Ludwig Folliot de Crenneville

osztrák tábornok, főhivatalnok, kamarás

Gróf Ludwig Folliot de Crenneville, teljes nevén Franz Maria Johann Folliot de Crenneville-Poutet, magyarosan Ferenc de Crenneville (Sopron, 1815. március 22.Gmunden, 1888. június 22.) osztrák tábornok, Erdély kormányzója.

Ludwig Folliot de Crenneville
Franz Folliot Crenneville Litho.jpg
Erdély kormányzója
Hivatali idő
1861. november 26. 1867. április 2.
Előd Mikó Imre
Utód Péchy Manó

Születési név Franz Maria Johann Folliot de Crenneville-Poutet
Született 1815. március 22.[1]
Sopron[2]
Elhunyt1888. június 22. (73 évesen)[1]
Gmunden[3]

Házastársa Bánffy Katalin
Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig Folliot de Crenneville témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Kiképeztetését a velencei tengerészeti intézetben nyerte, és 1831-ben az osztrák seregben hadnagy lett. Ettől kezdve gyorsan emelkedett a katonai rangfokozaton. 1848 -ban ezredes és a császár szárnysegéde lett. 1849-ben mint egy gránátos zászlóalj vezére, a szárd-piemontiak és Garibaldi ellen harcolt. 1850-ben tábornokká, majd dandárnokká léptették elő, és mint ilyen több éven át volt parancsnoka az Itáliában állomásozó osztrák csapatoknak. 1857-től altábornagy, azután erdélyi és horvátországi hadosztályparancsnok volt. Részt vett továbbá az 1859. évi szárd háborúban.

A háború után titkos tanácsos, a hadsereg főparancsnokságának elnöke, a császár első szárnysegéde, s mint ilyen a központi iroda főnöke és személyes ügyekben előadója lett. Az 1860-as évek elején meglehetős befolyást gyakorolt az udvarban, egészen az alkotmányos éra kezdetéig. 1867-ben I. Ferenc József főkamarássá nevezte ki. Amikor 1867 után civil ruhában beutazta Olaszországot, ahol évekkel azelőtt szigorú uralmat vitt, Livornóban merényletet intéztek élete ellen. A gyilkos azonban nem Folliot-t, hanem annak kísérőjét, az osztrák konzult sebesítette meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés