Liliom (színmű)

Molnár Ferenc színműve
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 16.

A Liliom Molnár Ferenc egyik leghíresebb színdarabja, melyet 1909-ben írt. Ősbemutatóját is 1909-ben tartották a Vígszínházban. Richard Rodgers és Oscar Hammerstein Carousel című musicaljének alapjául is szolgált.

Liliom
Az első kiadás
Az első kiadás
Adatok
SzerzőMolnár Ferenc
Műfajdráma
Eredeti nyelvmagyar

Szereplők
  • Liliom
  • Juli
  • Mari
  • Ficsur
  • Hugó
  • Linemann
  • Muskátné
  • Lujza
  • Hollunderné
  • A Hollunder fiú
  • Orvos
  • Fogalmazó
  • Berkovics
  • Az esztergályos
  • Kapitány
  • Öreg rendőr
  • Budai rendőr
  • Dr. Reich
  • Kádár István
  • Első detektív
  • Második detektív
  • Első lovasrendőr
  • Második lovasrendőr
  • Négy kis cseléd
  • Négy detektív
Cselekmény helyszíneVárosliget, másvilág
Cselekmény ideje20. század eleje

Premier dátuma1909. december 7.
Premier helyeBudapest, Vígszínház
A Wikimédia Commons tartalmaz Liliom témájú médiaállományokat.

Főbb szereplők

szerkesztés
 
Csortos Gyula, Liliom, 1919
 
Az 1921-es New York-i előadás színpadképén Joseph Schildkraut, Evelyn Chard és Eva Le Gallienne
  • Liliom - körhintáslegény
  • Juli - cselédlány, aki beleszeret Liliomba
  • Mari - Juli barátnője
  • Ficsúr - Liliom barátja, bűnöző
  • Muskátné - a körhinta tulajdonosa, ahol Liliom dolgozik
  • Hollunderné - özvegy fényképész, nála lakik Juli és Liliom miután összeházasodtak

Története

szerkesztés

Liliom, a körhinta kikiáltója beleszeret Julikába, a cselédlányba, mindketten elveszítik munkájukat, Liliom rosszul bánik a lánnyal, pedig szereti őt. Amikor megtudja, hogy a lány várandós, örül és elhatározza, hogy előteremti a családi élethez szükséges anyagi forrásokat. Visszatér Muskátnéhoz, aki szerelmes a férfiba. Ficsúrral, bűnöző barátjával próbál pénzt szerezni, ez katasztrófába torkollik. Ficsúr elmenekül, Liliom pedig megöli magát. A játék a túlvilágon folytatódik, ahonnan Liliomot még egyetlen napra "visszaengedik" a Földre.

Első bemutatói a Vígszínházban

szerkesztés

A darab magyarországi bemutatóján, 1909-ben megbukott.

Az eredeti szereposztás:


1912-ben szerződtették Csortos Gyulát a Vígszínházhoz, amely erős gazdasági pozíciót és művészi rangot vívott ki magának, valamennyi szerepet híres színésszel játszatott.

Csortos Gyula fiatalságot és erőt ötvöző szenvedélyes emberábrázolása felfrissítette a színház játékstílusát. A szerzők és különösen Molnár Ferenc ragaszkodott hozzá, és a darab második vígsszínházi bemuatóján, 1919-ben sikerre is vitte a korábban megbukott Liliomot.[1]

„A Vígszínház kitűnő előadásában a Liliom szinte káprázatos hatást tett – a közönség egy része különösen élvezettel habzsolta a darab megríkató szentimentalizmusát és érzék-csiklandó mozzanatait s harsogva nevetett még kevésbbé sikerült élcein is.”[2]

Világhír

szerkesztés
 
Joseph Schildkraut a New York-i bemutató címszereplője (1921)

A darab igazi siker volt Benjamin Glazer fordításában a Broadwayn, 1921-ben.

1926-ban Londonban Ivor Novello játszotta Liliomot.

1939-ben az Orson Welles-rendezte egyórás rádiós adaptációban maga Welles játszotta a főszerepet. Julit Helen Hayes, Muskátnét Agnes Moorehead alakította. A műsorból készült felvétel ma is meghallgatható online.[3]

1940-ben ismét színházi előadásként mutatták be Amerikában, New Yorkban Burgess Meredith és Ingrid Bergman főszereplésével, Ficsúrt Elia Kazan játszotta.

Dramaturgiai újragondolások

szerkesztés

1982-ben a szolnoki Szigligeti Színház mutatta be a darabot Babarczy László rendezésében, Lukáts Andor (Liliom) és Fehér Anna (Julika) főszereplésével. Babarczy újragondolta a darab szerkezetét és cselekményét. A hatodik és a hetedik képet, melyben Liliom a másvilágon van és tizenhat évvel később meglátogatja Julikát és lányát az ötödik kép elé helyezte, így Liliom lelkének története lázálomként jelent meg a csirkefogó halála előtt. Az előadást végül az ötödik kép zárta, melyben Liliom meghal és elbúcsúzik kedvesétől. Babarczy ezzel a koncepcióval még háromszor vitte színre a darabot: Kaposváron (1983), Újvidéken (1990), a Vígszínházban (1993) és Marosvásárhelyen (2000).

21. századi hazai bemutatók

szerkesztés
  • 2009: „…nem is örökzöld, hanem örökvirágzó…[4]
  • 2014: „A darab legszebb és legdrámaibb csúcspontja az utolsó jelenet, Liliom halála. Talán addig a pillanatig nem is igazán értjük mit is keres egymás mellett ez a két ember, de ahogy Juli próbálja »visszahúzni« Liliomot a halálból megértjük, hogy bár még maguknak sem vallanák be, de örökre összetartoznak.[5]
  • 2016: „Julika, a cselédlány soha többé nem megy haza kimenőjéről, hanem a körhintás-csalogató Liliom kedvese lesz. Liliomot a körhinta-tulajdonos Muskátné, a férfi szeretője rúgja ki, amiért kiáll a kis cselédbogár mellett. Liliom és Julika együtt nyomorognak, közben Julika gyereket vár, ám Liliom türelmetlenül, rosszul bánik vele. Pedig szeretik egymást, igaz, mély szerelemmel. Olyan szerelemmel, ami ebben a világban nem is érthető, és nem is teljesülhet be igazán, és ami talán számukra is felfoghatatlan. De egymás iránt érzett hűségük még Liliom halála után is kitart, és örökre összeköti őket.[6]

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Liliom című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.