A Libellula a rovarok (Insecta) osztályában a szitakötők (Odonata) rendjébe sorolt a laposhasú acsák (Libellulidae) családjának névadó neme.

Libellula
Kisfoltos laposacsa (korábban mocsári szitakötő) (Libellula fulva)
Kisfoltos laposacsa (korábban mocsári szitakötő) (Libellula fulva)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Ősszárnyúak (Palaeoptera)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Alrend: Egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera)
Család: Laposhasú acsák (Libellulidae)
Alcsalád: Laposhasú acsaformák (Libellulinae)
Nem: Libellula
Linnaeus, 1758
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Libellula témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Libellula témájú kategóriát.

Származása, elterjedése

szerkesztés

Az északi félteke mérsékelt égövére jellemzőek; a legtöbb fajuk az Egyesült Államokban él. Az európai fajok közül Magyarországon a család névadója, azaz a laposhasú acsa (Libellula depressa) mellett a kisfoltos laposacsa (Libellula fulva) és a négyfoltos acsa (Libellula quadrimaculata) fordul elő.

Megjelenése, felépítése

szerkesztés

Közepes termetű szitakötő. Szárnyai, különösen a hátsó szárnyak tövénél nagyobb barnás foltokat láthatunk. E foltok kiterjedése fajonként, sőt egyedenként is változó. Hasonló barnás foltjai a sárkány-szitakötők (Corduliidae) közé tartozó Epitheca bimaculata hátsó szárnyainak tövén is vannak, e faj alkata azonban a laposhasú acsákétól (Libellulidae) jelentősen eltér.

A fiatal hímek és nőstények színezete meglehetősen hasonló. Később a nőstények színezete kevésbé változik, a hímeké lényegesen többet. Lárvája széles, lapos.

Életmódja, élőhelye

szerkesztés

Síkvidéki állóvizekben és lassú folyóvizekben él; egyes fajok a víztől távolabb is megjelennek.

Lesből vadászik; zsákmányát rendszerint még a levegőben elfogyasztja.

Magyarországon egy nemzedéke repül április–májustól július–augusztusig.

Szaporodása

szerkesztés

A levegőben párzik. A nőstény a petéket magánosan, röptében, potrohának végét a vízbe mártogatva rakja, majd hamarosan újra párzik. Ha tócsája kiszárad, a lárva beássa magát, és ebben a nyugalmi állapotban több hétig életben maradhat. Két év alatt fejlődik ki úgy, hogy mindkét évben áttelel.