Főmenü megnyitása

Lucius Calpurnius Piso Caesonius (Kr. e. 58)

Kr. e. 58

Lucius Calpurnius Piso Caesonius (? – Kr. e. 43 után) római politikus, a plebejus Calpurniusok nemzetségének tagja volt. Leginkább Caius Iulius Caesar apósaként és egyik legtekintélyesebb híveként ismert, akit emiatt Cicero meglehetősen sötét színekkel festett le.

Lucius Calpurnius Piso Caesonius
(Lucius Calpurnius Piso Cesoninus)
Született i. e. 105
Elhunyt i. e. 43 (61-62 évesen)
Állampolgársága római
Gyermekei
SzüleiLucius Calpurnius Piso Cesoninus
Foglalkozása
  • politikus
  • katona
Tisztség

Tartalomjegyzék

SzármazásaSzerkesztés

Rangos családból származott: dédapja, Lucius Kr. e. 148-ban, nagyapja, Lucius Kr. e. 112-ben viselt consuli rangot. Apját szintén Luciusnak hívták, de közhivatalt nem töltött be: egy fegyvergyárat vezetett az itáliai szövetségesháború idején. Egy Placentia városából Rómába települt ember, Calventius lányát vette feleségül, tőle származott a legifjabb Lucius.

KarrierjeSzerkesztés

Kr. e. 59-ben hallunk róla először, amikor a teljhatalmú néptribunus, Publius Clodius rablással vádolta meg, amelyeket praetori magistraturája után neki juttatott tartományában követett el. A bírók lába elé borulva elkerülte a büntetést. Ugyanebben az évben adta feleségül lányát, Calpurniát az egyik consulhoz, Caius Iulius Caesarhoz, aki elérte, hogy Kr. e. 58-ra apósát is consullá válasszák a Pompeius-párti Aulus Gabinius társaságában. A két consul az első triumvirátus bábja volt, emellett Clodiust is támogatták Cicero száműzésével végződő törekvésében. Jutalomképpen a néptribunus nekik ígérte hivatali évük lejárta utánra Macedoniát és Syriát. Caesonius részt vett a Clodius által tartott örömünnepen Cicero száműzése után, és Gabiniushoz hasonlóan elrabolt vagyonából is részesült.

Clodius törvényének hála valóban Macedoniába mehetett, ahol Kr. e. 57-ben és 56-ban gátlástalanul fosztogatott és harácsolt proconsuli rangú helytartóként. A senatus végül utódot jelölt ki számára, így sértetten és feldühödve Kr. e. 55-ben kénytelen volt átadni tartományát Quintus Anchariusnak. (Az Egyiptomot saját szakállára megtámadó Gabiniust is ekkor hívták vissza.) Cicero időközben visszatérhetett a városba, és a visszahívását eredményező vita során minden haragját kiontotta Piso ellen, akit az összes lehetséges bűnnel megvádolt (De provinciis consularibus). Piso hazatérésekor kikérte magának a beszédet, mire Cicero ismét a legsúlyosabb magán- és közéleti vádakat vágta a fejéhez (In Pisonem). Dühe azonban nem volt elég nagy ahhoz, hogy a hatalmas Caesar apósát be merje perelni.

A polgárháborúban és utánaSzerkesztés

Piso Kr. e. 50-ben Clodius bátyja, Appius Claudius Pulcher kollégájaként censori rangra emelkedett; a hivatalt Caesar felkérésére vállalta. Kr. e. 49-ben még nem vált meg hivatalától, és a polgárháború kitörésekor felajánlotta a senatusnak, hogy közvetít a testület és veje között, amiről azonban az optimaták hallani sem akartak. Caesar így Itáliára támadt, Piso pedig elmenekült a senatorok többségéhez hasonlóan, azonban nem kelt át a Balkánra. Bár Caesartól mindvégig távolságot tartott – ami miatt Cicero hajdani érzései gyökeresen megváltoztak iránta – és a harcokban sem vett részt, Rómába visszatérve veje tisztelettel fogadta.

Caesar Kr. e. 44-es meggyilkolásakor fellépett intézkedéseinek érvényben tartásáért, és jóformán egyedüliként még Marcus Antonius önkényeskedéseivel is szembeszállt; igaz, később Antonius legelszántabb hívei közé tartozott (ismét csak Cicero rosszallására). Amikor Antonius északra vonult, hogy kiostromolja a Mutina városában magát elsáncoló Decimus Junius Brutus Albinust, Piso Rómában maradt, hogy képviselje a consul érdekeit. Kr. e. 43-ban követségbe küldték Antoniushoz Mutina alá. További sorsa nem ismeretes.

Hasonló nevű fia, Lucius Calpurnius Piso Caesonius Kr. e. 15-ben volt consul.

ForrásSzerkesztés


Elődei:
Marcus Calpurnius Bibulus
és
Caius Iulius Caesar
Consul
Kr. e. 58
Kollégája:
Aulus Gabinius
 
Utódai:
Quintus Caecilius Metellus Nepos
és
Publius Cornelius Lentulus Spinther