Főmenü megnyitása

Leonardo Bruni

itáliai humanista, történetíró és államférfi

Leonardo Bruni vagy Leonardo Aretino (1370 k. – 1444. március 9.) itáliai humanista, történetíró és államférfi volt. Őt nevezték az első modern történetírónak.

Leonardo Bruni
Leonardo Bruni 2.jpg
Életrajzi adatok
Született1370 körül
Arezzo
Elhunyt1444. március 9. (kb. 75 évesen)
Firenze
Sírhely Santa Croce
Ismeretes mint történetíró
Pályafutása
Szakterület történettudomány
A Wikimédia Commons tartalmaz Leonardo Bruni témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletrajzSzerkesztés

Leonardo Bruni a toszkániai Arezzóban született, 1370 körül. A politikai és kulturális vezető, Coluccio Salutati tanítványa volt, akit Firenze kancellárjaként követett is hivatalában. Apostoli titkárként négy pápát is szolgált 1405 és 1414 között. Kancellári éveit 1410–11 között, valamint 1427-től 1444-es haláláig háborúk árnyékolták be. Noha a legmagasabb politikai tisztségeket is betöltötte, az Albizzi és a Medici családokhoz képest viszonylag súlytalan volt a politikai porondon. Ugyanakkor 1437-ben Cosimo de’ Medici riválisaként lépett föl, összeesküvést szőve ellene. Bruni 1444-ben, Firenzében halt meg, és hivatalában Carlo Marsuppini követte.

JelentőségeSzerkesztés

 
De primo bello punico, 1471

Bruni legfontosabb munkája 'A firenzei nép története', amit az első modern történeti munkának is neveztek. Ő írt elsőként hármas felosztásban az emberiség történetéről, azaz ő alkalmazta először az antikvitás, középkor, modern kor nézetet. Azonban a Bruni által használt évszámok nem esnek egybe a történészek által ma elfogadott korszakhatárokkal. Mindenesetre ő rakta le egy hármas osztatú történelemszemlélet alapjait. Ugyan valószínűleg nem volt Bruni célja a történetírás szekularizálása, azonban ez a hármas felosztás semmi esetre sem egyezik az egyházi szemlélettel. Ezért is nevezték őt később az első modern történetírónak. Bruni koncepciójának alapjai Petrarcánál is megtalálhatóak, aki először választotta el a klasszikus korszakot a későbbi hanyatlástól, azaz a tenebrae-től ("sötétség, árnyék"). Bruni azt állította, hogy Itália újraéledt az ő korában, és ezért el lehet mondani róla, hogy egy új korszakba lépett.

Bruni egyik leghíresebb munkája az 'Új Cicero', ami a római államférfi életrajza. Szintén írt életrajzi munkákat olaszul Dantéról és Petrarcáról is. Bruni kezdte el használni a studia humanitatis kifejezést, ami nagyjából az emberi erőfeszítések, teljesítmények vizsgálatát jelentette, szemben a teológia vagy a metafizika tárgyával. Innen ered a humanista kifejezés, a kor tudósaival kapcsolatban.

Humanistaként Bruni legfőképpen görög szövegek latinra fordításával foglalkozott. Ezek közül is elsősorban filozófiai és történeti munkákat fordított, úgy mint Arisztotelészt és Prokopioszt. Bruni Arisztotelész-fordításai, úgy mint a Nikomakhoszi etikáé és a Politikáé, vagy a Pszeudo-Arisztotelészi Ekonómiáé úgy kéziratban, mint nyomtatásban széleskörűen elterjedtek. A görög történészt, Aelius Aristeidest ő ismertette meg a reneszánsz kor politikai gondolkodóival, azáltal, hogy az említett szerző Athénról szóló művét (Panathenicus) felhasználta saját, Firenzéről írt dicsőítő beszédéhez (1401 k.). Ebben a műben az általa vallott köztársaság-párti nézeteket igyekezett alátámasztani. Mindezek mellett még egy görög nyelvű értekezést is írt Firenze város alkotmányáról.

Bruni Firenzében halt meg 1444-ben, és itt is temették el. Sírhelye a firenzei Santa Croce bazilika falába építve található. A síremléket Bernardo Rossellino készítette el.

Latin nyelvű munkái online hozzáférésselSzerkesztés

MagyarulSzerkesztés

  • Lionardo Bruni Dante életrajza, Giovanni Villani firenzei krónikájának Dante rubrikája és a Boccaccio féle Vita intera néhány fejezete. Ford., bev., jegyz. Kaposy József. (Sajtó alá rend. Király György. [Ill.] Kozma Lajos).. - Gyomán : Kner, 1921.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leonardo Bruni című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés