Lengyel család

(Lengyel család (Tóti) szócikkből átirányítva)
A lengyeltóti Lengyel család címere (rajz)
A Szent György-hegyi Balaton felvidéki Lengyel kápolna. 1760 körül a lengyeltóti Lengyel család építtette

A nemes és báró lengyeltóti Lengyel család, egy magyar nemesi család, amely évszázadokon át a Balatonmellékének tehetős és tekintélyes történelmi családja volt. Lengyel Gáspár (17341804) 1778. október 30-án bárói rangot nyert,[1] azonban mivel csak két lánya született, családja főnemesi rangja igen rövid ideig tartott. A család köznemesi ága korábban, lengyeltóti Lengyel János (fl. 1690-1699) keszthelyi főkapitány személyében halt ki.[2]

A család történeteSzerkesztés

A középkorSzerkesztés

Az 1444-ben a családból feltűnt János, a Zala vármegyei Lesencetomaj birtokosa már tomaji Lengyelnek írta magát. Neje Thomay Katalin, Thomay László lánya volt. E Lászlótól származott szigligeti és tóti Lengyel László, aki 1488-ban már ott élt, és 1496-ban Tótin volt birtokos, amelyet éppen e családról neveztek Lengyeltótinak, de ugyanekkor Középtikoson is birtokos volt. 1505-ben ő volt Somogy vármegye egyik követe is a rákosi országgyűlésen, majd 1507-ben a királyi tábla bírája is.

László fiai és leányai is Somogy vármegyében házasodtak: Lengyel János, aki 1527-ben I. Ferdinánd magyar király asztalnokmestere, felesége, Korothnai János mester, nádori ítélőmester fiának, Korothnai Istvánnak a leánya Korothnai Katalin;[3][3] Lengyel Zsófia, túri Szántói János neje; Lengyel Orsolya, Osztopáni Zöld Péter felesége; Lengyel Júlia, Véssey László házastársa; Lengyel Borbála, aki Rátóti Gyulaffy Istvánhoz ment férjhez, és Lengyel Boldizsár, aki továbbvitte a családot.

A család vagyonosságának alapját Lengyel Boldizsár vetette meg, a jelentékeny vagyonú Fajszy Katalinnal, anyja, Somlyay Péter leánya, Anna után a Somlyay-birtoknak is egyik örökösével. Lengyel Boldizsár és Fajszy Katalin gyermeke, Lengyel István volt, aki a 16. század második felében élt és 1577-ben szigligeti várkapitány volt. Az ő felesége, dalkai Hathalmy Zsófia, Hathalmy György és némai Kolosi Erzsébet lánya lett. István 1577-ben osztozott meg testvéreivel; ekkor már nem Somogy vármegye területén, hanem Győr és Komárom vármegyékben élt.[4]

Az újkorSzerkesztés

Lengyel István és dalkai Hathalmy Zsófia gyermekei között: Lengyel Katalin, aki a Nádasdy család köznemesi ágából származó nádasdi Nádasdy Tamás Vas vármegye alispánjának a felesége; Lengyel Fruzsina, ákosházi Sárkány Miklós neje; Lengyel Boldizsár, győri lovastiszt, Lengyel László, aki nádasdi Darabos Juditot vette el; Lengyel Miklós, a pápai vár lovasainak kapitánya, akinek a felesége Gráf Mária és Lengyel János, aki 1606-ban a szigligeti főkapitány, aki assai és ablonckürti Ghyczy Zsuzsannát vette el. 1630 körül már öccse, Lengyel Boldizsár a szigligeti várkapitány volt.[5] Lengyel István lánya, Nádasdy Tamásné Lengyel Katalin, valamint unokaöccsei, azaz Lengyel Miklós gyermekei, Lengyel Zsigmond, Gáspár, Imre, és Törkéncsy Pálné Lengyel Éva 1662-ben osztották meg a Komárom megyei Kolos-Néma egész és Ács részbírtokait. A tihanyi vár által 1573 táján elfoglalt régi Lengyel birtokok ügye csupán a törökök kiűzése (1686) után és a Lengyel család Somogyba való visszatérése során rendeződött. Ebből az örökségből részesültek Lengyel Miklós nővére, Lengyel Katalin, férjezett nevén Nádasdy Tamásné leszármazottai.

Miklósnak a négy fia közül csak Lengyel Zsigmond vitte tovább a családot. 1662-ben elvette Kisfaludy Katalint. Lengyel Zsigmond fia Miklós, aki osztályos vérrokonaival, a Méreyekkel visszatért Somogy vármegyébe, rendbe hozta a Lengyel családot illető birtokait, és 1722-ben a Mérey-ággal megosztozott a Somlyay-Faiszy örökségen. Ebben, leányágon kénytelen volt helyet adni nagyapjának, Miklósnak nővérétől, Nádasdy Tamásné Lengyel Katától származott rokonainak: a Nádasdyaknak, jakabházi Salléroknak, szenttamási Bertalanéknak, felsőbüki Nagyoknak, Belericséknek, tolnai Festeticsék és lovászi és szentmargitai Sümeghyékkel míg a Lengyel János és Ghyczy Zsuzsától származó leányág csak annyiban örökösödött, amennyiben a Méreyekkel való gyakori összeházasodás által a másik ágon is jogigénylő volt. A kizárt ágak később – részben – érvényesítették jogaikat, az 1745-ben történt osztozkodáskor.

Lengyel Miklós elvette mártonfalvi Mártonfalvay Magdolnát, és tőle született Lengyel Gáspár (17131755). Lengyel Gáspár, Sztrányai Júliától való gyermekei: Lengyel Antal (17511800), aki nejével, pallini Inkey Máriával magtalan, és Lengyel Gáspár (17341804), aki vagyonát jelentékenyen érintő költséggel, 1778. október 30-án bárói rangot nyert Mária Terézia magyar királynőtől.[6] Ága azonban vele kihalt. Pongrácz Erzsébet grófnő feleségétől csak leányai lettek: Lengyel Júlia, báró Pászthory Menyhért (17641849) hitvese és Lengyel Krisztina (17811814), báró Putheany Vencel felesége, akinek osztályrészbe a zalai birtokok jutottak.[4]

Lengyel Lajos, Nádasdy Teréztől való fia, Lengyel Imre (17451799), a nemesi ágat sírba vitte. Nejétől, báró kesselõkõi Majthényi Esztertől való leánya, Lengyel Anna, tarródházi Kiss Ignácnak lett neje. Az örökölt vagyont a leányágak nem tudták megtartani. A Pászthory-részt, Lengyel Julianna veje, rigyicai Kovács Mihály pazarlása, a nemesi ág vagyonát tarródházi Kiss Ignácné vonta el a család kezéről. Nem a Lengyel- csak a Somlyay-Faiszy-örökségből jutott tekintélyes vagyon Lengyel Miklós és Martonfalvay Magdolna leányaira Lengyel Júlia Vrancsics Istvánnéra, Lengyel Krisztinára, a nedecei Nedeczky családból való Nedeczky Nedeczky Károly feleségére és Lengyel Borbála bodorfalvi Baranyai Imrénére, illetve ezek örököseire.[7]

A család köznemesi ága korábban halt ki Lengyel János (fl. 1690-1699) keszthelyi főkapitány személyében. Lengyel János, lengyeltóti Lengyel István Szigliget várának főkapitánya, és körtvélyessi Körtvélyessy Magdolna fia, lengyeltóti Lengyel László győri kapitány és nádasdi Darabos Judit unokája volt. Lengyel János keszthelyi főkapitány tisztéről lemondott, mikor Bakács Sándor halála után, 1686-tól 1701-ig a keszthelyi vár főkapitánya lett. Keszthelyi birtokrésszel is rendelkezett. 1686-ban vezetésével a keszthelyi helyőrség részt vett Buda visszavételében, ezt követően a Duna mentén folyó sikeres őszi hadműveletekben.[8]

A család nemesi címereSzerkesztés

A lengyeltóti Lengyel család nemesi címere: Kék pajzsban zöld mezőn jobbra fordult, felugró egyszarvú volt. Sisakdísz: a koronából kinövő pajzsbeli egyszarvú. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst.[9]

Más változatai is fordultak elő a család címeréről. A legkorábbi ismert címer azonos az előbb leírttal, azonban a felső jobb oldalon egy vörös ruhás kar fogta az ágaskodó egyszarvú szarvát. Később, ez a változat kiesett és inkább szarván koszorút vívő egyszarvú szerepelt a pajzsban. Ezután a változat után az egyszerű ágaskodó egyszarvú verzió ismeretes. Az 1787-es szigligeti Lengyel családi kápolna homlokzatán látható a legkorábbi címer változat, amelyen a vörös ruhás kar fogja az ágaskodó egyszarvú szarvát.[10]

Más Lengyel nevű családokSzerkesztés

A magyar történelem során több Lengyel nevű család is felbukkant, de ezek többnyire csekély jelentősséggel bírtak. Említésre méltóak a következők:

  • Sásvári Lengyel család: Ugocsa vármegye egyik nemesi családja volt, egyik tagja, Jakab 1442-ben vármegyéje alispánja volt;
  • Simai Lengyel család: Békés vármegye egyik XV. században említett családja;
  • Szakállosfalvi Lengyel család: e családból János tiszántúli kerületi táblai jegyző 1844-ben;
  • Primiszlói Lengyel család: erdélyi nemesi család, orvosokat, tanárokat és ügyvédeket adtak a 19. században;
  • Tordai Lengyel család: szintén erdélyi család, Torda és Vízakna környékén viseltek hivatalokat.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 51. kötet, 63-65. oldal
  2. Vas vármegye nemes családjai (családfa melléklettel). Írta Balogh Gyula. Kiegészítette Szluha Márton [Szombathely, 1894 – Reprint: Budapest, 1999]. 32.-33.o.
  3. a b MNL.DF.48739.1518-07-18
  4. a b genealogy.eu - Lengyel family
  5. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 44. kötet - 176-178. oldal
  6. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 51. kötet - 63-65. oldal
  7. A tóti Lengyel család története a 15-18. században
  8. VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON - Lengyel János keszthelyi főkapitány
  9. SOMOGY VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Írta Baranyai Béla orsz. levéltári fogalmazó, Somogy vármegye volt főlevéltárosa
  10. Tóti Lengyel család címere