Főmenü megnyitása

A Liège–Bastogne–Liège a legidősebb országúti kerékpárverseny, egyike az öt Monumentumnak, az öt legnagyobb presztízzsel rendelkező egynapos versenynek.

Liège–Bastogne–Liège
(Liège–Bastogne–Liège (francia)
La Doyenne – A legidősebb hölgy)
A mezőny a 2008-as Liège–Bastogne–Liège versenyen
A mezőny a 2008-as Liège–Bastogne–Liège versenyen

Sports current event.svg 2019-as Liège–Bastogne–Liège
CímvédőDánia Jakob Fuglsang
Legtöbb győzelemBelgium Eddy Merckx (5)
Adatok
Sportág országúti kerékpárverseny
KontinensEurópa
OrszágArdennek,  Belgium
Időpontáprilis második fele
Első esemény1892 (győztes: Belgium Léon Houa)
Eddigi események száma105 (2019)

TörténelemSzerkesztés

Az első versenyt 1892-ben rendezték meg az amatőröknek, 1894-ben a profiknak, mindkettőt a belga Léon Houa nyerte. A 2005-ig része volt az UCI Országúti Világkupának, majd 2007-ig az UCI ProTournak. A La Flèche Wallonne-nal együtt részei a belga Ardennek-sorozatnak. A két klasszikust egy ideig egymás utáni napokon rendezték meg, manapság általában a Fléche Wallonne-t szerdán, a Liège–Bastogne–Liège-t vasárnap futják. Mindkettőt az Amaury Sport Organisation szervezi, aminek a Nemzetközi Kerékpáros Szövetséggel való vitái után a versenyeket (a Tour de France-szal együtt) 2008-ban kivették az UCI ProTour sorozatból. Mindössze hat versenyző tudott "duplázni", azaz egy évben megnyerni mindkét versenyt: a svájci Ferdi Kübler (1951-ben és 1952-ben), a belga Stan Ockers (1955-ben) és Eddy Merckx (1972-ben), az olasz Moreno Argentin (1991-ben) és Davide Rebellin (2004-ben), és a spanyol Alejandro Valverde (2006-ban).

A versenyt gyakran sújtják szélsőséges időjárási körülmények, a legemlékezetesebb az 1980-as verseny, amikor egész nap szakadó hóesésben kellett kerékpároznia a mezőnynek, végül a francia Bernard Hinault több, mint 10 perc előnnyel nyert. 1957-ben két győztest hirdettek, mivel az elsőként célba érő Germain Derijcke áthajtott egy lezárt vasúti kereszteződésen ezért az eredetileg második Frans Schoubbent léptették elő. Mivel Derijcke-nek több, mint három perc előnye volt a célban ezért nem diszkvalifikálták, mivel nem ezen múlott a végkimenetel.[1]

Az útvonalSzerkesztés

A mezőny Liège-ből indul és egyenesen Bastogne-ba megy 95 km-en át, a visszaút 163 km-es, kanyargósabb és magába foglalja a legtöbb emelkedőt a verseny során. A befutó a rövid, de meredek Szent Miklós-hegyen (Cote de Saint-Nicolas) van. A sok kisebb hegy rengeteg lehetőséget ad támadásokra, ezért általában agresszív versenyzők tudnak diadalmaskodni.

 
A Côte de "La Redoute"
A híresebb emelkedők
Km Név Hosszúság Meredekség[forrás?]
57,7 Côte de Ny' 1,8 km
82,5 Côte de la Roche-en-Ardenne 2,9 km 5.9°
128,5 Côte de Saint-Roch 1 km 11.2°
171 Côte de Wanne 2,2 km 7.7°
177,5 Côte de Stockeu 1,1 km 11.6°
183 Côte de la Haute-Levée 3,4 km
195,5 Côte du Rosier 3,9 km 6.3°
208 Côte de la Vecquée 3,2 km 6.2°
225 Côte de la Redoute 2,3 km 7.4°
231 Côte de Sprimont 1,5 km
246 Côte du Sart-Tilman-Tilff 3,7 km 5.9°
254,5 Côte de Saint-Nicolas 0,9 km 11°

GyőztesekSzerkesztés

Év Győztes
1892   Léon Houa
1893   Léon Houa
1894   Léon Houa
18951907 nem rendeztek
1908   André Trousselier
1909   Victor Fastre
1910 nem rendeztek
1911   Joseph Van Daele
1912   Omer Verschoore
1913   Mauritz Moritz
19141918 nem rendeztek
1919   Léon Devos
1920   Léon Scieur
1921   Louis Mottiat
1922   Louis Mottiat
1923   René Vermandel
1924   René Vermandel
1925   Georges Ronssel
1926   Dieudonné Smets
1927   Maurice Raes
1928   Ernest Mottard
1929   Alphonse Schepers
1930   Hermann Buse
1931   Alphonse Schepers
1932   Marcel Houyoux
1933   François Gardier
1934   Théo Herckenrath
1935   Alphonse Schepers
1936   Albert Beckaert
1937   Eloi Meuleberg
1938   Alphonse Deloor
19401942 nem rendeztek
1943   Richard Depoorter
1944 nem rendeztek
1945   Jean Engels
1946   Prosper Depredomme
1947   Richard Depoorter
1948   Maurice Mollin
1949   Camille Danguillaume

Év Győztes
1950   Prosper Depredomme
1951   Ferdi Kubler
1952   Ferdi Kubler
1953   Aloïs De Hertog
1954   Marcel Ernzer
1955   Stan Ockers
1956   Fred De Bruyne
1957   Germain Derijcke
1958   Fred De Bruyne
1959   Fred De Bruyne
1960   Albertus Geldermans
1961   Rik Van Looy
1962   Jef Planckaert
1963   Frans Melckenbeeck
1964   Willy Blocklandt
1965   Carmine Preciozi
1966   Jacques Anquetil
1967   Walter Godefroot
1968   Valere Van Sweefelt
1969   Eddy Merckx
1970   Roger De Vlaminck
1971   Eddy Merckx
1972   Eddy Merckx
1973   Eddy Merckx
1974   Georges Pintens
1975   Eddy Merckx
1976   Joseph Bruyère
1977   Bernard Hinault
1978   Joseph Bruyère
1979   Dietrich Thurau
1980   Bernard Hinault
1981   Josef Fuchs
1982   Silvano Contini
1983   Steven Rooks
1984   Sean Kelly
1985   Maureno Argentin
1986   Maureno Argentin
1987   Maureno Argentin
1988   Adri van der Poel

Év Győztes
1989   Sean Kelly
1990   Eric Van Lancker
1991   Maureno Argentin
1992   Dirk De Wolf
1993   Rolf Sørensen
1994   Jevgenyij Berzin
1995   Mauro Gianetti
1996   Pascal Richard
1997   Michele Bartoli
1998   Michele Bartoli
1999   Frank Vandenbroucke
2000   Paolo Bettini
2001   Oskar Camenzind
2002   Paolo Bettini
2003   Tyler Hamilton
2004   Davide Rebellin
2005   Alekszandr Vinokurov
2006   Alejandro Valverde
2007   Danilo Di Luca
2008   Alejandro Valverde
2009   Andy Schleck
2010   Alekszandr Vinokurov
2011   Philippe Gilbert
2012   Makszim Iglinszkij
2013   Daniel Martin
2014   Simon Gerrans
2015   Alejandro Valverde
2016   Wout Poels
2017   Alejandro Valverde
2018   Bob Jungels
2019   Jakob Fuglsang

ForrásokSzerkesztés

  1. Liège-Bastogne-Liège's cold memories. Cyclingnews.com. (Hozzáférés: 2008. április 24.)

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Liège–Bastogne–Liège témájú médiaállományokat.