Landsverk L–60

svéd könnyű harckocsi

A Landsverk L–60 svéd könnyű harckocsi a Landsverk Művek kisharckocsi-sorozatából, amelyhez az M–21 és L-10 típusok is tartoznak. Hadtörténeti, hadászati jelentősége csekély, a második világháborúban nem került bevetésre. A Magyar Honvédség a licencét megvásárolva, kisebb változtatásokkal szintén gyártotta 38M Toldi I néven.

L-60
Az L-60 Stridsvagn m/40K változata Hässlehomsi Múzeumban, Svédországban
Az L-60 Stridsvagn m/40K változata Hässlehomsi Múzeumban, Svédországban

Fejlesztő ország  Svédország
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok

 Svédország
 Írország

 Dominikai Köztársaság
Gyártó AB Landsverk
Gyártási darabszám 5
Háborús részvétel második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet 3 fő
Hosszúság4,6 m
Szélesség2,0 m
Magasság1,85 m
Tömeg 6800 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 6-13 mm
Elsődleges fegyverzet 1 db 20 mm-es Madsen gépágyú
Másodlagos fegyverzet 1 db 7,95 mm-es géppuska
Műszaki adatok
Motor 8 hengeres Büssing-NAG
Teljesítmény 116 kW (155 LE)
Felfüggesztés rugózott, csillapított lengőkaros, önhordó
Sebesség45-50 km/h
Hatótávolság220 km
A Wikimédia Commons tartalmaz L-60 témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Az első könnyű tankot az 1930-as években fejlesztette ki egy német mérnök, Joseph Vollmer Landsverk L–10 (Stridsvagn m/31) néven. Vollmer korábban az első német tank, az A7V tervezésében is részt vett, ezért tapasztalt szakembernek számított e téren. Nem kevesebb, mint tíz variánst is teszteltek, mire az első prototípus megépült. Az első példányok 1936-ban készültek az AB Landsverk gyárban Oberhausenben L-60 típusjelzéssel. Az első példányok fegyverzete egy 20 mm-es gépágyúból és egy géppuskából állt, amely hasonló volt a német Panzerkampfwagen II könnyű harckocsi fegyverrendszeréhez. A típus licencét a Magyar Honvédség 1937-ben megvásárolta, 1939-től kisebb módosításokkal 38M Toldi I néven gyártották a MÁVAG gyárában. A 215 darab L-60 szolgált a második világháború alatt a svéd fegyveres erőknél 219 m/41 és 282 m/42 közepes tankok mellett. A járművet számos országba exportálták, köztük az ír hadsereg számára is 2 darabot, ahol 1960-ig szolgáltak a Vickers D modellekkel. A típus továbbfejlesztett változatai a Stridsvagn m/40 (m/40 Strv) és Luftvärnskanonvagn L–62 Anti II páncélosok. Svédország 1960-ban a Dominikai Köztársaságnak is adott el modernizált L-60-asokat, amelyek részt vettek a Dominikai polgárháborúban (1965 április). A fennmaradó tizenkét darabot később korszerűsítették az amerikai szabványoknak megfelelően és 2002-ig szolgáltak.

Gyártási változatokSzerkesztés

L-60 ÖSzerkesztés

L-60 (38m Toldi)Szerkesztés

A 20 mm-es gépágyú helyett egy 25 mm-es Bofors gépágyút kapott. Nem adtak neki külön jelet.

L-60 S/LSzerkesztés

Alapból megegyezett a korábbi modellekkel, de a tömege 8,5 t-ra „hízott”. A Svéd Fegyveres Erők Stridsvagen M/38 néven rendszeresítették.

L-60 S/II (Stridsvagen II/39)Szerkesztés

Tornyát áttervezték, amibe egy 39 mm-es Bofors löveget helyeztek el. Egy helyett két géppuskát hordozott. A német motort egy kisebb teljesítményű, de svéd gyártású 142 lóerős benzinmotorra cserélték. A második világháború alatt ennek a változatnak a lövegpajzsát rátét páncélzattal 50 mm-re növelték.

L-60 S/lll (Stridsvagen M/40L)Szerkesztés

A jármű testét 10 cm-rel megnövelték, módosították a tornyát és a frontpáncélzatot rátét páncélzattal 50 mm-re növelték, így a tömege 9,4 t-ra nőtt.

L-60 S/ IV (Landsverk Terro)Szerkesztés

A típus csak papíron létezett.

L-60 S/V (Stridsvagen M/40K)Szerkesztés

A típust már eleve 50 mm-es páncélzattal gyártották, így a tömege 10,9 t-ra nőtt. Ezt a „súlynövekedést” egy 160 lóerős motorral ellensúlyozták.[1]

TechnikaSzerkesztés

 
A Stridsvagn m/38 változat közelről

A Stridvagn m/34 (L-60) volt az első tank, amelyet torziós rudas felfüggesztési rendszerrel láttak el. Ezt találmányt Ferdinand Porsche fejlesztette ki, amely sokkal simább haladást eredményezett, hatékonyabban nyelte el a terep egyenetlenségeit mint a régi laprugók, ugyanakkor megbízhatóbbnak bizonyult a Chistie-féle rendszernél. A futómű egy nagyobb első meghajtó lánckerékkel, négy megduplázott szabadonfutó láncvezető és egy azonos átmérőjű láncfeszítő kerékkel valamint két visszatérő futógörgővel rendelkezett.

FelépítéseSzerkesztés

Oldalanként négy nagy futógörgőn elhelyezett önhordó alváz jellemzi, amelyben a futók páronként egy könyök-lengőkarra voltak erősítve. Rugózása csillapított spirálrugós. Kormányzása nem botkormánnyal, hanem kormánykerékkel történt, a kormánymű kúpkerekeken keresztül csatlakozott a hajtáshoz. Ez a megoldás nem tette lehetővé, hogy az egyik lánctalpat teljesen megállítsák, ezért helyben fordulásra nem képes.

Technikai adataiSzerkesztés

 
A Stridsvagn m/40L változat távolról
  • Mászóképesség: 40°
  • Árokáthidaló képesség: 1,75 m
  • Lépcsőmászó képesség: 0,7 m
  • Gázlóképesség: 1,0 m
  • Lőszerjavadalmazás: 300 db gépágyú lőszer és 3000 db GPU lőszer
  • Hasmagasság: 0,35 m
  • Üzemanyagtartály: 250 l
  • Fordulókör: 8 m
  • Fajlagos talajnyomás: 0,52 kp/cm²
  • Üzemanyag-fogyasztás l/100 km úton/terepen: 100/110

IrodalomSzerkesztés

  • Bombay László, Gyarmati József és Turcsányi Károly. Harckocsik – 1916-tól napjainkig. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3 

További forrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Landsverk L-60 - Elfnet.hu. elfnet.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)