meghatározó volt az életében. Középiskolás korában a pop és a techno volt a zenei közege, de egy tanára, Mr. Campbell, aki azóta is jó barátja, megismertette őt a hiphoppal és más stílusokkal, és rávezette, hogy minden irányzatban van értékes zene. Ebben az időszakban a legnagyobb hatással Kurt Cobain, és a Nirvana, mint „első szerelem” voltak rá hatással, illetve ezek mellett fontos volt az életében Britney Spears, Bruce Springsteen és Elvis Presley zenéje is. Utóbbi, Cobainhez hasonlóan, mély nyomot hagyott a zenei ízlésén. Thomas Newman Amerikai szépséghez írt zenéjét különösen kedveli, megnyugtató hatása miatt[forrás?].

Alabamától Floridáig több helyen is élt. Az első, lemezkiadótól származó bevételéből egy rövidebb időt egy New Jersey-i lakókocsiparkban töltött[2][3] – ez az állítás egyike azoknak, amik az énekesnő körüli vitákat táplálják.

Művészneve szerkesztés

 
Lana Del Rey az amszterdami Paradiso színpadán 2011. november 10-én

Miután a Lizzy Grant név alatt megjelent album mérsékelt érdeklődést keltett, támogatói javasolták, hogy jobban csengő, a dalokban is gyakran felidézett retrós hatású filmes világot idéző művésznevet vegyen fel.[3] A Lana név tiszteletadás a néhai Lana Turner hollywoodi színésznőnek, míg a Del Rey a Ford Motor Company egyik, 1981 és 1991 között Brazíliában gyártott, és kedvelt típusának kellőképpen érdekesen hangzó neve. Grant azt szerette volna, hogy a név az együttese neve legyen, de a zenésztársai és a marketingesek egyetértettek abban, hogy a művésznév őt magát, az énekest kell jelentse.[2][3] A névváltoztatást az énekesnő útját egyengető „jogászok és marketingesek” – akiknek kilétét a művésznő az interjúkban gondosan elkerüli,[4] más előadóművészekhez hasonlóan – javasolták.

Jellemzői szerkesztés

Lana Del Rey számaiban egyfajta sötét, az ötvenes és hatvanas évek filmes világát, és kis mértékben a film noirt idéző hangulat jellemző, amelyet gyakran egészít ki a szövegek hasonló mondanivalója.

Stílusa

Az énekesnő stílusát az indie rock és a pop között szokták meghatározni, de számos stílus hatása érvényesül dalaiban a rock and rolltól a surf rockon és a hiphopon keresztül a keményebb hangzású zenékig. Saját magát egy interjúban tréfásan „gangster Nancy Sinatra” jelzővel illette, amit a sajtó azonban komolyan vett. Zenei stílusa nehezen meghatározható, sok forrásból merít, de az indie rockhoz áll legközelebb. Énekstílusa sokoldalúan alkalmazkodik a zenéhez, gyakran érezhetőek rajta a kedvenceinek hatásai. Összhatásában a törékeny baba és az öntudatos, számító wamp egyaránt jelen van – „Lolita ott rekedt a motorháztető alatt” – ahogy saját magát jellemezte.[5][6] A legnagyobb hatást Kurt Cobain és a Nirvana, Elvis, a Flamingos és a Van Halen[2] gyakorolták rá, de a különböző interjúkban számos más nagy előadót is megemlített már.[7] Soha nem tanult énekelni, de iskolai vagy templomi kórusokban mindig is énekelt. Táncstílusát hawaii alapokra építette fel, Snoop Dogg-gal és hiphoppal, no meg „ahogy jön” egyéni elemekkel tette sajátossá.[6]

Lemezek

Első kislemezét 2008-ban adta ki, még Lizzy Grant néven, rajta a Kill Kill című számmal, amely nem csak címében, de hangvételében is Quentin Tarantino Kill Bill című filmjét idézte. Első „nagylemeze” egy New York-i kiadónál, a 5 Points Recordsnál jelent meg Lana Del Ray (sic!) címmel, 2009 februárjában (más forrás szerint 2010 januárjában[3]). A lemez producere David Kahne volt, aki – többek között – Paul McCartneyval és a The StrokesStrokesszal is dolgozott együtt. A lemezt az Egyesült Államokban kizárólag az iTuneson keresztül lehetett megvásárolni.[2] Az anyagot később, 2011-ben visszavonta, hogy saját nyilatkozata szerint azért, hogy az érdeklődést a készülő második lemezre irányítsa.[3] Második albuma Born to Die címmel jelent meg 2012. január 27-én. A lemez listavezető lett többek közt az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Németországban és Franciaországban is.

A nagylemezről öt kislemez jelent meg: a Video Games, a címadó Born To Die, a Blue Jeans, a Summertime Sadness (ez a kislemezdal csak Németországban, Ausztriában és Svájcban jelent meg hivatalosan) és a National Anthem című dalok. Mindegyik dalhoz készült videóklip is. 2012. szeptember 13-án adták ki a Ride című kislemezdalt, ami a Born To Die – The Paradise Edition című albumot harangozta be. Az album tulajdonképpen a korábbi, Born To Die című lemez bővített újrakiadása, és nyolc új dalt tartalmazott. Az Egyesült Államokban Paradise címen EP formájában is elérhető ez a kiadás kilenc dalos változatban (a Burning Desire című szerzemény a világ többi részén csak bónuszdalként szerepel a dallistán).

2018 szeptemberében jelentette be új albumát, amely várhatóan 2019-ben jelenik meg. A Norman Fucking Rockwell címmel tervezett lemezről eddig két dal jelent meg, a Mariners Apartment Complex és a Venice Bitch. A lemez producere jack Antonoff lesz, aki Lorde Melodramaján és St. Vincent Masseductionjén is dolgozott.[8]

Videóklipek

Klipjeit saját maga vágja és állítja össze, különféle forrásokból gyűjtött super 8-as felvételekből, interneten fellelt és saját videókból és régi filmek részleteiből, ezzel külön jogászgárdának adva munkát, akik a megfelelő szerzői jogi feltételeket biztosítják számára.[2] A videók készítését egyik legkedvesebb hobbijának tartja.[6] Az új nagylemez beharangozójaként 2011. december 27-én megjelent az első professzionális, nagy költségvetésű videója is, a Born to Die, amelyet a francia Yoann Lemoine rendezett. (Ismertebb munkái: Kate Perry Teenage Dream, Mystery Jets Dreaming of Another World.)[9] A Woodkid néven zenéléssel is foglalkozó rendező Lana Del Rey-jel több alkalommal is duettet énekelt: a Video Games mellett Woodkid Iron című számát adták elő.[10]

Habár már létezett egy videó a Blue Jeans című dalhoz, amit maga Lana Del Rey készített a már tőle megszokott montázs-stílusban, kiadtak egy hivatalos, profi verziót is, amit szintén Yoann Lemoine készített, mint korábban a címadó dal, a Born To Die klipjét is. A klip 2012. március 19-én jelent meg az énekesnő hivatalos YouTube csatornáján. Április 21-én a Carmen című dalhoz egy a Lana által összerakott klipet jelentettek meg. A Summertime Sadness című dal 2012. június 22-én jelent meg hivatalosan, a hozzá tartozó klip csak majd egy hónap múlva, július 20-án jött ki. A videóhoz egy külön radio mix is készült a dalból, a német nyelvterületeken ez a verzió hallható a videó alatt. A klip készítői Kyle Newman és Spencer Susser, vendégszereplője pedig Newman felesége, Jaime King. 2012. június 27-én adták ki a hivatalos videóklipet a National Anthem című dalhoz, amit Anthony Mandler készített. A dekadens, inervált és Mammon-imádó Amerikát követendő példaként beálló videóklip elején Lana Marilyn Monroe J .F. Kennedynek címzett dalát idézi meg, majd Jackie Kennedy szerepébe bújik, akinek a férje egy afroamerikai, így a klip a fehér nő – fekete férfi közti szexuális kapcsolatot népszerűsíti, a dalszöveg szerint pedig szó szerint a "pénz a nemzeti himnusz". Anthony Mandler és Lana újra összeálltak, s munkájuk gyümölcse a 2012. október 10-én kiadott videóklip lett, amit a Born To Die – The Paradise Edition című kiadás első kislemezéhez, a Ride című dalhoz készítettek.

Viták szerkesztés

Az állítás, hogy az énekesnő egy időben szinte nincstelenként élt egy lakókocsi parkban, olyan ellentmondásban áll a milliomos apa hírével, amely számos zenei újság, fórum és blog szemében megkérdőjelezte az énekesnő szavahihetőségét. Ezt tovább rontotta a feltételezett, de az énekesnő által mindig is cáfolt szájplasztikája körüli vita, amit azzal próbált elsöpörni, hogy miből tellett volna egy szinte hajléktalan sorból feltörekvő lánynak plasztikai műtétre. Az ellentmondás fennáll, mert az énekesnői imidzsét saját bevallása szerint is az apai segítség révén „jogászok és marketingesek” alakítják.[2][3] A viták gyökerében az a jelenség áll, hogy az alternatív zenei életet és a YouTube-ot hogyan próbálják meg kiadók a saját „termékeik” érdekében kihasználni – az „indie” független, saját magát sikerre vivő művészek mögött valódi tehetség áll-e, vagy fizetett reklámok bújnak mögöttük, és üzleti „kreayshawn” (az angol „kreáció” szó kiforgatott, finomkodó írásmóddal) az egész – beleértve Lana Del Reyt is?[4] Az ellentmondást erősíti számos olyan utalás is, amelyben Lana Del Rey a jogászok és marketingesek által rákényszerített dolgokra hivatkozik. Sajnálatos eredmény az, hogy a valódi tehetségét is kétségbe vonja sok olyan támadója, akik alapvetően az alkalmazott promóciós módszereket kérdőjelezik meg.[7] A Hipster Runoff, független és alternatív körökben mértékadónak elfogadott blog[4] például plasztikai műtétet valószínűsítő képet közölve egyenesen „bukott mainstream művésznek” titulálja, és a megjelenését firtatva kimondva-kimondatlanul a tehetségét kérdőjelezi meg.[11]

Részben a viták miatt, részben pedig azért, mert a sötétebb hangvételű, sajátos stílusú dalait Európában szívesebben fogadják, Londonba költözött. 2011. októberében és novemberében több koncertet adott nagyobb európai városokban, többek között Amszterdamban, Párizsban, Kölnben, Hamburgban, és természetesen Londonban is.[6] Első londoni koncertjére fél óra alatt keltek el a jegyek,[7] és három jelentős újság szakmai rovata is a 2011. év dalának választotta a Video Games című számát.[12]

Bár korai interjúkban újságírói kérdésekre – melyek zenei stílusát és titokzatos, borongós szövegvilágát párhuzamba állították David Lynch jellegzetes hangvételével – azt válaszolta, hogy nem nagyon ismeri a filmrendező munkásságát, de később aztán következetesen azt nyilatkozta, hogy többek között Lynch életműve is jelentős hatással volt a zenéjére.

Diszkográfia szerkesztés

Stúdió albumok
EP-k
Box set

Turnék szerkesztés

  • Born to Die Tour (2011-2012)
  • Paradise Tour (2013)
  • Ultraviolence Tour (2014)
  • The Endless Summer Tour (2015)
  • LA to the Moon Tour (2017-2018)

Filmográfia szerkesztés

Év Film Szerep Megjegyzések
2010 Poolside Lisa Rövid film
2013 Tropico Éva és Szűz Mária Rövid film; közreműködött íróként és zeneszerzőként

Magyarul megjelent művei szerkesztés

  • Violet a fűben hátrahajol; ford. Simon Márton, Tóth Réka Ágnes; Jelenkor, Budapest, 2022

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Baker, Ernest: Interview: Lana Del Rey Talks Plastic Surgery, Internet Backslash and New Album (angol nyelven). Complex Media, 2011. november 7. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  2. ↑ a b c d e f Bateman, Steve: Lana Del Rey on her Past, Present and Future... (angol nyelven). Repeat Online. Repeatfanzine.co.uk, 2010. június. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  3. ↑ a b c d e f Dombal, Ryan: Rising: Lana Del Rey (angol nyelven). Pitchfork. Pitchfork Media Inc., 2011. augusztus 30. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  4. ↑ a b c Johnston, Maura: Is Lana Del Rey The Kreayshawn Of Moody, Electro-Tinged "Indie"? (angol nyelven). The Village Voice. Village Voice LLC., 2011. szeptember 15. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  5. ↑ Dobbins, Amanda: Meet Lana Del Rey, the New Singer Music Bloggers Love to Hate (angol nyelven). Vulture. New York Media, 2011. szeptember 21. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  6. ↑ a b c d Morris, Andy (2011. december 15.). „GQ&A: Lana Del Rey” (angol nyelven). GQ Magazine, London. [2011. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 29.)  
  7. ↑ a b c Swash, Rosie (2011. szeptember 4.). „One to Watch: Lana Del Rey” (angol nyelven). The Obeserver, London, Kiadó: The Guardian News and Media. (Hozzáférés: 2011. december 29.)  
  8. ↑ Gaines. „Lana Del Rey kocsiútja soha nem ér véget”, Recorder, 2018. szeptember 19. (Hozzáférés: 2018. szeptember 19.) 
  9. ↑ Szakítás a montázsokkal: Lana Del Rey első profi klipje (magyar nyelven). Lángoló gitárok, 2011. december 15. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  10. ↑ Youtube találatok Lana Del Rey és Woodkid közös előadásaira (angol nyelven). YouTube. YouTube LLC.. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  11. ↑ Carles: LANA DEL REY: EXPOSED. B4 she was alt, she was a failed mnstrm artist without fake lips (kinda fckn nglsh 4u bro nyelven). Hipster Runoff, 2011. szeptember 13. [2011. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  12. ↑ PJ Harvey, Adele és Lana del Rey hódította meg a zenekritikusokat (magyar nyelven). Kultúra.hu. Nemzeti Erőforrás Minisztérium, 2011. december 25. [2012. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 29.)


További információk szerkesztés

Magyar weblapok szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lana_Del_Rey&oldid=27085221”