Főmenü megnyitása

A Lotus 107 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Team Lotus tervezett, eredetileg az 1992-es Formula-1 világbajnokságra, de áttervezett változatát használták 1993-ban, sőt 1994 első néhány versenyén is. Ez volt az utolsó olyan Lotus-versenyautó, amely versenyképes volt és pontokat szállított a csapatnak.

Lotus 107
Alessandro Zanardi - Lotus 107 during practice for the 1993 British Grand Prix (32873601273).jpg
Gyártási adatok
Versenysorozat Formula–1
Gyártó Team Lotus
Előző Lotus 102
Következő Lotus 109
A(z) ' modell műszaki adatai
Vázszerkezet Karbonszálas
Első felfüggesztés vonórudas aktív felfüggesztés
Hátsó felfüggesztés mint az első
Motor Ford 3,5L V8 szívómotor
Mugen-Honda 3,5 V10 szívómotor
Váltó Lotus Xtrac 6 sebességes félautomata
Üzemanyag BP, Castrol, Mobil1
Gumik Goodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok) Team Lotus
Pilóták 11. Finnország Mika Häkkinen
11. Nagy-Britannia Johnny Herbert
12. Olaszország Alessandro Zanardi
12. Portugália Pedro Lamy
Első verseny San Marino 1992-es Formula–1 San Marinó-i nagydíj
Utolsó verseny Kanada 1994-es Formula–1 kanadai nagydíj
Futott versenyek 34
Győzelmek 0
Dobogós helyezések 0
Edzéselsőségek 0
Leggyorsabb körök 0

TervezéseSzerkesztés

Habár Chris Murphyhez köthető az autó, de mégis a Gustav Brunner által tervezett Leyton House CG911 volt az alapja. Amikor a Leyton House csapat vezetőjét, Akagi Akirát letartóztatták, a tervezők egy részét szélnek eresztették. Murphy is így került a Lotushoz, így a Brunner által tervezett alapokra felhúzta a saját konstrukcióját.

Kétségtelen, hogy az előd Lotus 102 bumfordinak ható, és elavult felépítéséhez képest a 107-es modell áramvonalasra sikeredett. Motorja a Ford V8-asa lett, amely kis különbségekkel megegyezett a Benetton csapatnak szállítottal.

VersenybenSzerkesztés

Először az 1992-es San Marinó-i nagydíjon mutatkozott be a típus, Mika Häkkinen és Johnny Herbert vezetésében. Az bebizonyosodott, hogy gyors autó, és tudja tartani a lépést az élmezőnnyel - viszont rendkívül megbízhatatlan volt. Herbert a 12 versenyéből csak hármat fejezett be. A csapat ebben az évben 13 gyűjtött ponttal az ötödik lett a bajnokságban.

Az 1993-as szezonnak ugyanezzel az autóval futottak neki,107B néven. A csapat ekkoriban az 1987-es idényben általuk már bemutatott technológia, az aktív felfüggesztés továbbfejlesztésével kacérkodtak. Sajnos a fejlesztés nem sikerült tökéletesre, és mivel ez volt az elsődleges céljuk, másra már nem jutott lehetőség. Ez visszaeséssel járt együtt, 12 pontjuk a konstruktőri 6. helyre volt elég.

Mivel a Lotus ekkoriban már komoly anyagi problémákkal küzdött, 1994 elején is kénytelenek voltak ezt az autót használni, mert az új modell késlekedett. Az első versenyeken így 107C variáns néven nevezték az autót, melyből a szabályváltozások miatt kiszerelték az aktív felfüggesztést, és a motort is lecserélték a Mugen-Honda erőforrásaira. Nem értek el vele jó eredményeket, pontot nem szereztek.