Főmenü megnyitása

Lionel George Logue, CVO (1880. február 26.1953. április 12.) ausztrál beszédterapeuta és amatőr színpadi színész, aki a dadogásban szenvedő VI. György brit király sikeres kezelésével vált híressé.

Lionel Logue
Lionel Logue 1930 körül
Lionel Logue 1930 körül
Életrajzi adatok
Született1880. február 26.
Adelaide, Dél-Ausztrália Dél-Ausztrália
Elhunyt1953. április 12. (73 évesen)
London, Egyesült Királyság Nagy-Britannia
Sírhely London
Ismeretes mint VI. György brit király beszédterapeutája
Nemzetiség ausztrál
Házastárs Myrtle Gruenert (1907-1945)
Iskolái
  • Prince Alfred College
  • University of Adelaide
Pályafutása
Szakterület beszéd és ékesszólás
Szakmai kitüntetések
Commander of the Royal Victorian Order
A Wikimédia Commons tartalmaz Lionel Logue témájú médiaállományokat.

Logue az 1900-as évek elején Ausztráliában szerzett hírnevet szónoklással és ékesszólás oktatásával. Később beszédzavarokban szenvedő páciensek, köztük az első világháborúban megsérült veteránok kezelésével vált ismertté. Az 1920-as években családjával Londonba költözött, ahol Logue A Harley Streeten rendelőt nyitott. Itt ismerte meg Albert herceget (a későbbi VI. Györgyöt), akinek segített úrrá lennie dadogásán. Ezáltal a herceg pár év múlva helyt tudott állni nyilvános beszéddel kapcsolatos, immár királyi feladatai ellátásában is. Logue Albert herceg 1936-os királlyá választása után is segédkezett az új brit uralkodó, VI. György beszédeinél, főként a második világháború alatt. A két eltérő társadalmi rangú férfi jó barátságban maradt a király 1952-ben bekövetkezett haláláig.

Részben Logue életéről, illetve VI. Györggyel való kapcsolatáról született a 2010-es A király beszéde című Oscar-díjas film, melyben Logue-ot az ausztrál színész, Geoffrey Rush alakítja. A színész egy Oscar-jelölést és számos egyéb filmes elismerést kapott a logopédus megformálásáért.

Tartalomjegyzék

FiatalkoraSzerkesztés

Lionel George Logue a Dél-Ausztráliában fekvő Adelaide városban látta meg a napvilágot, négy gyermek közül a legidősebbként. Nagyapja, Edward Logue Dublinból származott, 1850-ben érkezett az ausztrál városba és alapította meg a Logue sörfőzdét (mely Edward 1868-ban bekövetkezett halála után beolvadt a Dél-Ausztráliai Sörfőző Társaságba). Logue édesapja, George Edward Logue könyvelőként dolgozott a sörfőzdében, majd feleségével (Logue édesanyjával), Lavinia Rankinnal együtt az Elephant and Castle Hotelt irányította.[1]

Logue a Prince Albert College-ben tanult 1889 és 1896 között. Amikor képtelen volt eldönteni, milyen irányban tanuljon tovább, véletlenül rátalált Henry Wadsworth Longfellow Hiawata éneke című művére.[2] A költemény ritmusa elbűvölte Logue-t, aki úgy döntött, a hangok iránti érdeklődéséből és rajongásából hivatást épít. 16 évesen otthagyta az iskolát és ékesszólást kezdett el tanulni Edward Reevestől. Reeves 1878-ban költözött Adelaide-be; nappal ékesszólást tanított, esténként pedig népszerű telt házas szónoki előadásokat tartott. 1902-től Logue Reeves titkára és helyettese lett, ezzel párhuzamosan amatőr színjátszással is foglalkozott. Az Elder-konzervatóriumban zeneművészetet is tanult. Logue is elkezdett önálló előadásokat tartani, sikeresen. „Mr. Logue fiatal, de tiszta, erőteljes hanggal bír, és igen kellemes jelenség a színpadon” – írta egy helyi újságcikk.[3]

Édesapja 1902. november 17-i halálát követően Logue önállóan kezdett ékesszólást tanítani Adelaide-ben. 1904-re szakmai hírnévre tett szert és a helyi újságok is méltatták előadásait. Ennek ellenére úgy döntött, pénzkeresés céljából 2000 kilométerrel nyugatabbra költözik, a nyugat-ausztráliai Kalgoorlie aranybányáihoz, hogy ott egy elektromos cégnél vállaljon munkát.[4][5]

Hivatásos pályafutásaSzerkesztés

 
Logue és Myrtle 1906-ban, az eljegyzésükkor

Hivatásos pályafutása Perthben, Nyugat-Ausztrália fővárosában kezdődött. Logue ide a gazdasági fellendülés miatt költözött. Itt az ékesszólás oktatása, a színészkedés és szónoklás mellett beszédszépészeti klubot is létrehozott.

1907. március 20-án vette feleségül Perthben a Szent György-székesegyházban Myrtle Gruenertet, aki irodistaként dolgozott. Házasságuk alatt három fiuk született, Valentine (aki később elismert idegsebész lett), Laurie és Anthony.

1911-ben az immár házas Logue feleségével világ körüli útra indult, hogy a nyilvános beszéddel kapcsolatos szakmai tapasztalatait tovább mélyítse. Az első világháború alatt Logue – akit egészségügyi okokból elutasított a hadsereg – ausztrál háborús veteránokkal kezdett foglalkozni. Páciensei mind beszédzavarokkal küszködtek a háborúban elszenvedett traumák miatt.[6] Az ingyenes kezelésekről Logue úgy nyilatkozott, hogy azokat „a hangképzés türelmes oktatásának és a páciens önbizalom-erősítésének” kombinációjával végzi.[5][7]

1924-ben feleségével és három fiukkal Angliába utaztak nyaralni, azonban a tartós letelepedés mellett döntöttek. Logue beszédhibás iskolás gyerekek oktatásával, majd 1926-ban saját Harley Street-i rendelőjének megnyitásával keresett pénzt. Itt találkozott York hercegével, a későbbi VI. Györggyel.[8]

VI. György kezeléseSzerkesztés

 
VI. György brit uralkodó, Logue leghíresebb páciense

Mielőtt trónra került, Albert herceg, York hercege rettegett a nyilvános beszédtől súlyos dadogása miatt. 1925. október 31-én a Wembley Stadionban a Birodalmi Kiállítás alkalmából köszöntő beszédet kellett tartania, amely megalázónak bizonyult a beszédhibás herceg számára.[9] A negatív élmény hatására a herceg úgy döntött, megoldást talál problémájára. 1926-ban kereste fel Logue-ot (érdekesség, hogy Logue korábban a közönség soraiban élőben hallgatta a Wembley-ben megtartott beszédet). Arról, hogy a király hogyan talált rá éppen Logue-ra, többféle változat létezik: egyesek úgy tartják, Logue-ot egy ausztrál ismerőse ajánlotta be az udvari kamarásnál. Más vélemények szerint Evelyn „Boo” Laye, egy operetténekesnő, a hercegi pár barátja Logue-hoz fordult tanácsért. Az énekesnőt annyira lenyűgözte a logopédus szakmai tudása, hogy a hercegnek is megemlítette ezt.[10]

Logue a hercegnek napi egyórányi gyakorlást, köztük légzőgyakorlatokat és nyelvtörőket írt elő. A herceg szorgalmasan gyakorolt, a kezelés hatására megnőtt az önbizalma, ezzel el tudta kerülni a görcsös izomrángásokat beszéd közben.[11] 1927-re magabiztosan beszélt: ausztrál útja során Canberrában az új Parlament épületének megnyitása alkalmából hibátlan beszédet mondott.[12][13]

Az 1930-as és 1940-es években is együtt dolgoztak. Logue segédkezett a király fontosabb beszédeinél, mint például a megkoronázásánál vagy a második világháború során a Brit Birodalomban sugárzott rádióbeszédeinél.[12][14] A két, eltérő társadalmi rangú férfi jó barátságban maradt egészen a király 1952-ben bekövetkezett haláláig.

VI. György halála után Logue az alábbi levelet írta a király özvegyének:

Őfelsége 1926 óta megtisztelt azzal, hogy engedélyezte beszédének javítását, & soha ember nem dolgozott keményebben nála, & nem is ért el ekkora eredményt. Ezekben az években felséged jelentette számára az erő forrását, & gyakran mondta nekem, milyen sokkal tartozik önnek, ezt a kiváló eredményt sosem érte volna el a segítsége nélkül. Sosem felejtem el felséged kegyes segítségét azután, hogy szeretett feleségem elhunyt.[15]

Az anyakirálynő két nappal később válaszolt:

Azt hiszem, mindenkinél jobban tudom, milyen nagy segítséget jelentett ön a királynak, nem csupán a beszédben, de az egész életében és életfelfogásában. Örökké hálás leszek Önnek azért, amit érte tett. Kiváló egyéniség volt, nem hiszem, hogy valaha is gondolt volna magára. Annyira reménykedtem benne, hogy lesz néhány viszonylag békés éve a szenvedések esztendei után, amelyeken olyan vitézül küzdötte át magát. De nem így történt. Remélem, ön is hamarosan felépül.[15]

KitüntetéseiSzerkesztés

VI. György megkoronázásakor Logue a Királyi Viktória Rend tagja lett, 1944-ben pedig parancsnokként iktatták be.[16]

HalálaSzerkesztés

Logue 1945 júniusában veszítette el feleségét. Az évtized során az ő egészsége is egyre inkább megromlott. 1953. április 12-én hunyt el Londonban, 73 éves korában. Április 17-én vettek tőle végső búcsút Bromptonban, a Szentháromság templomban, földi maradványait elhamvasztották. A királynő és az anyakirályné is képviselőket küldött a gyászszertartásra.[17]

EmlékezeteSzerkesztés

 
Geoffrey Rush alakítja Logue-t a 2010-es A király beszéde című filmben.

Mark Logue, a logopédus unokája Peter Conradi brit újságíróval közösen könyvet írt nagyapja és VI. György kapcsolatáról. A könyv brit kiadása A király beszéde – Hogyan mentette meg egyetlen ember a brit monarchiát (The King's Speech: How One Man Saved the British Monarchy) címet kapta.[12] A rövidebb cím szolgált egy 2010-ben bemutatott brit életrajzi dráma címéül. A filmet David Seidler forgatókönyve alapján Thomas Hooper rendezte. A király beszéde (The King's Speech) című film – melyben Logue-t Geoffrey Rush, VI. Györgyöt pedig Colin Firth alakítja – 2011-ben, a 83. Oscar-gálán négy Oscar-díjat és számos egyéb filmes kitüntetést elnyert. Rusht szintén Oscarra jelölték legjobb férfi mellékszereplő kategóriában és elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó BAFTA-díjat is.

Logue alakja a 2002-es Bertie és Elizabeth (Bertie and Elizabeth) című brit tévéfilmben is feltűnik. A film a későbbi VI. György életét feleségével, Erzsébettel való kapcsolatán keresztül mutatja be. Ebben a filmben Logue-ot a walesi Michael Elwyn formálja meg.

A film alapján készült 2012-es West End-színdarabban Jonathan Hyde ausztrál színész személyesítette meg Logue-ot.[18]

A 2015-ös Hercegnők éjszakája (A Royal Night Out) című romantikus vígjátékban Derek Lawson alakítja az ausztrál logopédust.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lionel Logue című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A király beszéde, 25–26. o.
  2. A király beszéde, 26. o.
  3. A király beszéde, 27-29. o.
  4. A király beszéde, 30-31. o.
  5. a b Edgar, Suzanne: Logue, Lionel George (1880–1953) (angol nyelven). Australian Dictionary of Biography. (Hozzáférés: 2016. június 21.)
  6. A király beszéde, 43-44. o.
  7. A király beszéde, 45. o.
  8. A király beszéde, 51-52. o.
  9. Farndale, Nigel: The King's Speech: the real story (angol nyelven). The Telegraph. (Hozzáférés: 2016. június 22.)
  10. A király beszéde, 81-82. o.
  11. Erickson, Carolly: Lilibet: An Intimate Portrait of Elizabeth II. St. Martin's Press. (Hozzáférés: 2016. június 22.)
  12. a b c Az ember, aki megmentette a brit monarchiát (magyar nyelven). Múlt-kor, 2011. január 24. (Hozzáférés: 2016. június 21.)
  13. Meacham, Steve: King's voice coach calmed a nation. Sydney Morning Herald, 2010. november 10. [2013. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 22.)
  14. Itt a bizonyság: nem vagyok hülye (magyar nyelven). Népszabadság, 2011. március 5. (Hozzáférés: 2016. június 21.)
  15. a b A király beszéde, 262. o.
  16. A király beszéde, 224. o.
  17. A király beszéde, 264-265. o.
  18. The King's Speech play to close in West End (angol nyelven). BBC, 2012. április 20. (Hozzáférés: 2017. augusztus 31.)

Felhasznált irodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés