Főmenü megnyitása

A Lisszaboni Megállapodás (mai szokvány szerint Lisszaboni megállapodás)[1] a földrajzi árujelzők közül az eredetmegjelölések nemzetközi oltalmára létrehozott oltalmi rendszer. A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) működteti. Magyarországon az 1982. évi 1. tvr. hirdette ki. A Lisszaboni Megállapodás 2015-ben elfogadott Genfi Szövege lehetővé teszi majd, hogy eredetmegjelöléseken túl földrajzi jelzések is oltalom alá kerülhessenek. A Lisszaboni Megállapodásnak jelenleg 28 tagállama van.[2]

Az eljárás lényege, hogy a származási ország hatóságai kezdeményezhetik egy megjelölés eredetmegjelölésként való nemzetközi lajstromozását a WIPO genfi Nemzetközi Irodájánál, ha az adott származási országban a megjelölés oltalom alatt áll.

A rendszert érinti az, hogy az Európai Unióban az élelmiszerek és a mezőgazdasági termékek, valamint a szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzői tekintetében kizárólagos az oltalmi rendszer. Az EU tagállamai (így Magyarország) tehát ezen termékek oltalmára nem vehetik igénybe a Lisszaboni rendszert.

A Lisszaboni rendszerben a fel nem sorolt termékek, főleg iparcikkek tekintetében is lehet oltalmat szerezni.

A nemzetközi oltalom nem feltételez jóváhagyott termékleírást és csak a származási országban fennálló oltalom alapján lajstromozható illetve tartható fenn.[3]

Tartalomjegyzék

FogalommeghatározásokSzerkesztés

A Megállapodás értelmében az eredetmegjelölés(angolul appellation of origin) : valamely ország, táj vagy helység földrajzi neve, ha azt olyan ottani származású termék megjelölésére használják, amelynek minőségét vagy jellegét - kizárólag vagy lényegében - a földrajzi környezet határozza meg, a természeti és emberi tényezőket is beleértve.[4]

Ezáltal az eredetmegjelölés fogalmát a Lisszaboni Megállapodás szigorúbbra szabta, mint a TRIPS-egyezmény meghatározása.[3]

Származási országnak azt az országot kell tekinteni, amelynek neve a terméket hírnevessé tette, vagy ahol az eredetmegjelölés hírnevét adó vidék vagy helység fekszik.[5]

Oltalom a visszaélésekkel szembenSzerkesztés

Az aláíró országok kötelezik magukat arra is, hogy oltalmat biztosítanak bármely visszaéléssel vagy utánzással szemben még akkor is, ha a termék valóságos eredetét is feltüntetik, vagy ha a megjelölést fordításban vagy „fajta”, „típusú”, „-szerű”, „utánzat”, illetve hasonló kifejezéssel együtt alkalmazzák.[6]

Illeszkedési szabályok MagyarországonSzerkesztés

Bár Magyarország az 1982. évi 1. tvr-rel kihirdetett Lisszaboni Megállapodás tagja, a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény hatályba lépése előtt 26 olyan magyarországi származású eredetmegjelölés volt, amelyet a WIPO Nemzetközi Irodája a Lisszaboni Megállapodás keretében lajstromozott. Mivel azonban a magyar jogban nem addig volt speciális jogintézményi szabályozás az eredetmegjelölésekről, az 1997. évi XI. törvény teremtette meg először a földrajzi árujelzők hazai lajstromát és elrendelte - többek között - ezeknek a magyar vonatkozású nemzetközi eredetmegjelöléseknek a magyarországi lajstromozását.

A Lisszaboni rendszerrel való illeszkedési szabályokat az 1997. évi XI. törvény XVII/B. Fejezete tartalmazza, amelynek címe: Az eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozására vonatkozó szabályok. Ide tartoznak:

  • az Általános szabályok[7]
  • A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala útján benyújtott nemzetközi bejelentések[8]
  • A Nemzetközi Iroda által lajstromozott nemzetközi eredetmegjelölések[9]
  • A nemzetközi lajstromozás magyarországi hatálya[10]

A 2015. évi genfi felülvizsgálatSzerkesztés

„2015. május 21-én sikerrel zárult az eredetmegjelölések oltalma és nemzetközi lajstromozásáról szóló Lisszaboni Megállapodás felülvizsgálatára összehívott diplomáciai értekezlet Genfben. A hat éven át tartó előkészítés során a munkacsoport kettős célkitűzést követett, az új tagok belépését ösztönző modernizálás mellett olyan tervezetet kellett kidolgozni, ami megőrzi az eredeti megállapodás alapvető értékeit is. A diplomáciai értekezlet elé terjesztett javaslat az eredetmegjelölések mellett a földrajzi árujelzők nemzetközi oltalmát is lehetővé tette, megnyitotta a rendszert a kormányközi szervezetek, mint például az EU, csatlakozása előtt, továbbá olyan új rugalmas megoldásokat tartalmaz, mint például a határon átnyúló területek földrajzi árujelzőinek kettő vagy több állam közös bejelentése alapján történő oltalmazását. A diplomáciai értekezlet a fenti kihívásokra pozitív választ adva fogadta el a Lisszaboni Megállapodás Genfi Szövegét. Az értekezletet komoly érdeklődés követte, 114 ország és kormányközi szervezet delegációinak részvételével zajlott. Magyar szakmadiplomáciai siker, hogy a Main Committee I. elnökének Dr. Ficsor Mihályt, az SZTNH jogi elnökhelyettesét választották, akinek irányításával a bizottság intenzív és hosszas tárgyalások eredményeképpen sikerrel tudott megoldást találni a még nyitott, de egyben legérzékenyebb szakmai kérdésekre. A Drafting Committee elnökhelyettesének dr. Gonda Imre főosztályvezető-helyettest választották. Kiemelésre érdemes, hogy a záró nyilatkozataikban a jelenlegi rendszerben nem tag Oroszország, Kína, Svájc és számos fejlődő állam, továbbá az Európai Unió pozitív üzeneteket fogalmaztak meg, felvetve az új megállapodáshoz történő csatlakozás lehetőségét. A diplomáciai értekezlet záró okmányát ünnepélyes keretek között ötvennégy delegáció írta alá, amelyek közül tizenegy – köztük Magyarország – a Lisszaboni Megállapodás 2015. május 21-én Genfben felülvizsgált szövegét is aláírta.[11]

ForrásokSzerkesztés

  • Iparjogvédelem. SZTNH 146- 147. old.
  • A védjegytörvény kommentárja. HVG-ORAC Budapest, 214.
  • Megújult a Lisszaboni Megállapodás
  • 1982. évi 1. tvr. az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodásnak, az 1967. évi július hó 14. napján Stockholmban felülvizsgált szövege kihirdetéséről

JegyzetekSzerkesztés

  1. teljes nevén "Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására az 1958. évi október hó 31. napján létrehozott, Stockholmban az 1967. évi július hó 14. napján felülvizsgált Lisszaboni Megállapodás
  2. 2016-os adat
  3. a b A védjegytörvény kommentárja. 501. old.
  4. Lisszaboni Megállapodás 2. Cikk (1) bek.
  5. Lisszaboni Megállapodás 2. Cikk (2) bek.
  6. Lisszaboni Megállapodás 3. Cikk
  7. Vt. 116/D. §
  8. Vt. 116/E. § - 116/G. §
  9. Vt. 116/I. § - 116/J. §
  10. Vt. 116/K. §
  11. http://www.sztnh.gov.hu/hu/hirek/sztnh-hirek/hirek-esemenyek/megujult-a-lisszaboni-megallapodas

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • SZTNH-hírlevél
  • Millisits Endre: Némi élénkülés az eredetmegjelölések nemzetközi oltalma területén; MIE Közlemények, 46. szám, 2005/2006, pp. 130 – 136.
  • Kókai-Kunné Szabó Ágnes: Lisszabontól Genfig az agrár termékek földrajzi árujelző oltalmának szabályozására figyelemmel. Védjegyvilág, 25. jubileumi különszám, 23 - 30. old.