Lothar Rendulic

Lothar Rendulic (Bécsújhely, 1887. november 23. – Eferding, 1971. január 18.) horvát származású katonatiszt aki az I. világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregben, a II. világháború alatt a német Wehrmachtban szolgált.

Lothar Rendulic
Született	1887. október 23. Bécsújhely
Meghalt	1971. január 18. (83 évesen) 1971. január 17. (83 évesen) Eferding
Állampolgársága	német osztrák
Nemzetisége	horvát
Fegyvernem	gyalogság
Szolgálati ideje	1910 - 1945
Rendfokozata	vezérezredes
Csatái	I. világháború, II. világháború
Kitüntetései	Vaskereszt lovagkeresztje tölgyfalombokkal és kardokkal
Iskolái	Theresianum Katonai Akadémia Bécsi Egyetem
Lothar Rendulic aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Lothar Rendulic témájú médiaállományokat.

Élete

Bécsújhelyen született, horvát nemzetiségű szülőktől. Apja, Lukas Rendulic ezredes volt az Osztrák-Magyar közös hadseregben.

Érettségiét követően Lothar jogot és politológiát tanult Bécs-ben és Lausanne-ben, majd 1907-ben beiratkozott a katonaakadémiára, amelyet 1910-ben végzett el hadnagyi rangban. Az I. világháborúban a fronton harcolt, majd a háborút követően ismét jogi tanulmányokat folytatott, 1920-ban doktorált. Belépett az újonnan megalakult osztrák hadseregbe, majd 1932-ben tagja lett az illegalitásban működő osztrák náci pártnak. 1934-től katonai attaséként szolgált Párizsban és Londonban, de 1936-ban fény derült arra, hogy a náci párt tagja, így "időlegesen inaktívnak" nyilvánították.

Az Anschlusst követően, 1938-ban Rendulicot visszahívták katonai szolgálatra. 1940-ig a 15. gyalogos hadosztály parancsnoka volt, majd 1940-től 1942-ig az 52. hadtest parancsnoka volt. '42-től 1943-ig a 35. hadtest fölött parancsnokolt, de 1943-ban visszahívták a frontról és tartalékba helyezték.

1944-ig a megszállt Jugoszláviában állomásozó 2. Páncélos Hadtest parancsnoka volt, ebben a tisztségében a jugoszláv partizánok elleni harcot irányította. Hitler parancsára kidolgozott egy tervet a partizánok fővezére, Josip Broz Tito elfogására, a május 23-án sorra kerülő Drvari rajtaütésben azonban Titónak sikerült legyőznie a német erőket.

Ezt követően Rendulicot 1944 júniusában kinevezték a Norvégiában és Finnországban állomásozó német csapatok főparancsnokává. A Lappföldi háború kitörése után elrendelte finn civilek túszul ejtését és felszólította a finn hadvezetést, hogy engedjék el a német hadifoglyokat, különben kivégezteti a túszul ejtett civileket. Hjalmar Siilasvuo tábornok azonban kijelentette, hogy amennyiben a túszoknak bántódása esik, agyonlöveti az összes foglyul ejtett német katonát, így Rendulic végül is elengedte a túszokat, bosszúból azonban elrendelte Rovaniemi város lerombolását és a felperzselt föld taktikájának alkalmazását, amelynek következtében több mint 100 000 lappföldi lakos volt kénytelen elhagyni lakóhelyét.

Röviddel ezután a keleti frontra vezényelték, ahol a prágai offenzíva idején a német védekező hadműveleteket vezette, végül is azonban május 7-én kapitulált az amerikai csapatok előtt. Ezt követően internálták, majd a nürnbergi perben bíróság elé állították és az 1947. július 8. – 1948. február 19. között tartott túszperben háborús bűnökért 20 év börtönre ítélték. Büntetését később tíz évre csökkentették, majd 1951-ben kiengedték a börtönből. Kiszabadulása után az ausztriai Eferdingbe költözött, itt is hunyt el 1971. január 18-án.

Források

• Berger, Florian: Mit Eichenlaub und Schwertern. Die höchstdekorierten Soldaten des Zweiten Weltkrieges. Selbstverlag Florian Berger, 2000 (németül)
• Fellgiebel, Walther-Peer: Die Träger des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939–1945. Friedburg, Germany: Podzun-Pallas, 2000 (németül)
• Schaulen, Fritjof: Eichenlaubträger 1940 – 1945 Zeitgeschichte in Farbe III Radusch – Zwernemann, Selent, Germany: Pour le Mérite, 2005. (németül)
• Scherzer, Veit: Die Ritterkreuzträger 1939–1945 Die Inhaber des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939 von Heer, Luftwaffe, Kriegsmarine, Waffen-SS, Volkssturm sowie mit Deutschland verbündeter Streitkräfte nach den Unterlagen des Bundesarchives, Jena, Scherzers Miltaer-Verlag, 2007 (németül)
• Helden der Wehrmacht – Unsterbliche deutsche Soldaten, München (németül)