Főmenü megnyitása

Ludovic Janvier (Párizs, 1934 – Párizs, 2016. január 20.[4]) francia író, költő, esszéista.

Ludovic Janvier
Született 1934[1]
Párizs[2]
Elhunyt 2016. január 20. (81-82 évesen)[3]
Párizs
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Kitüntetései Prix Goncourt of novel (1996)
Halál okarák

ÉleteSzerkesztés

Janvier a haiti író és politikus Louis Joseph Janvier unokája volt. Tanulmányait részben Párizsban, részben Bordeaux-ban végezte, majd francia irodalmat tanított a Párizs VIII. Egyetemen,[5] ahol többek között Gilles Deleuze és Michel Foucault is oktatott. Mint regényíró, esszéista és költő volt ismert - elsősorban hazájában, magyarul nem jelentek meg kötetei. Néhány versét magyarul Lackfi János, Tóth Krisztina és Csontos János tolmácsolásában olvashatjuk.[6] A közönség elé először az 1960-as években lépett két esszékötetével Samuel Beckettről.

2016. január 20-án Párizsban hunyt el rákban.[4]

MűveiSzerkesztés

RegényekSzerkesztés

  • La Baigneuse, Gallimard, 1968
  • Face, Gallimard, 1974
  • Naissance, Gallimard, 1984
  • Monstre, va, Gallimard, 1988
  • La Confession d'un bâtard du siècle, Fayard, 2012

ElbeszéléskötetekSzerkesztés

  • Brèves d’amour, Gallimard, 1993
  • En mémoire du lit, Brèves d'amour 2, Gallimard, 1996
  • Encore un coup au cœur, Brèves d'amour 3, Gallimard, 2002
  • Tue-le, Gallimard, 2002
  • Apparitions, Brèves d'amour 4, Gallimard, 2016

VerseskötetekSzerkesztés

  • La Mer à boire, Gallimard, 1987.
  • Entre jour et sommeil, Seghers, 1992
  • Comme un œil, dessins de Jean-Marie Queneau, Vézelay, Éditions de la Goulotte, 1998
  • Doucement avec l'ange, Gallimard, 2001
  • Bon d'accord, allez je reste!, inventaire/invention, 2003
  • Des rivières plein la voix, Gallimard, 2004 (Roger-Kowalski-díj)
  • Une poignée de monde, Gallimard, 2006

TanulmánykötetekSzerkesztés

  • Une parole exigeante, Minuit, 1964
  • Pour Samuel Beckett, Minuit, 1966
  • Samuel Beckett par lui-même, Le Seuil, 1969
  • Bientôt le soleil, Flohic Éditions, 1998

Versei magyar nyelvenSzerkesztés

  • A mező partján (Lackfi János ford.) A látogatás (1996) 169. o.
  • Emma, tenger (Tóth Krisztina ford.) A látogatás (1996) 177. o.
  • Ha föld nincs (Lackfi János ford.) A látogatás (1996) 178. o.
  • Ha látni alig látunk (Lackfi János ford.) A látogatás (1996) 180. o.
  • Innivaló tenger (Csontos János ford.) A látogatás (1996) 171–176. o.
  • Jelentés a ruhákról (Lackfi János ford.) A látogatás (1996) 166. o.
  • Kiáltásod alatt (Csontos János ford.) A látogatás (1996) 179. o.
  • Legszebb fájdalmamat (Lackfi János ford.) A látogatás (1996) 167. o.
  • Megint a ruhák (Tóth Krisztina ford.) Magyar Napló, 1996/1. 16. o.
  • Megint a ruhák (Tóth Krisztina ford.) A látogatás (1996) 170. o.
  • Mint a vakond (Tóth Krisztina ford.) A látogatás (1996) 181. o.
  • Tenger-hiány (Lackfi János ford.) Műhely (kulturális folyóirat), 2002/2. 84. o.
  • Vargabetű (Tóth Krisztina ford.) A látogatás (1996) 168. o.
  • Vargabetű (Tóth Krisztina ford.) Magyar Napló, 1996/1. 16. o.

ForrásokSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 22.)
  3. http://www.franceculture.fr/2016-01-20-je-n-ecrirai-pas-que-je-suis-mort-pourquoi-ecrire-que-je-suis-ne-disait-le-poete-ludovic-
  4. a b Armelle Heliot: Mort de Ludovic Janvier, spécialiste de Samuel Beckett, Le Figaro, 2016. január 22. (franciául) (Hozzáférés: 2016. január 23.)
  5. A látogatás, kortárs francia költők antológiája, (szerk. Tóth Krisztina) Pécs, Jelenkor, 1996. 188. o.
  6. A látogatás, kortárs francia költők antológiája, (szerk. Tóth Krisztina) Pécs, Jelenkor, 1996. 166–181. o.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ludovic Janvier című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ludovic Janvier című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés